2012. november 27., kedd

Mindenszentek



2012-10-31 Réka

      Ma egész nap nálunk volt Réka, Vera barátnője. Reggel hoztuk, este haza vittük, napközben pedig játszott a gyerekeinkkel. Ebéd után mi is beszálltunk a játékba Katával. Megpróbáltuk közösen megnyerni a Gyűrűk Ura társasjátékot, de most sem sikerült, hiába könnyítettünk a szabályokon.
      Vera eléggé meg volt ma vadulva, ill. örömében szertelenül viselkedett, aminek sajnos a gyerekszoba látta kárát, de addig nem fekhetett le, amíg össze nem pakolt. Természetesen Gergő is segített neki.


https://mail.google.com/mail/images/cleardot.gif2012-11-01 Mindenszentek

      Délután papáéknál találkoztunk Pannival és Zsuzsával. Gábris sakkozott a nagyokkal (amennyire a nagyok tudtak tőle), és memória játékot játszott. Még mindig nem beszél, de úgy gagyorászik, olyan hangsúllyal, hogy mindenki megérti. Este misére mentünk, és otthon is imádkoztunk elhunyt barátainkért, rokonainkért, szeretteinkért. Sajnos egyre többen vannak, és sok köztük fiatalon ment el. Hiszek - mert hinnem kell – benne, hogy tényleg csak elmentek, és nem szertefoszlottak. Lehetne erről írnom pár sort, de amit írni szeretnék, azt már beleírta Fekete István Tutajos gondoltatiba a tűz mellett... (Házi feladat megkeresni. :))

2012. november 26., hétfő

Szünet


2012-10-29 Őszi szünet

      Elkezdődött az őszi szünet. Ez azzal járt együtt, hogy egy szót sem tudtam tanulni a gyerekektől, de legalább befoghattam őket takarítani. Az egyik fogamból kiesett a tömés... megint egy nem várt esemény, ami felborította a hétre tervezett programjaimat.


2012-10-30 Zombik a főtéren

      Sikerült máris rendbehozatnom a fogamat. Szerencsére ismerünk egy idős fogorvost, aki olcsón és jól dolgozik (bár a felszerelése legalább fél évszázados, és a doktor úr is ijesztő lehet első látásra). Még jobb is lett a fogam, mint volt, mert eddig amalgám tömés volt benne, most pedig fogszínű tömést kapott. Katával azt beszéltük, hogy randevúzunk a városban. Vártam is rá a megbeszélt helyen. Sétáltunk egyet a városban. Természetesen a gyerekek is jöttek. Igen ám, de a debreceni fiatalok mindig kitalálnak valamit. Most épp azt, hogy zombinak öltöznek, és úgy járkálnak az utcákon, tehát Debrecen ezen a délutánon tele volt zombikkal, véres köpenyű őrült orvosokkal, és más pokoli teremtményekkel. A gyerek meg sem lepődtek rajtuk, cseppet sem ijedetek meg. Első pillanattól tudták, hogy csak beöltözött emberekkel találkoztak. Úgy látszik, a mai gyerekeknek már tényleg más az ingerküszöbe, mint a miénk volt.
                A séta után elmentünk velük egy játszóházba, aztán pedig vacsorázni egy gyorsétterembe. Én thai csirkét kértem egy thai lánytól, aki nem tudott jól magyarul. Próbálta nekem magyarázni, hogy azt frissen kell készíteni, és csak akkor rendeljek belőle, ha tényleg, mert amúgy... Én maradtam a csirkénél. Amikor megkóstoltam az ételt, megértettem, hogy miért nem tartanak ebből előre elkészítve, és miért nem ajánlotta a hölgy. Ez még nekem is rettenetesen csípős volt. Természetesen így is megettem, és még jól is esett, de a gyerekek, amikor belekóstoltak, rögtön vízért kiáltoztak. 

2012. november 21., szerda

Egy jó tyúk emlékére



2012-10-26 Kopasz Kópé

      Ma egész nap az egyik legszigorúbb oktatónkkal volt órám. Közben anyósoméknál valamilyen ragadozó madár széttépte Kopasz Kópét, azt a tyúkot, amit a gyerekeim talán legjobban kedveltek a baromfiudvarról. Sokszor ölbe vették, úgy játszottak vele. Meséltem a gyerekeknek, hogy mi történt, de nem nagyon illetődtek meg. Az elejétől készítettük rá őket, hogy a tyúkoknak bizony az lesz a sorsa, hogy megeszik őket. Mivel a ragadozó nem tudta elvinni a testet, és közvetlenül a támadásba nem is pusztult el a tyúk, csak súlyosan megsérült, még le lehetett vágni, ezért legalább a húsa használható maradt. Este ünnepélyesen eltemettük egy részét a bendőnkbe.


2012-10-28 Óraátállítás

      Vasárnap az egész ország tovább aludt egy órával. Mi szokas szerint rohantunk. Hiába volt óraátállitás, egy órával korábban mentünk templomba a havonta esedékes gitáros mise miatt. Kata még próbálni szeretett volna a többi zenésszel, és elő kellett készíteni a terepet is. Ráadásul még el is áztunk, Gábris pedig egész mise alatt nyűgös volt, mert az ő biológiai óráját nem állították át az óraátállításnál, és úgy gondolta, épp ideje, hogy szunyókáljon egyet a saját ágyában (máshol általában nem hajlandó). Persze mire hazaértünk, már túl fáradt volt ahhoz, hogy elaludjon...

2012. november 20., kedd

Október 23



2012-10-23 Ünnep

      Éjjel azt álmodtam, hogy egy fotós fotózza a lakásunkat. Mikor rákérdeztem azt mondta, hogy majd lehet a képekből rendelni, de gyorsan rákerestem neten, hogy ő a sokkoszfaktor.hu oldalnak dolgozik, ahol lehet szörnyülködni azon, hogy milyen lomos lakásokban laknak emberek.       Megfenyegettem, hogy beperlem, ha felkerülnek a képek, és elzavartam.
      Szörnyű rémálom volt, de szerencsére felébredtem. Az ünnepre való tekintettel kitettem a zászlónkat a kapu előtti zászlótartóba, aztán nekiálltunk készülődni Panni unokahúgom születésnapjára, amikor édesanyám a telefonba sikítozva felhívott. Pannit kórházba kellett vinni, elájult, betört a feje, stb. Nem kedvelem a hisztériát, még ha olykor magam is hajlamos vagyok rá, ezért felhívtam édesapámat, hogy megtudjam, mi történt valójában. Ő higgadtan elmondta, hogy Panni beverte a szeme sarkát egy szekrénybe, és valóban keletkezett némi seb, de ellátták, és délután meg lesz tartva a születésnapi buli. Így aztán délután találkozott a tágabb család egy cukrászdában. Panninak volt egy kis kötés a szeme alatt, de jól érezte magát, főként, mikor a rengeteg ajándékot kibontotta. A rokonok úgy gondolják, hogy az ilyen alkalmakkor minden jelenlévő gyereknek ajándékot kell hozni, nehogy a többiek úgy érzzék, hogy ők nem kapnak semmit. Hiába mondjuk, hogy megértik, hogy most nem őket ünnepeljük, így a mi gyerekeink is jócskán kaptak ajándékokat. Ez kicsit kellemetlen volt nekünk, mert nem azért vállaltunk három gyermeket, hogy anyagilag megterhelje a családot az ajándékozás. Persze a gyerekek örültek mindennek. Édesanyám nemrég csodálkozott, hogy a mi gyerekeink a ruháknak is örülnek, pedig ez szerintem természetes. Nem használnánk nekik azzal, ha elkényeztetnénk őket. Inkább megtanítjuk nekik, hogyan értékelhetik azt, amijük van, és hogy egy nyári kirándulás egy erdőben jelenthet akkora élményt, mint egy tengerparti luxusszálloda.
      A születésnap végére Margitka is megérkzett. Egy találkozóra érkezett Debrecenbe, és ilyenkor mindig meglátogat bennünket is. Csak édesanyám nem tudott eljönni. Azt hittem, hogy azért nincs jelen, mert túlságosan felizgatta Panni sérülése, de mint kiderült, megfázott.


2012-10-24 Ki?

      Éjszakára kint maradt a zászló (még vacsoránál mondtam, hogy be kellene hozni, de kiment a fejemből), reggelre ellopták. Milyen ember lop zászlót? Ha hazafi, akkor nyilván tiszteli, és nem lopja el, ha nem hazafi, akkor meg minek neki? Később olvastam egy cikket arról, hogy Debrecen középületeiről is lopják a zászlókat. Én szégyellem magam.


2012-10-25 Tudom, amit tudok

      Este a fogmosásnál Gábrisnak Kata véletlenül Gergő fogkefejét nyújtotta. Gábris tiltakozva mutogatott a sajátja felé. Beszélni még nem akar, de megérteti magát.

2012. november 14., szerda

2012-10-20-21-22 Egerben a családdal




      Úgy beszéltük meg Katival, hogy vasárnap elhozza a gyerekeket Egerbe, és majd együtt megyünk haza hétfőn. Hétfőn ugyanis nem kellett dolgoznia, mert október 23-ra való tekintettel kiadták szabadnapnak. Jöhettek volna korábban is, de vasárnap a Szent Család templomban még ő kántorkodott, így csak mise után tudtak elindulni. Én Margitkával és Bélával mentem misére a bazilikába. Béláék énekelnek a bazilika kórusában, ezért felmentek a karzatra a többi kórustaggal. Béla meggyőzött, hogy menjek fel én is hiszen ismerem azokat a műveket, amiket énekelnek. Ez hellyel-közzel így is volt. Nagy dolog egy ilyen gyönyörű és hatalmas templomban szolgálni, még ha csak a kórus legjelentéktelenebb tagjaként is, ezért némi izgalommal vettem kezembe a kottákat, de amikor megláttam, hogy kispapok is beállnak a basszus szólamba énekelni, köztük Isti barátunk, már tudtam, hogy menni fog a dolog. Így is lett. A mise után a kórus néhány tagjával volt szerencsém közlebbről is megismerkedni. Kaptunk kalácsot és bort, és amíg elfogyasztottuk, beszélgettünk kicsit.
      A bazilika mögött épp régiségvásárt tartottak. Mivel nem volt sietős a dolgunk, Bélával végigjártuk. Láttunk pár érdekes dolgot, de nem vettünk semmit, ill. Béla meghívott egy sörre.
      Sok érdekes ember megfordult a vásárban, ha másért nem, ezért és a napsütésért érdemes volt ott lenni.
      Mire visszaértünk a völgybe a házhoz, Katáék már odaértek. A gyerekek kitárt karral rohantak felénk. Szép idő volt, ezért tudtak egy kicsit játszani a szabadban. A libák itt-ott megcsípdestek bennünket, de nem haragudtunk rájuk, hiszen mi már tudtuk, amit ők nem, hogy közeleg a Márton-nap.




A kecskéknek bezzeg felvitte az Isten a dogát, hiszen nászútra mentek. Margitkáék egyik ismerőse elvitte őket pároztatni, hogy legyenek gidák. Így szokott olykor kecskehús is kerülni az asztalra, és a folyamatos tejtermeléshez is kell, hogy kisgidák szülessenek.
      Hétfőn délelőtt elsétáltunk a temetőbe, elmondtunk egy-egy imát a gyerekek dédszüleinek és ükszüleinek a sírjánál, aztán a temető előtti parkban sütkéreztünk egy kicsit a napon és gesztenyét szedtünk. Ekkor írta Veronika ezt a verset:

Almási Veronika

Őszi-termés-szedő

Leesik a gesztenye,
Akkor lesz majd boldog,
Felszedik a gyerekek,
Mint mókus a makkot.

Örül majd a dió is,
ha leesik ágról,
Felszedik az egerek
és a kicsi lányok.

Jaj, hogy örül majd a makk,
ha jön majd a mókus.
Felcsípi a mancsával,
megeszi szájával.


      Hazafelé megmutattam a gyerekeknek egy érdekes pincét, amit mintha felfelé vájtak volna a hegyoldalba, nem lefelé. Kata és Margitka előre sietett elkészíteni az ebédet.
      Délután kártyáztunk, társasjátékokat játszottunk, és fociztunk a ház előtt. Mindeközben azt gondoltuk, hogy Gábris békésen alszik a tetőtéri szobában a rácsos gyerekágyban, azonban ő valahagy mégis kimászott, és felforgatta a teljes szobát, kiborította a szennyest, felkapcsolta a kislámpát. Szerencsére a szobaajtó rá volt zárva, mert ha elindult volna lefelé a lépcsőn, csúnyán összetörhette volna magát.
      Egyéltalán nem siettünk hazafelé, így késő délután még a szomszéd kisfiú is átjött a gyerekekkel játszani. Fogtak imádkozó sáskákat, és versenyeztették őket, ill. próbálták kisebb sáskákkal etetni. Persze az imádkozó sáska egy igazi vadász, nem fogad el csak úgy kézből ennivalót. Ráadásul mindkét sáskának úgy tele volt a potroha, hogy szerintem már egy ugróláb sem fért volna beléjük. Nagyon tetszett a gyerekeknek, hogy az egyik sáska zöld volt, a másik barna, így könnyen meg tudták őket különböztetni. Gábrisnak is tetszettek a sáskák, és a többi állat is. Jellemző rá, hogy beszélni csak ritkán szokott, akkor is csak pár szót, vagy gagyorászik, de amikor megszólalt a kakas, a kukorékolását remekül utánozta.
      Mivel elhúztuk az időt, sötétben és ködben kellett Katának hazavezetnie az autót. Szerencsére a gyerekek elaludtak út közben, így végül nyugodt utunk volt, viszont mire hazaértünk, kialudták magukat, úgyhogy eszük ágában sem volt lefeküdni. Nem volt ebből sem nagy baj, hiszen másnap nem kellett sem sikolába, sem óvodába menniük. Maradhattak egy kicsit tovább fent.

Gábris mostanában ezekben a tudományokban jeleskedik:

      Margitkát teljesen tudatosan "mamá"-nak szólítja. A szókincse így az "apa", "anya" , "mama" , "hamma" (=kérek kaját a számba de gyorsan) szavakból áll, valamint a "ti-ti-tááááá" kifejezésből, amit nagyon lelkesen ismételget, és tapsol is hozzá.
      Ha éneklünk, próbálja visszaénekelni, különböző hangmagasságokon.
      Mutogatós játékokat is szeret játszani, például a kerekecske dombocskát mutatja a tenyerén.
      Kibújt a két alsó szemfoga is, így már összesen 16 foga van.



2012. november 12., hétfő

2012-10-18-19 „Szüreti bál”




      Csütörtökön szüreti bált tartottak a Svetitsben tanítás után. Nem volt ez igazi bál, csak egy kis összejövetel, hogy a szülőket is megmozgassák. A gyerekek körtáncokat jártak, az anyukák süteményt árultak, akinek meg olyan kedve volt, az kukoricát morzsolt, vagy csuhébabát készített. Persze készítettek mustot is. Mivel Debrecen nem a több hektárnyi szőlőültetvényéről híres, a szőlőt a szülők vitték. Mindenki vett pár fürtnyit a boltban, vagy hozott a kertjéből, ha volt neki. A mustot termésetesen rögtön el is fogyasztották a jelenlévők, hiszen egy kisebb hordócskára való bor sem lett volna belőle, nem is az volt a cél, hogy bort készítsünk.
      Gábrist szinte a rendezvény teljes időtartama alatt ölben kellett fogni, vagy a karunkon cipelni, mert a sok ember között megijedt, ha letettük. Meg is tudtuk érteni. Nagy volt a zene-bona és a jövés-menés, de azért alapvetően jól éreztük magunkat, főként Vera, aki csak egy kicsit késve csatlakozott hozzánk, mert ő délután bábszakkörön volt. A szakkört tartó tanító néni azt mondta rá, hogy nagyon ügyes, csak kicsit sértődékeny. Ez nagyon meglepett, nem ilyennek ismerem Verát.
      Pénteken csak délután volt órám Egerben, de már reggel el kellett indulnom, hogy idejében odaérjek, így délelőtt édesapám vigyázott Gábrisra. Este Margitkáéknál sok vendég aludt a tetőtéren, így nekem nem a megszokott szobámban jutott hely, hanem az ő szobájuk mellett, de legalább használhattam késő estig a számítógépet, és mégis jól kialudtam magam szombat reggelre, amikor újabb előadásra kellett mennem a főiskolára. 

2012. november 7., szerda

2012-10-15 Szerelők




      Végre bekapcsolták a fűtést. A gyerekek eddig két takaró alatt aludtak éjszakánként, mostantól jobb lesz egy kicsit, bár igazán nem panaszkodhatunk, gyönyörű idő volt egész ősszel, nem fagytunk meg.
      Vera megszamolta a pirospontjait, amiket matek órán kapott. Már 30 van, ez három ötöst ér elvileg, csakhogy a tanítónénije szerint nem lehet ötöst kapni érte, mert a pirospont maga a jutalom. Úgy emlékszem, gyerekkoromban csak azért akartunk pirospontot kapni, hogy összegyűljön belőle az ötös. Máskülönben mi értelme van? Csuda tudja. Azért remélem figyelembe fogják venni a pontokat, amikor a bizonyítványt írják.
       Gergőt akarták vinni az óvodából tornaversenyre, de megmakacsolta magát, mondván ő nem úgy tudja a gyakorlatot, mint ahogy az óvodában mutatták. Ez jellemző Gergőre. Makacs Almási és nyakas civis egy személyben. Lesz még gondja ebből, de nekünk is. Az esze egyébként gyorsan vág. Az óvodában rendszeresen hibátlan feladatlapokat old meg, és jó a kézügyessége. Ebben Gábris is követi. Ő is nagyon szeret szerelni. Rendszeresen összerak dolgokat, például beletesz egy játékot egy zokniba, vagy ráhúz egy gumit egy dióra, aztán odahozza nekem, hogy szedjem szét, és miután szétszedtem, újra összerakja. 

2012. november 6., kedd

Trilokáció


2012-10-12 Trilokáció

      A héten jelentősen gyarapodott a gyerekeink ruhatára. Több zsáknyi gyerekruhát kaptunk barátainktól. Nagyon hálásak voltunk érte, hiszen kár lenne drága pénzért csupa új ruhában járatni a gyerekeket, amikor egy hosszú nadrágot egy tél alatt kinőnek. Természetesen a mi kinőtt ruháinkat mi is tovább ajándékozzuk, de több olyan ruhadarabunk is akad, ami már a harmadik gyermeket szolgálja ki. Gábris például sosem panaszkodott, amiatt, hogy virág van a kiscipőjén, amit Verától „örökölt”.
      A héten 3-szor voltunk Gábrissal Ida mamánál megnézni, hogy mit csinál, jól van –e. Elég rossz bőrben volt szegény, de Gábris mindig felvidította.
      Gergő már három hete csupa mosolygóst kap az oviban, ennek nagyon örülök, de pénteken nem volt módom személyesen megdicsérni érte, mert három gyakorlatot teljesítettem egy nap alatt a főiskolán, úgy, hogy egyikről rohantam át a másikra. Az azért elég ijesztő, amikor már a tanár arcán ül ki a rémület, hogy hogyan fognak ezek levizsgázni. Márpedig ma ebben is volt részem.


2012-10-13 Kaputt

Szombaton az e heti negyedik gyakorlat után, hulla fáradtan robogtam a vonathoz, alaposan meg is izzadtam, hogy elérjem, de mint kiderült, feleslegesen, mert a következő vonat csak egy óra múlva indult Debrecenbe, ráadásul az is inkább sínbusz volt, mint vonat. Nem is akartam felszállni, mert azt hittem, hogy tévedés. Ilyen töpszli kis vonaton még sosem utaztam a civisvárosba. Hely sem sok volt rajta, mert épp hazafelé tartott egy osztálynyi gyerek a hallássérültek általános iskolájából, akiket valamilyen fellépésre hoztak a tanáraik. Próbáltam legalább a debreceni kollégákkal szóba elegyedni több-kevesebb sikerrel.
      Katiék kijöttek elém az állomásra, csak Vera nem volt ott a gyerekek közül. Délelőtt állatkertben voltak mindannyian Vera osztályával, hogy a szülők is jobban megismerjék egymást. Vera legjobb barátnője az osztályukból Réka, ezért Réka szülei elvitték magukhoz Verát játszani. Az állomásról tehát egyenesen Rékáékhoz mentünk Veráért. Nagyon kedvesek voltak a szülei, úgyhogy mi is náluk ragadtunk. Jóval sötétetédés után mentünk haza, és kécsőn vacsoráztunk, ami számomra fájdalmas pont volt, hiszen aznap még nem is ebédeltem. Sebaj – gondoltam -, leülök a gépem elé, és mindent elfelejtek... No, ekkor tört ki belőlem elemi erővel a fáradt düh, merthogy a gépem nem indult el. Távollétemben tönkrement. Később ugyan meg tudtam javítani, de sok adatom elveszett.

2012-10-14 Pihenés?

                Vasárnap délután játszóházban voltunk a gyerekekkel, Zsuzsa nővéremmel és Pannival. Gábrisnak vittünk pelenkázó táskát, hogy ha valami belemenne a pelenkájába, akkor tudjuk cserélni. Természeteesen szükség is volt cserére, és természetesen minden volt a pelenkázó táskábal, speciel pelenka nem. 3 üzletben voltam pelenkáért, de sehol nem volt kis csomag, így kénytelen voltam több ezr Ft-ot elkölteni a legolcsóbb nagy csomagra. Végül is el fog fogyni, tehát nem megy kárba, és az üzletek bejárása közben belepillanthattam a Fórum földszintjén folyó divatbemutatóba. Azt megértem, hogy nekem és a többi apukának mi tetszett a bemutatón, de hogy mit szerettek a rajta  a nők, azt fel nem foghatom.
      Szerettünk volna a Fórumban vacsorázni, de amíg pelenkáért voltam, Gergő elővette a hisztisebbik énjét a játszóházban, ezért mi Katával elővettük a szigorúbb énünket, és indultunk haza. A dolog iróniája, hogy ha tudom, hogy úgyis hazamegyünk, nem kellett volna pelenkát vennem, hazáig már kibírta volna Gábris.

2012. november 5., hétfő

Vasár-vásár


2012-10-06 Vásárnap szombaton

      Reggel anyát hagytuk aludni, átmentünk a gyerekekkel a Vincellér utcára lovasfelvonulást nézni. Verának rögtön az az ötlete támadt, hogy vegyünk otthonra lovat, de szerencsére az egyik négylábú épp előttünk termelt egy talicskára valót, meg tudtam Verának mutatni, hogy ezt bizony valakinek össze is kell takarítani. Persze nem jött zavarba. Egyből előállt az új ötlettel: Vegyünk szobatiszta lovat. Ezt nyilván ő sem gondolta komolyan.
      Az egyik bácsival összebarátkoztuk a felvonulók közül. Elmesélte, hogy a hat éves lovát ellopták, aztán később kidrült, hogy eladták egy olaszországi vágóhídnak. Elég érdekes, hogy a mészárosok nem kértek semmi papírt a lóról, de látszott a bácsin, hogy őszintén sajnálja egykori hátasát.
      Délután Kata egyik volt évfolyamtársnőjével és az ő gyerekeivel együtt elmentünk a máltai játszótérre, majd miután a gyerekek kiszaladgálták magukat, átsétáltunk a Mihály-napi vásárba. Az gész rendezvény gyakorlatilag egy olcsó ruhavásár lett. Jobban megéri elmenni a kínai diszkontba, mint ide. Csak pár dolog volt értékelhető, az is mind a régi mesterségek utcájában és a kézművesek utcájában volt. Gyakorlatilag ezt a két utcát kellene meghagyni, a vásár többi részét pedig nyugodtan meg lehetne szüntetni.
      Vettünk azért vásárfiát a gyerekeknek: egy játékot Gergőnek, Verának pedig a rég igért marionett kutyát. A az autóhoz visszafelé menet találkoztunk a nővéremmel, aztán együtt elmentünk mamáékhoz. Gábris, amikor kivettem az autósülésből, úgy ágyékon billentett, hogy majdnem elhajítottam a kezemből. Szerencsére enyhítette a fájdalmam, hogy édesanyámtól töltött káposztát kaptunk vacsorára.

2012-10-07 Vasárnap

      Misén a gyerekek azt gondolták, hogy a játszótéren vannak, főleg Gergő volt igencsak vidám egy magakorabli lány társaságában. Mise után elbeszélgettünk velük arról, hogy miért is járunk misére, és hogy a játékra máskor adunk nekik időt. Mindennek megvan ugyanis a maga ideje. Úgy tűnt, hogy megértették a dolgot.
      A közösség egyik tagjától kaptam egy verseskötetet a saját verseivel. Nagyon jó verseket ír azzal a gondossággal és precizitással, amihez nekem sosem lesz türelmem. Túl jó is ahhoz, hogy igazán ismert legyen. Ma inkább az érdekli a nagyközönséget, ha az összeálló kicsi építőkockákról ír az ember. Jobban mondva... ha előadja, mert mára már lassan többen írnak, mint olvasnak. De költőnő barátomnak nem is az volt a célja, hogy piedesztálra emeljék, csak tudja, hogy vannak dolgok, amiket ki kell írni magunkból, mert ha bennünk marad, akkor megőrjít, elemészt, és vannak dolgok, amiket ki kell írni magunkból, mert szeretnénk, hogy azt a jót mások is megérezzék, megtapasztálják, és önzőek lennénk, ha nem írnánk le. A szerző egy szűrő, amin átpréselve megkaphatjuk a világ egy részét. A szűrő pedig akkor elégedett, ha szűrhet. 

2012. november 1., csütörtök

2012-09-28-29-30 „Együtt a család”




      Úgy látszik, hogy már kezdek hozzászokni a pénteki korán keléshez. 3:18-kor ébredtem fel, pedig az ébresztőórám 3:20-ra volt felhúzva. Rohantam a vonathoz, és még időben odaétem Egerbe az előadásra. A délutánom szabad maradt, így volt időm megjavítani apósomék számítógépét. Szerencsére a Debrecenben vett tápegység éppen jó volt hozzá. A laptopon is volt még munkám bőven, hogy olyan állapotba hozzam, hogy Margitka is kényelmesen tudjon vele dolgozni. Ő egyébként épp Debrecenben vigyázott Gábrisra, mert Kata Pilisvörösváron volt továbbképzésen, Gergőt és Verát pedig édesapám hozta el a Svetitsből. Nem volt tehát egyszerű ez a hétvégénk sem. Mondhatni öten ötfelé voltunk. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy szombat délután haza tudtam utazni, addigra Kata is hazaért, és még el tudtunk menni közösen a játszótérre a gyerekekkel, és megjutalmaztuk magunkat néhány kebappal vacsorára.
      Vasárnap Kata a fiúkkal ment gitáros misére, de Verának a Svetis kápolnájába kellett mennie, mint minden hónapban egyszer, ezért őt én vittem el busszal, illetve busszal és villamossal, mert azt a buszt, ami a kápolnánál rakott volna ki minket, lekéstük. A gyülekező elejéről így lemaradtunk, de elnézést kértem a tanítónőktől. Nem haragudtak. Vera még egy nyakba akaszthatós báránykát is kapott, amiért egész hónapban jól viselkedett.