Eger

2013-04-05 

      Délelőtt Kati néni telefonált az iskolából, hogy hozzuk el Verát, mert remeg a fejfájástól. Kata elhozta, de a délelőttre tervezett teendőimet így nem tudtam elvégezni, inkább otthon pakoltam. Estére Vera is jobban lett, így el tudtuk vinni a zeneiskolába. Hat óra után indultunk Egerbe. Fél nyolckor érkeztünk meg. A gyerekek elég későn feküdtek le, de reggel sokáig aludhattak.

2013-04-06

      Reggel Vera nevezhette el az egyik újszülött kiskecskét, a kis feketét, amiről ő állapította meg, hogy lány. Gyöngyinek nevezte el. Reggeli előtt még szedtek egy kis gombát is nagypapával.

      4 részletben reggeliztünk, mert Katát hagytuk aludni, éjszaka fent volt Gábrissal, mert Gábris 4:45-kor ébredt, és sírt. Mama levitte az alsó szintre, aztán lent elaludt. Ebédre szűzpecsenye volt, bazsalikomos paradicsomlevessel. Délután Vera megírta a matekleckét. Kérdeztem tőle, hogy a végtelent tanulták-e már? Rávágta, hogy még nem, majd megoldotta a feladatot: „4... végtelen”. Csodálkozva kérdeztem, hogy: mégis tanultátok? Vera elmosolyodott: „Ilyen esetben igen.”

      Éjjel laptopoztam, azt hittem, hogy alszanak a gyerekek. Gábris egyszer felkapcsolja mellettem a kislámpát. Zsákban hang nélkül kimászott a rácsos ágyból és odalopódzott. Vera megint „alva járt”. Nem emlékezett, hogy ébredt másik ágyon, mint ahová éjszaka lefeküdt, pedig be volt takarva.

      Gábris megtanulta utánozni a kecskék mekegését.