6:11-kor
felébresztettem Katát, és megkérdeztem tőle, hogy mellesleg nem 6:20-kor
indul-e a vonata Budapestre. Pillanatok alatt kitisztult a feje, felpattant és
magára kapott egy ruhát, miközben azt mondogatta, hogy nem fog odaérni. Ami
elég kínos lenne, merthogy másodmagával visz fel egy osztálynyi diákot.
Bíztattam, hogy a MÁV-ot ismerve késni fog a vonat. Gyorsan autóba ugrott, és
száguldott az állomásra. Én közben életemben először azért imádkoztam, hogy
késsen a vonat. Késett. Kata pár perc múlva a vonatról hívott fel. Késett a
vonat, de így is épp csak fel tudott rá ugrani. Ezt is megúsztuk. A kocsit
viszont az állomás előtt hagyta, és ott nem maradhatott. Én ugye a gyerekekkel
együtt nem kutyagolhattam el érte. Édesapámat hívtam fel, hogy ugorjon be a pótkulcsért,
és álljon arrébb az autóval. Meg is tette. Szerencsére pár napja épp Kata tett
neki hasonló szívességet, ezért most lelkiismeret-furdalás nélkül mertem hozzá
fordulni támogatásért.
Május elsején
nincs iskola, a nejemet és néhány nélkülözhetetlen embert leszámítva nem is
dolgozik senki, így egész nap itthon voltam a gyerekekkel. Jól éreztük
magunkat. Kitakarítottuk a szobákat, a gyerekek elrakták a játékaikat, kiporszívóztunk,
Verával megcsináltunk három szorgalmi feladatot, és bepótoltuk a korábban
elfelejtett környezet házi feladatot, amiért sajnos fekete pontot kapott Vera.
Gergővel volt némi gondom. Jellemző rá, hogy háromszor kell legalább elmondani
neki valamit, mire a füle botját mozdítja, és ez egy idő után elég dühítő.
Délután
homokozóban voltunk, nagyon élvezték a gyerekek, főleg Gábris, aki arccal előre
belefeküdt a homokba, úgyhogy még a szemhéjáról is homokot törölgettem. Ahogy
hazaértünk, bedugtam a három gyereket a fürdőkádba. Gábrist vettem ki először,
mert bőgött. Próbáltam szárazra törölni, és öltöztetni. Addig megkértem a
nagyokat, hogy mossanak fogat. Próbáltam őket távirányítani, hogy Gergő fogja
meg a fogkeféket, Vera pedig nyomja rá a fogkrémet. De Gergő megint
megmakacsolta magát. Az egyik fogkefét kidobta a kádból a földre, és nevetett
rajta. Kértem, hogy viselkedjen rendesen, mert most nekem Gábrist kell öltöztetnem,
és nincs most türelmem ahhoz, hogy az idétlenkedését elviseljem, de Gergő csak
nem hagyta abba. Elrángatta a fogkefét, amikor Vera a fogkrémet nyomta volna
rá. Közben persze Gábris végig ordított. Eljött egy pont, amikor tényleg
elvesztettem a türelmem, és tarkón vágtam Gergőt. Ettől ő is elbőgte magát, ami
csak még jobban feldühített, és kiabáltam vele.
Pedagógus
vagyok, tehát nagyon is jól tudom, hogy ez megengedhetetlen dolog, és
szégyellem is magam miatta. Este ki is békültünk Gergővel. Elmagyaráztam neki,
hogy tudom, hogy nem volt szép, ahogy megbüntettem és nem szeretnék még egyszer
ilyet csinálni, de azt kérem, hogy ő is fogadjon szót, és segítsen legalább
abban, hogy ha látja, hogy nem tudok minden irányba egyszerre figyelni, akkor okosan
elvégzi a feladatát. Gergő megígérte, hogy ezentúl szót fogad, és valóban.
Másnap Gergő volt a napos az óvodában és ügyesen végezte a dolgát. Verát is
külön megdicsérte a tanító néni, és két almát is kapott a jó magaviseletéért. Este
Katával és a gyerekekkel kimentünk az egyetem előtti parkba, sétáltunk a
szökőkútnál és a Békás tónál. Vettünk egy árusnál egy hamburgert és két gyrost,
mondván, hogy amit hagynak a gyerekek, abból még mi is jól lakunk. Nem így történt.
Ezegyszer nagyon jó étvággyal ettek. Az esti fürdésnél Kata valamiért rápirított
a gyerekekre. Bementem neki segíteni, mert egyedül nem könnyű feladat három
gyereket megmosdatni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése