Eseménydús hétvége

2012-05-12 Ovifoci

      Meglehetősen mozgalmas hétvégénk volt. sokan írják a közösségi oldalakon szabadidejükben, hogy mennyire unatkoznak. Én idejét sem tudom, hogy mikor unatkoztam utoljára. Nem is értem, hogy képes valaki erre a XXI. században, hiszen ha nincs munka, bármikor elérhető egy film, vagy könyv, akár az Interneten is. Nekünk arra sincs gondunk, hogy családi programokat szervezzünk, hiszen azok mindig adódnak. Erre a hétvégére például bábszínház jegyeket nyertünk egy tombolán, ill. Gergőt hívta Norbi bácsi a DEAC pályára ovi focira. Mindemellett Katának egész hétvégén intenzíven kellett tanulnia a hétfői vizsgájára, így ő, amikor tehette, kiment az egyetemre tanulni, vagy félrehúzódott valami csendes helyre. Szombat délelőtt is az egyetemen volt, amikor felöltöztettem a gyerekeket és átsétáltunk velük a fodrászhoz. Az én hajam is lobonc volt már, Vera meg alig látott a szemébe lógó hajtincsektől. Hétköznap sosem volt időnk fodrászhoz menni. Gondoltam, a szombat délelőtt kihagyhatatlan alkalom. A fodrászatban mindenki elcsendesedett, amikor beállítottam három gyerekkel. A fodrásznő ijedten nézett ránk, de kissé megenyhült, amikor mondtam, hogy csak kettőnket kellene megnyírni, és csak Vera haja sürgős, én visszajöhetek máskor, ha sok a Vendég. Szerencsére nem volt túl sok. Vera haján csak néhány vágást kellett ejteni, hiszen növesztjük neki, csak a végét kellett levágni, hogy ne legyen töredezett, és a frufruját megigazítani. Az én hajamon sem volt sok munka, csak annyit mondtam a hölgynek, hogy nyírja rövidre, mert két hónapig megint nem jövök. Nem is ez volt a dolog pikantériája, hanem az, hogy ki vigyáz Gábrisra, amíg én hajban megrövidülök. Végül Vera remekül megoldotta ezt a feladatot. Kicsit azért távirányítottam, hogy merre terelje Gábrist, nehogy megszerezzen pár izgalmas fodrászati kelléket. Amikor én is készen lettem, Gergő hozta a lapátot, Vera a seprűt, és felseperték a levágott hajat, majd kidobták a kukába. A fodrász néni nagyon megdicsérte őket. Mondta, hogy vannak olyan gyerekek, akik szétszedik a fél üzletet és a szülők nem szólnak rájuk.

      Szép idő volt, ezért a fodrászat után elmentünk bevásárolni. Konkrét tervünk annyi volt, hogy tejet veszünk és egy kis banánt, mert azt Gábris mindig örömmel elmajszolja, és néha ki lehet fogni olcsón olyan banánt, ami másnapra megbarnulna. Nálunk meg úgysem éli meg a másnapot. Végül teljesen tele lett a kosarunk, sőt, még a babakocsiba is pakoltunk. Vettünk tojást, üdítőt, néhány akciós finomságot, folyékony szappant, meg mindenfélét, ami elfogyott otthonról, aztán siettünk haza, mert eszünkbe jutott, hogy édesanyámék azt ígérték, küldenek át mára ebédet. Mivel lassan dél felé járt az idő, nem szerettük volna, ha bezárt ajtót találnak otthon. Valóban, nem sokkal azután, hogy hazaértünk, megérkezett édesapám egy kosár étellel. Töltött paprikát hozott, húslevest és epret. Kata még mindig az egyetemen volt, ezért megterítettünk a gyerekekkel és megebédeltünk. Az eperhez a tejszínhabot ők verték fel. Gondoltam, hadd próbálják meg a hagyományos módon, és adtam nekik egy kézi habverőt. Nagyon élvezték. A hab persze nem lett tökéletes, de az eperre éppen megfelelt, főként egy kis porcukorral meghintve.

      Kata délután jött haza. Gyorsan bekapott pár falatot, átöltöztünk, és Kata kivitt minket autóval a DEAC pályára. Debrecen legtöbb óvodájából voltak ott gyerekek, több korcsoportban mérkőztek egymás ellen. A műfüves pályára a szülők nem mehettek be, kívülről próbáltuk figyelni az eseményeket, több-kevesebb sikerrel. A pályát ugyanis kis részekre osztották fel, és minden részen más volt a feladat. Volt, ahol kapura kellett rúgni a labdát, volt, ahol pattogtatni kellett, vagy éppen kúszni-mászni. Volt, amikor nem is láttuk, hogy hol van éppen Gergő, de amikor láttuk, akkor egészen meglepett minket, mennyire fegyelmezetten, ügyesen csinálja a feladatokat. Az ő óvodájukból Norbi bácsi, a fociedző és Gergő óvó nénije kísérte a csapatot. Az óvó néni még egy puszit is adott Gergőnek a szép teljesítményért, a pontozó pedig kezet fogott vele. Kapott egy ovifoci feliratú sárga focilabdát is, amit egyébként minden résztvevőnek adtak, de nagyon örült neki. Hiába volt a pálya füves, körülötte szürke, löszös talaj volt, amit a gyerekek homoknak néztek, vagy más okból, de előszeretettel turkáltak benne, úgyhogy a talpuktól a fejük búbjáig porosak voltak mindhárman. Egy ismerősömnek meg is jegyeztem, hogy olyan érzésem van, mintha a kameruni válogatottat vinném haza. Még szerettünk volna valahová beülni vacsorázni de ilyen állapotban nem mehettünk. Amikor egy gyorsbüfénél ennivalót akartunk venni, akkor pillanatok alatt feltámadt a szél, és viharfelhők gyűltek az égre. Szombaton 34 fokot mutatott az autónk hőmérője, másnap pedig 7,5 fokot. A hétvégi vásárt is elmosta az eső. Azért, amikor a gyerekek már fedett helyen voltak, mégis vettünk pár kebabot, amiből remekül megvacsoráztunk.

2012-05-13 Bábszínház

      Vasárnap reggel a nővérem jött értünk kis fehér autójával. Hozta a lányát is. Két gyerekülést már bekészített az autóba, egy magasítót még gyorsan belöktünk Verának, mindezt zuhogó esőben. Így indultunk a bábszínházba. Kata átment a reggeli misére Gábrissal, aztán készült a hétfői vizsgájára. Kicsit ázottan érkeztünk a színházba. A mi szervezetünket is megviselte, hogy szombat délután még ujjatlan pólóban izzadtunk a DEAC pályán, vasárnap reggelre pedig esőt kaptunk a nyakunkba, és több, mint 20 fokos lehűlést. Még pulóverben és kabátban is fáztunk. Ennek ellenére érdemes volt kimozdulni. Mátyás király és a kolozsvári bíró történetét néztük meg egy nagyváradi társulat előadásában. Mindannyian élveztük, bár a gyerekek sok dolgot nem értettek. Kicsit idősebb korban jobban értékelték volna a társulat ötletes megoldásait.

      Hazafelé cseréltünk pár pletykát a nővéremmel. Némelyik – amit rólam terjesztettek és a fülembe jutott -, elég fájdalmas volt számomra, de így krisztusi korba lépve, már megtanultam, hogy nem kell az ilyen dolgoknak nagy feneket keríteni. Az emberek szeretnek beszélgetni egymással, ami jó dolog, de ha nincs téma, találnak ki valamit. Ez meg kreatív dolog. Hogy mindezt más rovására teszik? Istenem, valami hibájuk nekik is lehet ennyi jó tulajdonság mellett. Én őszinte szívből kívánom, hogy bocsássa ezt meg nekik a Jóisten. Sok haragosom volt már az életben, és sokszor évekig hordtam magamban dühöt valaki iránt, meg is látszik ennek ma is a nyoma testemben, lelkemben egyaránt. Ma már próbálom megfogadni azt a bölcs bibliai tanácsot, hogy sohase nyugodjon le a nap a haragom felett. Ha valakinek rosszat tettem, igyekszem lefekvés előtt bocsánatot kérni, ha nekem ártott valaki, megbocsájtok. Ha lehet, meg is beszélem vele. Nincs már nekem sem kedvem, sem erőm haragot hordozni, de nem is vetek el dolgokat olyan könnyedén, mint mások. Sokszor látom, milyen könnyedén dobálnak el az emberek dolgokat. Ha nekem van egy férges almám, nem dobom ki, hanem kivágom a férges részt, a többi még teljesen jó. Így van ez egyébként az egyházunk botrányaival is. Akik rajtunk, keresztényeken, katolikusokon köszörülik a nyelvüket, azok nem látják, hogy mennyi jó rész van ebben az almában, és nem értik meg, hogy a férges részt mi magunk szeretnénk legjobban kivágni. Nehéz dolog ez is. Főként, hogy pont azok, akik minket elítélnek, toleránsnak vallják magukat. Én igyekszem valóban nem ítélni, és megtenni azt, ami tőlem telik: a világot annyival jobbá tenni, hogy legalább én úgy élek, ahogy egy jó embernek élnie kellene. Ez sem sikerül sajnos, de most ez a legfontosabb feladatom. Ha ez sikerül, akkor majd talán kioktathatok másokat.

      A bábszínház után még át szerettem volna sétálni a gyerekekkel misére, de fáradtak voltak, az eső pedig még mindig esett, ezért ők inkább otthon pihentek, én pedig este elbuszoztam a székesegyházba misére. Jó volt egy kicsit oda is elmenni, mert sok ismerőssel találkoztam, akiket régen nem láttam.

2012-05-14 Vizsganap

      Gábris már végképp nem szopizik. Odaadtuk a szoptatós párnát egy barátnőnknek ajándékba. Ő pár napja szült, így nagy hasznát veszi.

      Gábris pár új szokása és tudománya: Nagyon jó étvágyú, de kicsit válogatós. Ha kiszemel magának egy ételt, amit a polcon, hűtőben, vagy mások tányérján meglát, képes krokodilkönnyeket hullajtani, amíg meg nem kapja, hiába van előtte éppen valamelyik kedvenc étele. Már mondja, hogy apa, de nem teljesen tudatosan. Ha kérem, hogy mondja, akkor elismétli. Nagyon szeret harisnyákkal, zoknikkal és cipőkkel játszani. Ezekkel beszél is közben. Vera egyik reggel olyat játszott, hogy elvarázsolta Gábrist, hogy tudjon cipőül. Gábris ezután magára mutatott két kézzel, és felkiáltott, hogy „Huuueeő”. Nem tudjuk, hogy mit jelent ez cipőül, de a cipők nem reagáltak semmit.

      Kata ma a vizsgája miatt nem ment dolgozni. Összesen hárman vizsgáztak ma, ebből egy megbukott, egy pedig kettest kapott, tehát nehéz vizsga volt. Kata reggel nagyon idegesen készülődött. Mindig nyugodt, de az elmúlt hetek az ő idegeit is felőrölték. Tréfásan megjegyeztem neki, mikor izgult, hogy megbukik, hogy ha négyest, vagy ötöst kap, én istenbizony megverem. Pár óra múlva felhívott, hogy ne verjem meg nagyon. Nem vertem, inkább csapra vertünk egy üveg szénsavas kátrányt, vagy kólát, vagy mifenét, és megünnepeltük. Közben hívott a bölcsődevezető abból a bölcsődéből, ahová Gábrist szeretnénk majd járatni. Pár adat hiányzott a jelentkezésünkből. A helyzetünk elég kacifántos volt, ezért bementünk személyesen a bölcsődébe pótolni. Sajnos egyáltalán nem kecsegtettek minket jó hírekkel. Nem biztos, hogy lesz hely Gábrisnak, de majd ezt a problémát is megoldjuk.

      Este Katának még volt egy órája az egyetemen, Verának pedig hegedű próbája és szolfézs órája. Úgy oldottuk meg, hogy Kata kitett minket a zeneiskolában, és a család férfi és férfinövendék tagjai megvárták a zeneiskolában Verát, Kata pedig addig elment az egyetemre autóval. A mi családunkban ő vezet, de nem érzem, hogy ettől én kevésbé lennék férfi. A XXI. század nem a sztereotípiák korszaka, remélem. Jogosítványom persze nekem is van, a kis Suzukinkat mertem is vezetni, de amikor Gábris megszületett, nagyobb autót kellett vennünk, amibe befér három gyerekülés, és az új autót én közel két év alatt sem szoktam meg.

      Amíg Verára várakoztunk, Gábris pelenkája átázott, és kicsit nedves lett a nadrágja is. Mindig szoktunk magunkkal cipelni egy pelenkázó táskát, amiben van tartalék pelenka és váltó ruha, de sosincs rá szükségünk. Most otthon hagytuk… Nagy baj így sem történt, de kellemetlen volt azért.

      Egy fiatal anyuka is a gyermekére várakozott a zeneiskolában. Hetente látom, mennyi erőfeszítést tesz a fia neveléséért, de a srác meglehetősen ellenálló. Megnyugtattam, hogy az erőfeszítéseinek biztosan lesz értelme. Ha vannak is dacos időszakok, azok elmúlnak. Ma a srácnak épp előttünk esett ki egy lötyögős foga. Vera is a fogváltás időszakában van, ezért az anyuka kérő tekintettel nézett rám, hogy mondjam, hogy mi is hiszünk a fogtündérben. Én irtó rosszul tudok hazudni, ezért az igazat mondtam: mi más vallásúak vagyunk. Ezzel végül is nem hazudtoltam meg az anyukát, és ezért hálás volt. Lecsapott a mondatomra, és magyarázta a fiának, hogy igen, vannak más vallásúak is, de… Később beszéltünk róla, hogy én igyekszem mindig azt mondani a gyermekeimnek, amit igaznak hiszek. Így is van misztérium bőven az életükben, hiszen mi hiszünk az angyalokban, Jézuskában és a szentekben, köztük Szent Miklósban is, aki valóban létező személy volt, és a katolikus egyház kanonizált szentje, ha később össze is mosták az alakját a télapóéval. Így felsorolva talán mesejellegűnek tűnik mindez, de jó úgy élni az életet, hogy az ember valóban hiszi, hogy egy angyal csak őrá vigyáz, és fent a szentek sokasága imádkozik érte. Igen, bizony, mi sosem vagyunk egyedül.

      Anya kicsit késett, mert elhúzódott az órája az egyetemen, ezért a hegedű óra után átmentünk a gyerekekkel a közeli bevásárló központba játszani. Este szerettünk volna valahová elmenni, megünnepelni a sikeres vizsgát, de Gábris átázott pelenkája miatt nem tudtunk, inkább telefonon rendeltünk pizzát. Ahogy hazaértünk, a kocsiból megláttuk Vera és Gergő régi barátját, Irénke nénit, aki korábban védőnő volt, de már nyugdíjba ment. Odaszaladtunk hozzá, Kata pedig felvitte Gábrist átöltöztetni. Épp Irénke nénivel beszélgettünk, amikor Kata telefonált, hogy meghozták a pizzát, de nincs nála pénz. Hazaszaladtunk a gyerekekkel, merthogy az én pénzem meg a táskámban volt, a táskám pedig a kocsi csomagtartójában, a kocsi kulcs pedig Katánál. Otthon átadtam a gyerekeket Katának, a pizzafutárt pedig megkértem, hogy kísérjen le a kocsihoz. Ott végre, sűrű bocsánatkérés közepette ki tudtam fizetni. Hozzátettem kárpótlásul eddigi életem egyik legnagyobb borravalóját. Azért ebből sem fog villát venni a Rózsadombon, de talán nem haraggal ment el.

      Amikor a gyerekek lefeküdtek, Kata elkezdett készülni az újabb vizsgáira, ill. a másnapi óráira. Nagyon várjuk már mindannyian, hogy véget érjen a tanév.