2012. május 22., kedd

2012-05-21. Ida mama születésnapja



      Nagymamám, egyben a gyermekeim egyetlen még életben lévő dédszülője, a mai napon töltötte be a 81. életévét. Mindenképp szerettük volna valahogy felköszönteni, de elég sűrűnek ígérkezett a mai nap is. Kata természetesen tanult, mint a kisangyal. Egy percre sem szerettem volna zavarni, ezért busszal mentem a gyerekekért a Svetitsbe. Nagy szerencse, hogy az óvodás fiam egy intézménybe jár az iskolás lányommal.
      Gergő épp uzsonnázott, de gyorsan bekapta az utolsó falatokat, és már rohant is hozzám. Verára még várnunk kellett kicsit, mert nem volt vége az utolsó órájának. Az ő uzsonnáját szalvétába csomagoltuk. Körözöttes kenyér volt paradicsommal, így nem tudtuk betenni a táskába sem. Út közben a kezében fogta, és időnként harapott belőle.
      Kellemes, napos idő volt, így komótosan átsétáltunk a zeneiskolába. Gábrist nem hoztam magammal, de épp aludt, ezért reméltem, hogy Kata tud tőle tanulni. A zeneiskola ma más volt, mint általában. Nem a szokásos szolfézs és hegedű órára mentünk, hanem hangszerbemutatóra. Ezt minden évben megtartják azért, hogy a legkisebbek megismerjék a hangszereket, és ki tudják választani, hogy melyik tetszik nekik. Vera már elkötelezte magát a hegedű mellett, de azt mondta, hogy mindegyik hangszer tetszett neki, és mindet meg szeretné tanulni. Otthon meg is kérte Katát, hogy tanítsa majd meg gitározni. Ezzel szerintem nem is lesz gond. Jó lenne, ha zongorázni is megtanulna valamennyire, és orgonán játszani, mert akkor később ő is kántorkodhatna, mint az édesanyja, és a nagybátyjai.
      Gergő is határozott elképzeléssel jött a hangszerbemutatóra. Ő elhatározta, hogy fuvolán szeretne játszani, és ez a bemutató után sem változott, bár éppen a fuvolánál mondták azt, hogy nagyon népszerű hangszer, és aki erre akar jelentkezni, az válasszon mellé másik hangszert is, mert nem biztos, hogy fuvolára felveszik. Ahogy a fúvósokat elnéztem, nekem is a fuvola tűnt a legszimpatikusabbnak. Némelyik fúvósnak - főként a rézfúvósoknak – a hangja ugyanis elég erőteljes, nem éppen lakótelepi lakásba való. Igaz, a sógorom pont abban a lakásban tanult kürtölni, ahol most mi lakunk, de azóta cserélődtek a szomszédok, és nem mindenki tolerálja a hangos gyakorlást. Egy fuvola lágy hangja aligha zavar bárkit.
      A hangszerbemutató után busszal indultunk haza. Vera elég kis növésű, könnyedén mondhatnám róla, hogy még nincs hat éves. Az egyik anyukával beszéltünk is erről. Kicsit belém bújt a kisördög, hogy megspórolhatnám az egyik buszjegy árát, de mindig arra tanítottam a gyerekeimet, hogy igazat mondjanak, akkor hogy adhatnék nekik rossz példát. Kilyukasztottunk két jegyet. A gyerekek rögtön elkérték őket, hogy otthon majd buszosat játszhassanak velük. Gergő nagyon élvezte, hogy buszon utazhat, hiszen általában autóval járunk. Többször rá kellett szólnom, hogy üljön rendesen a székén, mert a legkülönfélébb tornamutatványokat hajtotta végre, hogy kilásson az ablakon. Sajnos akkor sem tudta megzabolázni magát, amikor leszálltunk a buszról. Hasra vágódott a betonon, és mindkét térdéből élénkpiros vér folydogált. Nagy jajveszékelés és sírás közepette adta tudtomra, hogy mennyire fáj. Sajnos engem inkább bosszantott a dolog, és ahelyett, hogy babusgattam volna, inkább morogtam rá, hogy miért nem figyelt. Azért kitisztítottam a sebet egy nedves zsebkendővel, és ahogy lehiggadtam kicsit, elmagyaráztam neki, hogy egy focistának, mint ő, bizony sok ilyen sérülést kell elszenvednie, de szerencsére nem történt nagy baj, jönnek a vérlemezkék, befoltozzák a lyukat, heg lesz rajta, az alatt pedig szép új bőr nő. Ettől aztán megnyugodott Gergő. Felajánlottam neki, hogy ha szeretné, ezentúl lassabban megyünk. Egy ideig még bizonytalanul állt a lábára, de hamarosan már ugrándozott.
      A buszmegálló, ahol leszálltunk, közel volt Ida mama lakásához. Felmentünk a gyerekekkel, és felköszöntöttük őt. Vera 4 dalt eljátszott neki a hegedűjén. Nagybátyám is átjött, és hozott neki meleg vacsorát. Mama szokása szerint zsörtölődött, hogy 81 évesen az ember már nem ünnepli a születésnapját. A zsörtölődés nálunk családi szokás, úgyhogy tudtam, hogy azért valahol a szíve mélyén jól esett neki. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése