Kicsit megszakítom a naplót egy friss élménnyel:
2014.07.18.
Már Pancsovában vagyunk, Szerbiában. Jól viselték a gyerekek az utat. Gábris végig pelenka nélkül jött. Igaz, 5-ször meglocsolta a romániai füvet, egyszer meg is trágyázta. Nagyon jó szállásunk van. Gyakorlatilag egy egész emelet a miénk, mert nem lakik most rajtunk kívül senki. Dél körül megálltunk Romániában egy kicsit, megnéztük Aradot. A román-szerb határon volt egy kis fennakadás, mert a határőrökkel nehezen találtunk közös nyelvet. Angolul beszéltek valamennyire. Szerencsére Kata mindenhol jól kivágja magát. A pancsovai szállásadónk pedig nagyon jól beszél németül. A szállásunk előtt van egy nagy park három játszótérrel. Még volt idejük a gyerekeknek este mozogni egy kicsit.
Menet közben ügyeskedtünk kicsit, mert elromlott az autóban a szivargyújtó. Ezt úgy vettük észre, hogy a GPS, ami a gyújtóról kapott áramot, elhallgatott. A fényképezőgép adatkábelével rákötöttük a laptopra a GPS-t, erre az átváltott USB tároló üzemmódba, de eltávolítottam (leválasztottam szoftveresen úgy, hogy közben továbbra is rá volt kötve), a laptopot hibernáltuk, a GPS-en kikapcsoltunk minden olyan funkciót, ami sok energiát fogyaszt, és a laptop akkumlátoráról gyönyörűen elnavigált minket a szállásunkig. :) Mindezt úgy, hogy emiatt a probléma miatt meg sem álltunk.
2014.07.19
Megérkeztünk. A gyerekeknek minden nagyon tetszik. Ettünk sült kukoricát, és vettünk görögdinnyét. Akkora sárgadinnyék vannak, mint egy tök. A házigazdánk igazi görög, úgyhogy bármit kérdezünk, az a válasz, hogy "azzal van egy kis baj" A garantált parkolóhely pl. Valahol Paralián van, ahol találunk, internet pedig két emelettel a szállásunk felett fél lábon állva. Nem bosszankodunk rajta. Sétálni tudunk, és nem netezni jöttünk. Azért remélem, hogy ezt el tudom küldeni. A gyerekek bámulatosan bírták az utat, és rajonganak Görögországért. Gábris hosszan magyarázta ezt egy kortársának, aki egy szót sem tud magyarul. Máskülönben rengeteg magyar van itt. Mindenfelé leanderek és emberderék vastag pálmák nőnek. Nevettük, hogy láttunk egy fenyőfát cserépben, mellette meg szabadon nőtt a pálma. Nálunk ez kissé fordítva lenne.
2014.07.20.
Reggel elmentünk misére. Egy görög néni magyarázott nekem valamit, amiből Kata megértette a férfi szót, és átküldött engem és a fiúkat a másik oldalra, hogy a férfiaknak biztosan ott kell állni. Azért voltak azon az oldalon is hölgyek, sőt, valószínűleg ortodox hölgyek, legalábbis csókolgatták az ikonokat, mégpedig meglehetősen hiányos öltözékben. Mi legalább misére öltöztünk. Nem is vártuk meg a szertartás végét, mert Katiékat is arrébb lökdösték. Lehet, hogy valami ereklye előtt álltak, ahol nem szabad, de állóhely sem volt már a templomban. Persze Kata most is derűs volt, védte ortodox testvéreinket, hogy mi sem örülnénk, ha bejönne valaki, és teszem azt, nekiállna mise közben szendvicset enni az oltáron. Szerinte lehet, hogy tudtunkon kívül valami hasonló durvaságot csináltunk. Érdekes ez a kettősség, hogy itt mindenki a magunkféle jövevényekből él, de egyesek mégis a pokolba kívánnak minket. Este az étteremben a szakács bácsi is egy bajuszos, vastag szemöldökű láncdohányos, hatvan év körüli görög volt. Ő azzal szórakozott, hogy amikor mosdózni mentünk, mindig ránk oltotta a villanyt. Sikerült is összerondítanom a nadrágomat. Épp Gáborkával voltam. Mondom, majd magam elé kapom, és a takarásában kisurranok, de Gábris most az egyszer ragaszkodott hozzá, hogy lábon akar jönni. :) A vacsora alatt a gyerekeink kipróbálták az összes kombinációt mosdózás tekintetében. Már azt számolgattuk, hogy melyiküket melyikünk hányszor vitte. Ettől sem lettünk a legnépszerűbbek a szakácsbácsi előtt. Végül Gábrisra pelenkát adott Kata, Gergőnek meg javasoltuk, hogy növelje a tengervíz szintjét, de erre nem volt hajlandó. Azt mondta, hogy nem akarja szennyezni. Mondtam neki, hogy persze, az az alapértelmezés, de ez különös helyzet. Így is hajthatatlan volt. Ez Gergő. Egyébként nem is mondom, hogy a tengerparton vacsoráztunk naplemente közben. Ettünk gyros-t, kagylót, és szuflakit. Lehet egyébként, hogy a gyerekek kicsit fel voltak fázva estére, mert a nap nagy részét a vjzben töltöttük, ami nem éppen meleg. Nekem egy Gáborka alakú folton fehér maradt a hátam, mert Gábris estig le sem szállt rólam. A nyakamba kapaszkodott, de olyan erősen, hogy többször majdnem megfojtott. Este már nagyon virgonc volt. A parton négy napozó lányt alaposan megnevettetett, mert a vizipuskájával többször odarohant hozzájuk, és úgy tett, mintha lelőné őket. Voltunk Lidl-ben vásárolni. Érdekes módon szörpöt nem találtunk, viszont sokféle Feta sajtot igen, és akkora tömbben árulják, mint nálunk a trapistát.
2014.07.21.
Voltunk Thesszalonikiben. Sajnos kicsit elhúztuk az időt az indulással, ill. a Fehér toronyban, így pont úgy tudtuk végigjárni a várost, hogy egy templom sem volt nyitva. Az este hatos nyitást pedig nem vártuk meg, de megnéztük a diadalívet, és azért kívülről is érdekesek voltak, csak jól elfáradtak a gyerekek a gyaloglásban. Én még ráhúztam plusz két km-t, mert az autóban felejtettük a pénztárcát, és vissza kellett érte mennem. Két jamaikai srác a torony lábánál a kezünkre kötött egy-egy karkötőt. Nrem tudtuk időben visszautasítani, mert a gyerekekkel kezdték. Kérdeztük, hogy mennyibe kerül, de azt mondták, hogy ez csak szeretetből és barátságból van. Ha gondoljuk, adhatunk valamit. Na, ekkor vettük észre, hogy nincs nálunk pénztárca. Szerencsére még nem törték fel érte az autót, mert a szélvédő alatt hagytuk. Rohantam vissza a tárcával. Gondoltam kikerülöm a srácokat, de már messziről integettek. Megbeszéltük Katival, hogy adunk 2,5 euro-t, de a srácok kinevettek minket, hogy 10-et szoktak. Mondtuk, hogy annyit nem tudunk, és inkább visszaadjuk a karkötőket, de nem vette el. Na, ez szép dolog volt.... A Fehér toronyban időztünk egy ideig. Minden felirat csak és kizárólag görögül volt, így a kiállításokból csak annyit értettünk, amennyit kilogikáztunk. Lett volna angol nyelvű vezetés, de nem mondták a kasszánál, hogy azt lehetőleg vegyük igénybe, máskülönben... Az útikönyvet jól tudtuk használni, ill. az internetről is töltöttünk le ezt azt, így a lényeges dolgokat tudtuk. A gyerekek is megtanultak pár szót görögül, pl. mindenkinek görögül köszönnek. Gábris is. A toronyban az egyik ott dolgozó hölgy szólt nekünk, hogy 11 órától már "kaliszpérával" köszönnek (bocsánat az átírásért). Kata mondta neki, hogy úgy tudta, hogy csak este, de ezek szerint nem. A Szent Bölcsesség templománál viszont találkoztunk egy kedves hölggyel. Együtt etette a galambokat a gyerekeinkkel. Mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, oroszul kezdett beszélni hozzánk. Sajnos abból semmit nem értettünk.
2014.07.22.
Egy hajóúton vettünk részt, ill. megismételtük azt az utat, amit a nászutunkon is megtettük. Reggel egy "kalózhajóval indultunk el. A gyerekek beöltözhettek rajta kalóznak, és megkínáltak bennünket üdítővel, és egy pohárka meglepően finom vörösborral. Állítólag elúszott egy delfin is a hajó mellett, de azt nem láttuk, ill. valami nagytermetű állat egy felismerhetetlen darabját én láttam. Egy helyen megállt a hajó a tengerben, és lehetett fürödni. A gyerekek nagyon szerettek volna bemenni, de nem engedtem őket. Kata úszott egyet. A férfiak meg felhevült testtel ugráltak a hajóról a tengerbe, de nem kapott senki infarktust. Néhány két-három férfiököl méretű kék medúzát láttunk. Dél előtt valamivel kikötöttünk egy "lakatlan sziget" (értsd: kevésbé forgalmas partszakasz) közelében, és motorcsónakkal kivittek minket a partra. Ezt a gyerekek jobban élvezték, mint a hajózást. A part mellett lehetett ismét fürdeni, addig a kapitány sütött grillen kis halakat és virslit. Kaptunk egy kis ouzo-t is. Volt velünk még vagy két magyar család. Ők panaszkodtak, hogy nem érzik jól magukat, és hogy a másik ilyen úton odafelé annyi ouzo-t kínáltak, hogy már az odaútra részeg volt mindenki. :) Panaszkodtak amiatt is, hogy a szervező korlátlan fogyasztást ígért, és mégis két euro a fánk. Mondtam a gyerekeknek, hogy most megismerhették a magyarok egyik jellegzetességét. Mindenért és mindenhol tudunk panaszkodni. Mellesleg annyi salátát, halat, virslit és kenyeret kaptunk, hogy félreállt a hasunk a végén. Visszafelé megint lehett fürödni a tengerben. Aztán még este egy kicsit kimentünk a gyerekekkel fürdeni. Le is égtünk. Szerencsére a gyerekeknek csak az arca pirult le, mert rájuk 50-es erősségű napkrémet kentünk.
2014.07.23.
A Meteorákat szerettük volna megnézni, de betértünk a Tempé völgyébe is, ill. tettünk út közben egy hosszabb pihenőt Trikalában. Trikala eddig a legszebb görög város, ahol jártam. Sétaltunk az eldugottabb utcáin is, mert azok voltak igazán hangulatosak. Tetszett az is, hogy a madaraknak mindenféle házikókat tesznek ki. Külön volt a kacsáknak is, sőt, készítettek nekik egy kis lépcsőt, hogy könnyebben lemehessenek a patakhoz, amiben akkora halak úszkáltak, hogy mindig látni lehetett a pikkelyek csillogását. Az emberek pedig úgy etették a halakat, mint mi a galambokat. A Meteoráknál végül csak a Nagy Meteora kolostorba mentünk be, mert ötkor mindent zártak, de azt alaposan megnéztük, ill. a fontosabb kolostorokat kívülről. Este még lementünk kicsit áztatni a lábunkat a tengerben. Sötétedés után senki nem volt a tengerparton ezen a szakaszán, csak egy magyar család jött velünk szemben, ahol az apuka hangosan magyarázta a nejének, hogy "Látod, ők is lejönnek ilyenkor fürdeni." . Voltunk bevásárolni is. Gergő megjegyezte, hogy itt a lidl-ben mindig görög hetek vannak. :) Tejfölt és szörpöt még mindig nem találtunk sehol.
2014.07.24-07.27.
Csütörtökön délelőtt fürödtünk a tengerben, délután pedig Dionban jártunk. A helyi múzeumot szerettük volna megnézni. Amíg elértünk az autótól a múzeumig, három étterembe/tavernába invitáltak bennünket ebédelni. Nagyon gyér volt a forgalmuk. A múzeumban sem sok embert láttunk, de azért akadtak. Kata nagyon hiányolt benneteket, mert édeskevés információt tudtunk nyerni a görög és angol feliratokból. Azért amit tudtunk, azt elmeséltük a gyerekeknek. Vetítettek egy angol nyelvű videót is az ásatásokról, és volt, amit a gyerekek maguktól fedeztek fel, pl. hogy azt a jelet szokták látni a patikákon. láttunk arról is maketteket, hogy mit hogyan készítettek el, ill. hogyan fűtötték a fürdőket, stb. Érdekes volt. A múzeum után elmentünk az ásatások helyszínére is. Itt engem és a gyerekeket főleg az állatvilág nyűgözött le. Sok rovart lefotóztunk. Sajnos nem sikerültek jól a képek. Szitakötők mindenféle színben voltak, ezekből meg is fogtunk párat, de csak óvatosan a szárnyuknál fogva, és mindet sértetlenül szabadon engedtük. Találtunk egy görög teknőst is, amit a gyerekek elneveztek Zeusznak. Vele is készítettünk néhány fotót, aztán szabadon engedtük. Megnéztünk néhány mozaikot, és egy római színház romjait, ill. egy olyan színházat, amit mái napig használnak. Itt Kata a gyerekekkel felment a legfelső sorba, én pedig lentről énekeltem. Azt mondták, hogy fent is tökéletesen lehetett hallani. Még volt egy kis időnk, ezért a nap végén még felmentünk az Olümposzra. Elég kacskaringós szerpentinek vezettek fel, sehol egy korlát, ill ahol aztán volt, az át volt szakítva, tehát még ijesztőbb volt. Csoda, hogy a lomha Opelünk fel bírt mászni. A gyerekek élvezték, én pedig két kézzel kapaszkodtam az ülésembe. Miután leparkoltunk, tettünk egy rövid túrát. Találtunk egy szép vízesést. A gyerekek rögtön végigugráltak a köveken anélkül, hogy vizesek lettek volna. Én csak a vízben gázolva tudtam őket követni. Kata fényképezett, és közben a kezére ugrott egy béka, aminek olyan rejtőszíne volt, hogy ha sziklára ugrott, észre sem lehetett venni. Itt még sikerül visszaadnunk egy családnak az elvesztett slusszkulcsukat, aminek nagyon örültek, ill. a gyerekek találtak egy feljárót, és ők még feljebb másztak, mert minél magasabbra szerettek volna jutni. Hazafelé fotóztunk pár kecskét, amíg meg nem jelent a kecskepásztor egy bottal. Biztosan látta, hogy nem akarunk kárt tenni az állatállományban, csak lököttek vagyunk.
Pénteken már csak pihentünk, fürödtünk, ill. pakoltunk. Azért búcsúzóul elmentünk abba a tavernába, ami a halászhajók kikötőjében van. Kati muszakát evett, Vera kagyló rizottót, én sült kagylót, Gergő pedig tintahalat. Kértünk bort is. Ezt egy kis agyagkancsóban hozták ki. A vacsora végén pedig kaptunk egy tálat dinnyedarabokkal, és édes süteményekkel. Gergő eddigre elaludt, fel sem tudtuk kelteni, de Gábris még ekkor volt elemében. Felállt az asztaltól, és táncolt a zenére. A hazaút sem volt nagyon fárasztó. Megálltunk Szerbiában ebédelni. Plejszkovicás szendvicset szerettünk volna kérni, de azt nem láttunk a csak szerb nyelvű étlapon (később adtak egy angol nyelvűt is), így megnéztük, hogy mi jön ki 1000 dinárból. Hatalmas húspogácsákat hoztak, rajtuk paprikával, és kaymakkal, hozzá pedig akkora zsömlékkel, mint Gábris feje. Nagyon jól laktunk. A maradékot el is hoztuk, és még vacsorára is jó volt, sőt, még egy része másnap reggelre is. Első este Szerbiában elmentünk egy magyar nyelvű misére. A Szent Anna kápolnának pont akkor volt a búcsúja. Itt is megtudtunk egy s mást, pl. hogy a Szent Anna nem temetőkápolna, hogy a hatvanas években a szerb kommunisták szerettek csillagot vésetni a sírköveikre, és hogy nem magyar mise lesz, hanem horvát nyelvű, de az evangéliumot és a Miatyánkot magyarul is elmondták. A mise végén egy néni teletömte a gyerekeket cukorral. Vacsorázni már nem nagyon tudtak. Éjszaka olyan vihar volt, hogy alig tudtam aludni. Féltettem az autót, mert két nagy fa alatt parkoltuk le. Ilyen viharra nem is nagyon emlékszem korábbról. Hallottuk a hírekben, hogy Romániában is házak és utak rongálódtak meg. Reggel még bementünk Belgrádba. Kata megnézte, hogy mit érdemes ott megnézni, de csak a várnál tudtunk sétálni kicsit, mert folyamatosan esett az eső. Szerb-magyar határnál nagyon sokan várakoztak, de könnyen átjutottunk. Hazafelé megálltunk Hódmezővásárhelyen ebédelni, ill. már inkább uzsonna volt. Elég érdekes volt, mert vendégek csak mi voltunk, ellenben a pincér lánynak ott volt az egész terebélyes familiája, és meglehetősen furcsán viselkedtek. Azért az étel jó volt, csak kevés, és nem szólt a hölgy, hogy a nagy pizza akciósan 800Ft, így kicsit vettünk 890Ft-ért.
Megálltunk Csorváson is. Bementünk a temetőbe. Friss virág volt a kriptánál, a lakatja peddig fényes volt, látszott, hogy használják. A zárnál olajnyomokat is láttam. Nemrég olajozhatták.
Hazaérve végre hódolhattam régi szenvedélyemnek, a mosásnak. Biztosan a szomszédok is örültek, hogy éjszakára még elindítottam egy programot a mosógépen.
