2012-05-12 Ovifoci
Meglehetősen
mozgalmas hétvégénk volt. sokan írják a közösségi oldalakon szabadidejükben,
hogy mennyire unatkoznak. Én idejét sem tudom, hogy mikor unatkoztam utoljára.
Nem is értem, hogy képes valaki erre a XXI. században, hiszen ha nincs munka,
bármikor elérhető egy film, vagy könyv, akár az Interneten is. Nekünk arra
sincs gondunk, hogy családi programokat szervezzünk, hiszen azok mindig
adódnak. Erre a hétvégére például bábszínház jegyeket nyertünk egy tombolán,
ill. Gergőt hívta Norbi bácsi a DEAC pályára ovi focira. Mindemellett Katának
egész hétvégén intenzíven kellett tanulnia a hétfői vizsgájára, így ő, amikor
tehette, kiment az egyetemre tanulni, vagy félrehúzódott valami csendes helyre.
Szombat délelőtt is az egyetemen volt, amikor felöltöztettem a gyerekeket és
átsétáltunk velük a fodrászhoz. Az én hajam is lobonc volt már, Vera meg alig
látott a szemébe lógó hajtincsektől. Hétköznap sosem volt időnk fodrászhoz
menni. Gondoltam, a szombat délelőtt kihagyhatatlan alkalom. A fodrászatban
mindenki elcsendesedett, amikor beállítottam három gyerekkel. A fodrásznő
ijedten nézett ránk, de kissé megenyhült, amikor mondtam, hogy csak kettőnket
kellene megnyírni, és csak Vera haja sürgős, én visszajöhetek máskor, ha sok a
Vendég. Szerencsére nem volt túl sok. Vera haján csak néhány vágást kellett
ejteni, hiszen növesztjük neki, csak a végét kellett levágni, hogy ne legyen
töredezett, és a frufruját megigazítani. Az én hajamon sem volt sok munka, csak
annyit mondtam a hölgynek, hogy nyírja rövidre, mert két hónapig megint nem
jövök. Nem is ez volt a dolog pikantériája, hanem az, hogy ki vigyáz Gábrisra,
amíg én hajban megrövidülök. Végül Vera remekül megoldotta ezt a feladatot.
Kicsit azért távirányítottam, hogy merre terelje Gábrist, nehogy megszerezzen
pár izgalmas fodrászati kelléket. Amikor én is készen lettem, Gergő hozta a
lapátot, Vera a seprűt, és felseperték a levágott hajat, majd kidobták a
kukába. A fodrász néni nagyon megdicsérte őket. Mondta, hogy vannak olyan
gyerekek, akik szétszedik a fél üzletet és a szülők nem szólnak rájuk.
Szép idő volt,
ezért a fodrászat után elmentünk bevásárolni. Konkrét tervünk annyi volt, hogy
tejet veszünk és egy kis banánt, mert azt Gábris mindig örömmel elmajszolja, és
néha ki lehet fogni olcsón olyan banánt, ami másnapra megbarnulna. Nálunk meg
úgysem éli meg a másnapot. Végül teljesen tele lett a kosarunk, sőt, még a
babakocsiba is pakoltunk. Vettünk tojást, üdítőt, néhány akciós finomságot,
folyékony szappant, meg mindenfélét, ami elfogyott otthonról, aztán siettünk
haza, mert eszünkbe jutott, hogy édesanyámék azt ígérték, küldenek át mára
ebédet. Mivel lassan dél felé járt az idő, nem szerettük volna, ha bezárt ajtót
találnak otthon. Valóban, nem sokkal azután, hogy hazaértünk, megérkezett
édesapám egy kosár étellel. Töltött paprikát hozott, húslevest és epret. Kata
még mindig az egyetemen volt, ezért megterítettünk a gyerekekkel és
megebédeltünk. Az eperhez a tejszínhabot ők verték fel. Gondoltam, hadd
próbálják meg a hagyományos módon, és adtam nekik egy kézi habverőt. Nagyon
élvezték. A hab persze nem lett tökéletes, de az eperre éppen megfelelt, főként
egy kis porcukorral meghintve.
Kata délután
jött haza. Gyorsan bekapott pár falatot, átöltöztünk, és Kata kivitt minket
autóval a DEAC pályára. Debrecen legtöbb óvodájából voltak ott gyerekek, több
korcsoportban mérkőztek egymás ellen. A műfüves pályára a szülők nem mehettek
be, kívülről próbáltuk figyelni az eseményeket, több-kevesebb sikerrel. A
pályát ugyanis kis részekre osztották fel, és minden részen más volt a feladat.
Volt, ahol kapura kellett rúgni a labdát, volt, ahol pattogtatni kellett, vagy
éppen kúszni-mászni. Volt, amikor nem is láttuk, hogy hol van éppen Gergő, de
amikor láttuk, akkor egészen meglepett minket, mennyire fegyelmezetten, ügyesen
csinálja a feladatokat. Az ő óvodájukból Norbi bácsi, a fociedző és Gergő óvó
nénije kísérte a csapatot. Az óvó néni még egy puszit is adott Gergőnek a szép
teljesítményért, a pontozó pedig kezet fogott vele. Kapott egy ovifoci feliratú
sárga focilabdát is, amit egyébként minden résztvevőnek adtak, de nagyon örült
neki. Hiába volt a pálya füves, körülötte szürke, löszös talaj volt, amit a
gyerekek homoknak néztek, vagy más okból, de előszeretettel turkáltak benne,
úgyhogy a talpuktól a fejük búbjáig porosak voltak mindhárman. Egy ismerősömnek
meg is jegyeztem, hogy olyan érzésem van, mintha a kameruni válogatottat vinném
haza. Még szerettünk volna valahová beülni vacsorázni de ilyen állapotban nem
mehettünk. Amikor egy gyorsbüfénél ennivalót akartunk venni, akkor pillanatok
alatt feltámadt a szél, és viharfelhők gyűltek az égre. Szombaton 34 fokot
mutatott az autónk hőmérője, másnap pedig 7,5 fokot. A hétvégi vásárt is
elmosta az eső. Azért, amikor a gyerekek már fedett helyen voltak, mégis
vettünk pár kebabot, amiből remekül megvacsoráztunk.
2012-05-13 Bábszínház
Vasárnap reggel
a nővérem jött értünk kis fehér autójával. Hozta a lányát is. Két gyerekülést
már bekészített az autóba, egy magasítót még gyorsan belöktünk Verának, mindezt
zuhogó esőben. Így indultunk a bábszínházba. Kata átment a reggeli misére
Gábrissal, aztán készült a hétfői vizsgájára. Kicsit ázottan érkeztünk a
színházba. A mi szervezetünket is megviselte, hogy szombat délután még ujjatlan
pólóban izzadtunk a DEAC pályán, vasárnap reggelre pedig esőt kaptunk a
nyakunkba, és több, mint 20 fokos lehűlést. Még pulóverben és kabátban is
fáztunk. Ennek ellenére érdemes volt kimozdulni. Mátyás király és a kolozsvári
bíró történetét néztük meg egy nagyváradi társulat előadásában. Mindannyian
élveztük, bár a gyerekek sok dolgot nem értettek. Kicsit idősebb korban jobban
értékelték volna a társulat ötletes megoldásait.
Hazafelé
cseréltünk pár pletykát a nővéremmel. Némelyik – amit rólam terjesztettek és a
fülembe jutott -, elég fájdalmas volt számomra, de így krisztusi korba lépve,
már megtanultam, hogy nem kell az ilyen dolgoknak nagy feneket keríteni. Az
emberek szeretnek beszélgetni egymással, ami jó dolog, de ha nincs téma,
találnak ki valamit. Ez meg kreatív dolog. Hogy mindezt más rovására teszik? Istenem,
valami hibájuk nekik is lehet ennyi jó tulajdonság mellett. Én őszinte szívből
kívánom, hogy bocsássa ezt meg nekik a Jóisten. Sok haragosom volt már az
életben, és sokszor évekig hordtam magamban dühöt valaki iránt, meg is látszik
ennek ma is a nyoma testemben, lelkemben egyaránt. Ma már próbálom megfogadni
azt a bölcs bibliai tanácsot, hogy sohase nyugodjon le a nap a haragom felett.
Ha valakinek rosszat tettem, igyekszem lefekvés előtt bocsánatot kérni, ha nekem
ártott valaki, megbocsájtok. Ha lehet, meg is beszélem vele. Nincs már nekem
sem kedvem, sem erőm haragot hordozni, de nem is vetek el dolgokat olyan
könnyedén, mint mások. Sokszor látom, milyen könnyedén dobálnak el az emberek
dolgokat. Ha nekem van egy férges almám, nem dobom ki, hanem kivágom a férges
részt, a többi még teljesen jó. Így van ez egyébként az egyházunk botrányaival
is. Akik rajtunk, keresztényeken, katolikusokon köszörülik a nyelvüket, azok
nem látják, hogy mennyi jó rész van ebben az almában, és nem értik meg, hogy a
férges részt mi magunk szeretnénk legjobban kivágni. Nehéz dolog ez is. Főként,
hogy pont azok, akik minket elítélnek, toleránsnak vallják magukat. Én
igyekszem valóban nem ítélni, és megtenni azt, ami tőlem telik: a világot
annyival jobbá tenni, hogy legalább én úgy élek, ahogy egy jó embernek élnie
kellene. Ez sem sikerül sajnos, de most ez a legfontosabb feladatom. Ha ez
sikerül, akkor majd talán kioktathatok másokat.
A bábszínház
után még át szerettem volna sétálni a gyerekekkel misére, de fáradtak voltak,
az eső pedig még mindig esett, ezért ők inkább otthon pihentek, én pedig este
elbuszoztam a székesegyházba misére. Jó volt egy kicsit oda is elmenni, mert
sok ismerőssel találkoztam, akiket régen nem láttam.
2012-05-14 Vizsganap
Gábris már végképp
nem szopizik. Odaadtuk a szoptatós párnát egy barátnőnknek ajándékba. Ő pár
napja szült, így nagy hasznát veszi.
Gábris pár új
szokása és tudománya: Nagyon jó étvágyú, de kicsit válogatós. Ha kiszemel
magának egy ételt, amit a polcon, hűtőben, vagy mások tányérján meglát, képes
krokodilkönnyeket hullajtani, amíg meg nem kapja, hiába van előtte éppen
valamelyik kedvenc étele. Már mondja, hogy apa, de nem teljesen tudatosan. Ha
kérem, hogy mondja, akkor elismétli. Nagyon szeret harisnyákkal, zoknikkal és
cipőkkel játszani. Ezekkel beszél is közben. Vera egyik reggel olyat játszott,
hogy elvarázsolta Gábrist, hogy tudjon cipőül. Gábris ezután magára mutatott
két kézzel, és felkiáltott, hogy „Huuueeő”. Nem tudjuk, hogy mit jelent ez
cipőül, de a cipők nem reagáltak semmit.
Kata ma a
vizsgája miatt nem ment dolgozni. Összesen hárman vizsgáztak ma, ebből egy
megbukott, egy pedig kettest kapott, tehát nehéz vizsga volt. Kata reggel
nagyon idegesen készülődött. Mindig nyugodt, de az elmúlt hetek az ő idegeit is
felőrölték. Tréfásan megjegyeztem neki, mikor izgult, hogy megbukik, hogy ha
négyest, vagy ötöst kap, én istenbizony megverem. Pár óra múlva felhívott, hogy
ne verjem meg nagyon. Nem vertem, inkább csapra vertünk egy üveg szénsavas kátrányt,
vagy kólát, vagy mifenét, és megünnepeltük. Közben hívott a bölcsődevezető
abból a bölcsődéből, ahová Gábrist szeretnénk majd járatni. Pár adat hiányzott
a jelentkezésünkből. A helyzetünk elég kacifántos volt, ezért bementünk
személyesen a bölcsődébe pótolni. Sajnos egyáltalán nem kecsegtettek minket jó
hírekkel. Nem biztos, hogy lesz hely Gábrisnak, de majd ezt a problémát is
megoldjuk.
Este Katának még
volt egy órája az egyetemen, Verának pedig hegedű próbája és szolfézs órája.
Úgy oldottuk meg, hogy Kata kitett minket a zeneiskolában, és a család férfi és
férfinövendék tagjai megvárták a zeneiskolában Verát, Kata pedig addig elment
az egyetemre autóval. A mi családunkban ő vezet, de nem érzem, hogy ettől én
kevésbé lennék férfi. A XXI. század nem a sztereotípiák korszaka, remélem. Jogosítványom
persze nekem is van, a kis Suzukinkat mertem is vezetni, de amikor Gábris
megszületett, nagyobb autót kellett vennünk, amibe befér három gyerekülés, és
az új autót én közel két év alatt sem szoktam meg.
Amíg Verára
várakoztunk, Gábris pelenkája átázott, és kicsit nedves lett a nadrágja is.
Mindig szoktunk magunkkal cipelni egy pelenkázó táskát, amiben van tartalék
pelenka és váltó ruha, de sosincs rá szükségünk. Most otthon hagytuk… Nagy baj
így sem történt, de kellemetlen volt azért.
Egy fiatal
anyuka is a gyermekére várakozott a zeneiskolában. Hetente látom, mennyi
erőfeszítést tesz a fia neveléséért, de a srác meglehetősen ellenálló.
Megnyugtattam, hogy az erőfeszítéseinek biztosan lesz értelme. Ha vannak is
dacos időszakok, azok elmúlnak. Ma a srácnak épp előttünk esett ki egy lötyögős
foga. Vera is a fogváltás időszakában van, ezért az anyuka kérő tekintettel
nézett rám, hogy mondjam, hogy mi is hiszünk a fogtündérben. Én irtó rosszul
tudok hazudni, ezért az igazat mondtam: mi más vallásúak vagyunk. Ezzel végül is
nem hazudtoltam meg az anyukát, és ezért hálás volt. Lecsapott a mondatomra, és
magyarázta a fiának, hogy igen, vannak más vallásúak is, de… Később beszéltünk
róla, hogy én igyekszem mindig azt mondani a gyermekeimnek, amit igaznak
hiszek. Így is van misztérium bőven az életükben, hiszen mi hiszünk az
angyalokban, Jézuskában és a szentekben, köztük Szent Miklósban is, aki valóban
létező személy volt, és a katolikus egyház kanonizált szentje, ha később össze
is mosták az alakját a télapóéval. Így felsorolva talán mesejellegűnek tűnik
mindez, de jó úgy élni az életet, hogy az ember valóban hiszi, hogy egy angyal
csak őrá vigyáz, és fent a szentek sokasága imádkozik érte. Igen, bizony, mi
sosem vagyunk egyedül.
Anya kicsit
késett, mert elhúzódott az órája az egyetemen, ezért a hegedű óra után
átmentünk a gyerekekkel a közeli bevásárló központba játszani. Este szerettünk
volna valahová elmenni, megünnepelni a sikeres vizsgát, de Gábris átázott
pelenkája miatt nem tudtunk, inkább telefonon rendeltünk pizzát. Ahogy
hazaértünk, a kocsiból megláttuk Vera és Gergő régi barátját, Irénke nénit, aki
korábban védőnő volt, de már nyugdíjba ment. Odaszaladtunk hozzá, Kata pedig
felvitte Gábrist átöltöztetni. Épp Irénke nénivel beszélgettünk, amikor Kata
telefonált, hogy meghozták a pizzát, de nincs nála pénz. Hazaszaladtunk a
gyerekekkel, merthogy az én pénzem meg a táskámban volt, a táskám pedig a kocsi
csomagtartójában, a kocsi kulcs pedig Katánál. Otthon átadtam a gyerekeket
Katának, a pizzafutárt pedig megkértem, hogy kísérjen le a kocsihoz. Ott végre,
sűrű bocsánatkérés közepette ki tudtam fizetni. Hozzátettem kárpótlásul eddigi
életem egyik legnagyobb borravalóját. Azért ebből sem fog villát venni a Rózsadombon,
de talán nem haraggal ment el.
Amikor a
gyerekek lefeküdtek, Kata elkezdett készülni az újabb vizsgáira, ill. a másnapi
óráira. Nagyon várjuk már mindannyian, hogy véget érjen a tanév.