2012-09-26 Képek

      Délelőtt rendet raktunk Gábrissal, mert vártuk a védőnőt. Azt hiszem, Gábrisnak még meg kell tanítanom, hogy mi a különbség az elrakás és a kipakolás közt, de azért egész jól haladtunk kettecskén. A védőnő viszont nem ért ide hozzánk egész délelőtt, de még kora délután sem, hát fogtuk magunkat és átmentünk mi hozzá. Épp indult valahová. Szemmel láthatóan elfelejtkezett rólunk, de nagyon elnézést kért. Biztos, ami biztos, megmutattam neki Gábrist, hogy lássa, milyen szépen fejlődik.

      Tartoztunk még egy úttal az ördögnek, mert kerestük a közös képviselőnket is közös költség ügyben, de elköltözött valahová, nem találtuk meg. Viszont levágattam a hajam egy közeli fodrászatban. Gábris addig szépen ült a babakocsiban. Otthon meg is fizetett nekem ezért a kényszervárakozásért. Teregetésnél legalább 20-szor belerakta a játék szirénáját egy vizes zokniba, aztán mindig idehozta, hogy vegyem ki belőle. Mindezt persze úgy, hogy a sziréna mindvégig szólt. A rendőrautó, amihez adták talán már el is veszett, de a sziréna még  nagyonis szól. Az ilyen hangos játékokban sosem merül le az elem, bárhogy szugerálja őket az ember.

      Iskola után Katával és a gyerekekkel még elmentünk a Máltai játszótérre, de az ötkor bezárt, már nem tudtunk bemenni. Viszont ha ár ott voltunk, megmásztuk a játszótér melletti mesterséges szánkódombot, és kerestünk egy szép ágat, amit Gergőtől kértek az óvónénik. Lefekvés előtt fél perccel bökte ki Gergő, hogy másnap nem csak ágat, hanem állatos képeket is kell vinnie. Nem voltunk épp vidámak, hogy még állhattunk neki képeket keresni, de ma nem tudtunk rá haragudni, hiszen megint mosolygóst kapott az óvodában, amiért egész nap jó fiú volt. 

2012-09-24 HW

      Apósom felkeresett ma, hogy segítsek neki laptopot venni, mert az otthoni gépük elromlott. Elmentünk egy megbízható üzletbe, ahol használtan lehet venni alkatrészeket és komplett gépeket is. Vettünk is egy márkás használt laptopot elfogadható áron, és az elromlott géphez egy tápegységet. Gábrist babakocsiban vittük magunkkal. Nyugodtan nézelődött egész úton és az üzletben is. Kényelmesen tudtunk mellette nézelődni és vásárolni, még arra is maradt időnk, hogy leteszteljük a gépet, mielőtt megvettük. Szerencsére kaptunk garanciát is, ami egy használt számítógép esetén szerintem nagyon korrekt dolog. 4-5 alkalommal vásároltunk már ebben az üzletben, és eddig minden kifogástalanul működött, amit vettünk tőlük, sokszor egy új gép árának feléért, vagy még kevesebbért. Egy átlagos felhasználónak szerintem felesleges megvennie a legújabb technikákat. Mi a nejemmel talán nem is vagyunk teljesen átlagosak, hiszen életünk jelentős részét a monitor előtt töltjük, de mi is tökéletesen boldogulunk használt gépekkel is, ezzel ráadásul a környezetet is védjük. Elszomorító, amikor arról olvasok, hogy Japán fejlettebb városaiban átlagosan 4,5 havonta cserélik az emberek a mobiltelefonjaikat. Ez egy 18 milliós nagyvárosban akkor is mérhetetlen mennyiségű hulladékot eredményez, ha az elektronikus kütyük nagy részét újrahasznosítják. Én négy éve vettem egy telefont, mert az előző tönkrement, és ezt is szeretném addig használni, amíg használható. Most 4 évesen tökéletesen működőképes. Lehet, hogy nem lehet rajta egy órás moziflmeket nézni, de arra, amire tervezték tökéletesen megfelel, én meg régimódi emberként telefonálni szoktam a telefonon. 

2012-09-21-22 Anya must bombája

      Átestem a tűzkeresztségen a főiskolán. Ma beszéltem először egy gyakorlaton. Nem volt ugyan vizsga, de már elő kellett adnom, hogy mit tudok, vagy nem tudok. Mivel a végén nem dobáltak meg paradicsommal, és az előadó sem zavart ki a teremből, szerintem jól sikerült a beszámolóm.

      Nagyon fárasztó volt a nap, ezért jó néven vettem, hogy egy évfolyamtársam elvitt autóval Margitkáékhoz, és azon sem lepődtem meg, hogy egy szamár állt a házuk előtt. Valahogy nem is volt energiám csodálkozni sem, gondolkodni sem a dolgon. Később kiderült, hogy a szamár azé a bácsié, aki szokott ezt-azt segíteni a ház körül, és most elhozta magával.

      Az éjszakát Margitkáéknál töltöttem. Másnap még részt vettem egy gyakorlaton, aztán rohantam, hogy elérjem a vonatot Debrecenbe. A vonatra szállva, gondoltam felhívom édesanyámat, hogy tudja, hogy jövök, de le kellett tennem a telefont, mert éktelen patáliát csapott. Többszöri telefonváltás után tudtam csak összerakni, hogy kinyitott egy üveg mustot, de az felforrt a palackban, majdnem kiütötte a szemét, és újra kellett miatta meszelniük a konyhájukat, meg függönyt mosni. Úgy éreztem, hogy engem hibáztat, amiért vittem mustot a múlt heti szüretről... később kiderült, hogy a mi mustunk még nem forrt fel. A szóban forgó üveget a szomszédjuktól kapták. Persze a szomszédot sem lenne szép hibáztatni a történtekért. Egy felnőtt ember tudjon róla, hogy ha hosszabb ideig hagy mustot egy műanyag palackban, az bizony így viselkedik. 

Váltó

2012-09-18 Zenede

      Kiderült, hogy miért is volt kissé zavarban Gergő tanárnénije a zeneiskolában a legelső órán. Gondolom ő már tudta, hogy műteni fogják. Ma megtudtuk, hogy hat hétig táppénzen lesz. Ráadásul egy szülői értekezlet miatt nem is a szokott helyen tartották az órát. Egy apuka morgott is, hogy a három óra eddig három helyen volt megtartva, de aki tudja, hogy milyen egy iskolában a tanévkezdés, az nem lepődik meg ilyeneken, sőt, inkább azon, hogy egyáltalán képesek működni az iskolák. Mi egyébként ma is kacifántosan értünk be a zeneiskolába. Vera órája korábban kezdődött, mi pedig késésben voltunk, ezért Kata gyorsan elvitte Verát autóval, én pedig átsétáltam a fiúkkal. Szaladtunk, de felesleges volt, bőven odaértünk.

2012-09-19 Szalmaözvegy

      Kata szerdán tanári kirándulásra utazott az iskolája tantestületével. Este papáék hozták el a gyerkőcöket a Svetitsből, másnap reggel pedig ők vitték be őket, addig vigyáztam Gábrisra. Kata Pénteken jött haza, egy nappal a kollégái előtt, mert akkor nekem kellett Egerbe utaznom előadásra, tehát a héten nem sokszor láttuk egymást, meg a gyerekek sem sokszor láttak együtt minket, de felhívtuk egymást telefonon. Még Gábris is sokáig mondogatta a telefonba, hogy anya, anya. Azután is, hogy a telefont már kikapcsoltuk.

      Hogy ne szomorkodjanak a gyerekek Kata nélkül, lefekvés előtt mindig megnéztem velük egy vicces videót az interneten. Gábris egyik alkalommal kitalálta, hogy ő Gergő ágyában alszik, befeküdt szépen, és magára húzta a takarót, de nem vette zokon, amikor átraktam a saját ágyába.

      Időközben Vera indult egy mesemondó versenyen. Az osztályából ő lett a legjobb, de az osztályok közti versenyen már nem ért el helyezést. Így is nagyon büszkék vagyunk rá, hiszen én annak idején az osztályon belüli prózamondó versenyen is második lettem, úgy, hogy csak ketten indultunk. 

Szüret

2012-09-14-16 Szüret

      Pénteken a családdal együtt mentünk Egerbe szüretelni, igaz, hogy nekem péntek délután és szombat délelőtt a főiskolán kellett lennem, de azért nekem is maradt munka bőven. Mire visszaértem Margitkáék házához, a többiek már leszedtek 16 mázsa szőlőt, de ezt még le kellett hordani a pincébe, és feldolgozni. Szerencsére egy ismerősünk autóval levitte a zsákokat a pince bejáratáig, de onnan is épp elég volt őket lecipelni a garatig. Darálni eleinte ketten daráltuk egy 60 éves bácsival, aki csak úgy félvállra kapta a zsákokat és felpattant velük a betonkád tetejére. Én megemelni alig bírtam egy-egy zsákot, nem hogy ugrándozni vele, ezért némileg megszeppentem, amikor kiderült, hogy az utolsó 8 mázsát ketten daráljuk apósommal. Itt már rám maradt a garatba öntés, és ő tekerte a darálót. Az az első zsáknál kiderült, hogy nem bírok felpattanni a zsákokkal a darálóig, ezért kiszedtem a szőlő egy részét vödrökbe, és így már elbírtam a vödröt is, meg a zsákban maradt maradék szőlőt is, csak sokkal többet kellett hajlonganom, éreztem is napokig a derekamat és a combjaimat. Még vasárnap is a szőlőn dolgoztunk mise után. A gyerekek is segítettek. Amellett, hogy a szőlőt segítettek leszedni, a mustot is segítettek belemerni a hordókba.

      Mikor el kellett jönnünk épp a negyedik hordót töltöttük fel musttal, de akkor még tele volt a kád ledarált szőlővel. Nem volt mit tenni, mert hétfőn Katának munkába kellett mennie. Szerencsére volt apósoméknak más segítsége is, akivel be tudták fejezni a munkálatokat.

      Gábris nagyon rákapott a szőlőre. Otthon egy ideig nem néztünk Gábrisra, a ruhákat pakoltuk, ő meg elvileg Gergőkével játszott a gyerekszobában, de egy idő után gyanús lett, hogy nagy a csend. Kimentem a konyhába, és láttam, hogy Gábris rettentő elégedett ábrázattal ül az etetőszékében, és eszegeti a nagy dobozból szermányolt szőlőfürtöt. Szerencsére nem volt permetezve.

2012.09.17. Ügyintézés Almási módra

      A vasárnapi nagy igyekezetben csak a táskám maradt Egerben, benne az összes iratommal. Természetesen hétfő délelőttre volt előre kért időpontom az okmányirodában, ahol diákigazolványt igényeltem volna. A születési anyakönyvi kivonatommal még tudtam volna igazolni magam (az útlevelem sajnos lejárt), de szükség lett volna a lakcímkártyámra is. Megigényeltem a következő időpontot október közepére.

      Anyósom szerencsére a fontosabb dolgaimat átküldte levélben, így péntken már nyugodt szívvel utazhattam a vonaton vissza Egerbe. Margitka kérte, hogy azt a képet, ami a darálás után készült rólam, ne mutassam a szüleimnek (akik szeretnének emlékezetükben kultúremberként megőrizni). Mivel a szüleim nem szokták olvasni ezt a blogot, így nyugodtan kitehetem a képet ide: 

2012-09-11 Zenede

      Némi kavarodás volt a mai napban. Gergő volt kiírva az óvodában gyümölcsnapra, tehát vinnünk kellett volna be gyümölcsöket a csoportnak, de nem tudtunk róla, csak akkor derült ki, amikor délután érte mentem. Pironkodva megígértem, hogy majd pótoljuk. Ráadásul rohanásban voltunk, mert át kellett érnünk a gyerekekkel a zeneiskolába. Az óvó néni nem tudta, hogy Gergőt korábban szeretnénk elvinni, én meg abban a hiszemben voltam, hogy szóltunk neki. Sebaj, most megbeszéltük, hogy kedden és pénteken mindig zeneovis foglalkozás van, ilyenkor fél órával előbb jövünk érte.

      Most gyalogosan voltam a gyerekekkel. Szerencsére Debrecenben nincsenek igazán nagy távolságok, negyed óra alatt átértünk a zeneiskolába. Vera felment szépen szolfézs órára, és megbeszéltem vele, hogy szolfézs után fentebb megy egy emelettel hegedű órára. Gábrissal és Gergővel átmentünk Református Tanítóképző Gyakorlóiskolájának épületébe, itt tartották ugyanis a legkisebbeknek a zeneóvodai foglalkozásokat. A 213-as terembe kellett mennünk, ami a második emeleten van, lift mutatóban sem volt, a lépcsőn pedig nem tudtam felvinni a babakocsit, így a portán hagytam, és felvittem Gábrist ölben. Tudott volna jönni a lábán, de az háromszor annyi ideig tartott volna.

      Kellemes meglepetés volt, hogy a kedvenc általános iskolai tanárnénim lányával egy csoportba került Gergő, így amíg várakoztunk a gyerekekre, tudtunk egy kicsit beszélgetni... már amikor nem Gábris után szaladgáltam.

      Gergőt nagyon dicsérte az óra végén a tanító néni, aki mintha le akarta volna beszélni a szülőket arról, hogy ide járassák a gyereküket. Többször elismételte, hogy még meg lehet magunkat gondolnunk. Később kiderült, hogy mi lehetett ennek a hátterében, de mi akkor sem gondoltuk meg magunkat, hiszen Gergő már tavaly is mindig jött velünk a zeneiskolába, csak akkor kénytelen volt a folyosón várakozni, amíg Vera órán volt. Szemmel láthatóan jobban érezte magát odabenn.

      Mikor Gergő órája véget ért, átmentünk a másik épületbe Veráért, addigra ő is végzett, szépen megvárt bennünket. Mivel Kata mindeközben szülői értekezleten volt, és nem volt kedvem a gyerekekkel hazabuszozni, gondoltuk, megvárjuk Katát a játszóházban, ami a 2 perc sétára van a zeneiskolától. Nem mindig vagyok ilyen gavallér a gyerekekkel, de egy szívességért cserébe kaptam ingyen belépőt a játszóházba, amit nem restelltem kihasználni.

      Kata 18:20-kor tudott értünk jönni, de gyorsan eltelt az idő, a gyerekek jól érezték magukat. Gábris már nem fél a játszóháztól, felszaladt még az emeletre is, ahová én nem tudtam követni, mert gyerekméretűre tervezték. A játszóház egyik alkalmazottja, és Gergőék fogták meg a kis gézengúzt, akinek esze ágában sem volt lejönni. Labdákat dobált nekem fentről, én meg visszadobtam őket neki. Ebben is nagyon ügyes már, de sok új tudománya van ezen kívül is: magától felveszi több kevesebb sikerrel a szandált, nadrágot, zoknit, persze csak ha kedve van hozzá, és mindenféle helyre felmászik, ahová nagyon nem kellene neki.

      Estére azért eléggé elfáradtunk, főleg a gyerekeknek volt sűrű a nap. Sütöttem nekik hamburgert estére, és jól megpakoltuk zöldségekkel, hogy rettentő egészséges legyen. Azt nem tudom, hogy mennyire volt egészséges, de mindenkinek jól esett.

2012-09-10 Békapeca

      Sikerült véglegesítenem a tantárgyfelvételemet. Van három ütközésem, ráadásul mind gyakorlat, amiken mindenképp ott kell lennem. Eltart majd egy ideig, amíg ezt megoldom. Beadtam néhány kérvényt a főiskolára, többek közt korábbi tárgyaimat próbálom beszámíttatni, ill. a tanítási gyakorlatomat. Emiatt be kellett mennem a munkahelyemre is, kértem tőlük igazolásokat. Egy percre sikerült csak találkoznom az igazgatómmal, aki tett egy humorosnak szánt megjegyzést arra nézve, hogy mit fog velem csinálni a nejem főnöke, ha még egy gyerekünk születik. Csak húztam a nyakam, de valahogy nevetni nem tudtam.

      Délután ismét a bankba kellett mennünk egy ügyintézés miatt. Odaadtam neki a telefonomat, mert kezdett nyüglődni. Csak azt felejtettem el, hogy sms-t kapok az összes tranzakcióról. Gábris viszont elkerekedett szemmel nézte, ahogy jöttek a telefonra az értesítések. A fiatal ügyintéző hölgy is nevette. Dícsérte Gábrist, hogy milyen nyugodt baba.

      Sajnos a Svetitsben rosszabb hírek fogadtak minket. Gergő homokot szórt egy lány szemébe, Vera pedig fekete pontot kapott, mert rossz házi feladatot írt fel. Nem mellékesen azt, amit felírt, azt jól megoldotta. Egy ilyen tévedésért én nem adnék fekete pontot, de gondolom év elején egy kicsit szigorúbban próbálják fogni őket, hogy ösztönözzék az osztályt a pontos munkavégzésre.

      Katának még dolga volt az egyetemi könyvtárban, ezért arra fordultunk az autóval, és ha már ott voltunk, sétáltunk egyet a Békás-tónál.

      A gyerekek egy-egy letört fűzfaágra kekszdarabokat erősítettek, és ezzel pecáztak. Persze kifogni nem tudtak vele semmit, de tetszett nekik, hogy a kis halak lekapkodják a kekszet. Ami viszont még engem is meglepett, hogy bizony a kecskebékák is ráharaptak, sőt, Vera botjára egy teknős is.

      De a nap még ezzel sem ért véget, mert édesanyámék áthívtak minket magukhoz, hogy szedjünk egy kis szilvát. Szedtünk is egy fazéknyit. A gyerekek csak úgy kapkodták le az alsó ágakról. Gábris nem igazán értette, hogy mit csinálunk, ő megpróbálta visszatenni a szilvákat a fára. Csalódott volt, hogy nem sikerül neki, de hamar megvigasztalódott. Megpróbálta szétszedni a locsolócsövet, aztán úgy tett, mintha locsolna vele. Végül még táncra is perdült örömében. 

2012-09-09 Időnként bepörgünk

      Reggel bejelentkeztem a Főiskola Neptun rendszerébe, hogy felvegyem a tantárgyaimat elektronikusan. Nem volt olyan reménytelen, mint ahogy a nappalis hallgatóktól hallottam, de voltak nehezségeim. Nem is sikerült egyből mindent megoldanom. Néhány tárgyban bizonytalan voltam, ezért inkább nem vettem fel őket, vállalva a kockázatot, hogy ha mégis meggondolnám magam, már nem férek be a kurzusba. Kapkodni sem akartam, illetve kapokodás miatt hibát elkövetni, mert reggel kilenckor kezdődött a mise a Szent Család templomban, és az én értékrendem szerint az fontosabb, mint a korai tantárgyfelvétel, így inkább oda siettem a családommal. Ráadásul most Margitka is jött velünk a misére, valamint két egykori egyetemi évfolyamtársa, így legalább be tudta nekik mutatni a családot.

      Délután Margitka hazautazott Egerbe, mi pedig bevásároltunk, majd elmentünk a főtérre, ahol egy szabadtéri szinpadon épp valami frissen felfedezett hölgy énekelt. A koncert nem igazán érdekelt bennünket, de voltak más programok is, és találkoztunk sok barátunkkal. A gyerekek kedvéért még dodgembe is beültünk. Két részletben tudtunk csak menni, mert öten voltunk, a kocsik pedig két személyesek, ráadásul Gábrist az életkora miatt sem vihettük volna be, ezért valamelyikünk mindig kint maradt vigyázni rá.

      Jól fel is pezsdítette a gyerekeket a vigadalom. A tér járólapjai közé épített hanulatlámpák felé állva táncoltak, pörögtek, és nem is hagyták abba a pörgést otthon sem. Sajnos túlzásba is vitték. Gergő kikapott, mert vizet vett a pofazacskójába, és ráköpte Gábrisra. Nagyon felbosszantott ezzel. Sajnos nem is tudtam tejesen higgadtan beszélni vele, de lefekvés előtt kibékültünk. Én vittem az ágyába, lefektettem, és betakartam. 

2012-09-07-08 Rengeteg rohanás Egerben.

      Pénteken 3:20-ra húztam órát. Kata 3:27-kor felkeltett elnézést kérve, hogy kinyomta az ébresztőt, amikor csörgött. Már benne van ez a mozdulat a kezében. 3:55-kor indult a busz az állomásra. Itt aztán várhattam 4:40-ig a vonatra, ami fél nyolc körül ért Egerbe. Innen még bő fél óra gyaloglás várt rám az állomástól a Leányka utcára, ahol aznap programozás előadáson kellett részt vennem egy hosszabb szünettel este hatig. Az utolsó két órán már csak annyit láttam, hogy mozog az előadó, de fogalmam sem volt róla, hogy miről beszél. Majdnem kidőltem a padból. Azon sem tudtam nevetni, amikor a nap vége felé megkérdezte, hogy: "ki bánta meg már, hogy ide jelentkezett?" Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy hagyom az egész képzést a csudába, de nagyon is tisztában vagyok vele, hogy ez gyakorlatilag az utolsó esélyem, hogy megszerezzem az informatikatanár diplomát MSc szinten. Nagy luxus lenne tőlem, ha nem használnám ki a kispapaságom idejét tanulásra.

      Este szerencsére elvitt egy évfolyamtársam autóval a Szépasszony völgybe anyósomékhoz, így egy jó órás gyalogutat megspórolt nekem, így is végletekig kimerült voltam, és hiányoztak a gyerekeim. Bántott az is, hogy délelőtt édesapámat kellett kiállítanom a munkából, hogy Gáborkára ügyeljen. Lefekvés előtt még beszélgettem a gyerekekkel és Katával telefonon. Ha ők nincsenek, talán fel is adtam volna a tanulást az első előadás után.

      Szombat reggel sütöttem pirítóst, hozzá pedig kocsonyát ettünk. Margitka elutazott Debrecenbe egy találkozóra, mi pedig  apósommal átmentünk a pincébe előkészíteni mindent a szüretre. Megebédeltünk, aztán elindultam újra a Leányka utcára. Margitkától kaptam buszjegyeket, de az úton csak egy buszmegállót láttam, és az a busz, ami ott meg szokott állni, nem jár szombaton, így végül gyalog tettem meg az utat, elég rendesen felmálházva, merthogy nálam voltak a váltás ruháim, minden holmi, ami a beiratkozáshoz kell, egy doboz szőlő, és némi finomság Margitkától.

      Szombat délután volt a beiratkozás. Motoszkált bennem még mindig a kisördög, hogy a pénteki előadás után iratkozzak-e be egyáltalán, de aztán megtettem. Ez sem volt könnyű menet. Egy új rendelet miatt minden hallgatóval névre szóló szerződést kellett kötnie a főiskolának, és voltunk pár százan... Szerencsére elől voltam az ABC-ben, így a köszöntők és ismertetők végighallgatása után viszonylag hamar sorra kerültem és végeztem. Az órám szerint alig húsz percem maradt, hogy elérjem a következő vonatot Debrecenbe. Szerencsére szinte végig lejtőn lefelé kellett szaladnom, így is csatakosra izzadva értem el a vonatot. Mint tudjuk, Magyarország nem a legnagyobb ország a világon, így meg sem lepődtem, hogy a vonaton épp egy debreceni barátom ült előttem, aki szintén most iratkozott be a főiskolára. Később megtudtam, hogy még legalább öten vagyunk a csoportunkból, akik hozzám hasonlóan megpróbálták már korábban elvégezni ezt a szakot a Debreceni Egyetemen, de valamiért nem sikerült nekik befejezni. Valami csoda folytán még az okok is szinte megegyeztek. Sűrűn elhangzott két ismert debreceni oktató neve. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy azok a szerencsések, akik diploma birtokában kerültek ki az illetőktől, valóban jó szakemberek, akiket nagyon tisztelek, hogy megfeleltek a kemény feltételeknek is. Bevallom, arra számítottam, hogy Egerben könnyebb dolgom lesz, de az első napok nem győztek meg erről.

      Debrecenben Kata és a gyerekek elém jöttek az állomásra. Gergő és Vera tárt karokkal rohantak felém, és úgy ölelgettek, mintha ezer éve nem láttak volna. Nagyon jól esett, teljesen feltöltöttek erővel.

      Este nálunk aludt Margitka, kiokosítottuk a Facebook-ról. Lehet, hogy mi még keményebben bántunk vele, mint velünk a rettegett egyetemi oktatóink. 

Megéri

2012-09-04 Barackos pite

      Miután Kata hazajött a munkahelyéről, elmentünk közösen ügyeket intézni, többek közt a bankunkba. Gábris szomjas volt, ezért várakozás közben átsétáltam vele a legközelebbi boltba üdítőt venni. A boltos nőtől kaptunk ajándékba egy lufit, amivel aztán Gábris bankrablósat játszott a bank ügyfélterében. Olyan hangokat adott ki vele, hogy a biztonságiak gyakran odakapták a fejüket. Szerencsére nem durrant ki a léggömb, mert akkor lett volna igazi riadalom.

      Ma Gergőt és Verát is megdicsérték a Svetitsben. Igaz, Gergő összekoccant a barátnőjével, Gombos Emmával, de erről igazán nem tehetett. Vera kapott piros pontot és csillagot is.

      Ismét hódoltam a kreatív konyhaművészetnek. Húsos pitét sütöttem. Jól sikerült, csak Kata nevette, mert nem volt itthon natúr joghurt, hát én megcsináltam barackossal... meg kicsit odakozmáltam a tetejét, de finom volt. Gábris nagyon szerette.

2012-09-05 Tanulj tinó...

      Vera 5 piros pontot és két csillagot kapott ma az iskolában, az egyiket magatartásból. Gergő is meglepte az új óvónénit, mert az uzsonnára kapott nápolyik egyikét becsomagolta Verának. Az óvó néni meghatódott. Cserébe este elvittük őket játszóházba, és repülőgép kiállításra a Fórumba. Gábrisnak még mindig játszóház fóbiája van, pedig a repülőgép  pilótafülkékből úgy kellett kiráncigálni. Azok nagyon tetszettek neki.

      Este panaszkodtam a sok tanulnivalóm miatt. Vera meg azt mondta, hogy tanuljak, mert buta maradok.

2012-09-06 „Esik eső karikára...”

      Reggel eleredt az első őszi eső. A gyerekek esőkabátban indultak a Svetitsbe. Most kifejezetten örültem, hogy otthon maradhattam. Az édesapámék kertjében termett paprikából és paradicsomból lecsót főztem virslivel és tojással. Ettem már jobbat, de nem lett rossz. A nyári szárazság miatt a paprikák kicsik voltak, sokat kellett aprítgatnom őket, de még így is más az, amit az ember magának termeszt, mint a bolti.

      Gábris állandóan tititázik, meg hinta-palintázik. A tititát nem tudjuk, hogy micsoda. Talán a zeneiskolában hallotta, amikor a nagyokra vártunk. Egyszer tititázott az egyik szolfézs tanárnéninek is. Ő egészen meglepődött, hogy már ez a pici gyermek is ilyeneket tud. Ma azt is megfigyelte Gábris, hogy a szőlő szárát kidobom a szemetesbe. Keresett egy lesett darabot a földön, diadalittasan felmutatja nekem, aztán kidobta ő is a szemétbe. Ma sokszor nevetett rám a szemembe nézve, és arra gondoltam, hogy ezért minden megéri.

2012-09-03 Első tanítási nap

      Nehéz volt visszaállni a hosszú nyári szünet után az iskolai hétköznapok rutinjára. Főleg a szeptember harmadikai indulás volt körülményes, hiszen vinnünk kellett Vera minden könyvét és füzetét, tornazsákot mindkét gyereknek, Gergőnek ágyneműt, váltás ruhát. Gábris mindeközben meredezett, mert nem sokat értett az egész szituációból, legfeljebb annyit, hogy nem olyan vidáman indul a reggel, mint eddig.

      Kata is elment dolgozni, ketten maradtunk otthon Gábrissal. Mostunk, mosogattunk, főztünk, és reménykedtünk benne, hogy Verával és Grgővel nem lesz gond. Verát meg is dicsérték az új tanítónői, akikről azt mondta, hogy szigorúbbak, mint a tavalyiak voltak.  Gergőnek is új óvónénije van. Nekik nem volt felhőtlen az ismerkedés, mert Gergő
megsértődött valamiért, és elbújt az óvónéni elől, kisebb riadalmat okozva. Ez olyan jellemző rá... Tisztára, mint az apja.

      Az első napon elég rendesen elfáradtak a gyerekek. Amikor este elmentünk velük beiratkozni a zeneiskolába, csak idétlenkedtek. Szerencsére az ottani pedagógusok is jól tudták, hogy egy fáradt gyerek gyakran így viselkedik.