Szüret

2012-09-14-16 Szüret

      Pénteken a családdal együtt mentünk Egerbe szüretelni, igaz, hogy nekem péntek délután és szombat délelőtt a főiskolán kellett lennem, de azért nekem is maradt munka bőven. Mire visszaértem Margitkáék házához, a többiek már leszedtek 16 mázsa szőlőt, de ezt még le kellett hordani a pincébe, és feldolgozni. Szerencsére egy ismerősünk autóval levitte a zsákokat a pince bejáratáig, de onnan is épp elég volt őket lecipelni a garatig. Darálni eleinte ketten daráltuk egy 60 éves bácsival, aki csak úgy félvállra kapta a zsákokat és felpattant velük a betonkád tetejére. Én megemelni alig bírtam egy-egy zsákot, nem hogy ugrándozni vele, ezért némileg megszeppentem, amikor kiderült, hogy az utolsó 8 mázsát ketten daráljuk apósommal. Itt már rám maradt a garatba öntés, és ő tekerte a darálót. Az az első zsáknál kiderült, hogy nem bírok felpattanni a zsákokkal a darálóig, ezért kiszedtem a szőlő egy részét vödrökbe, és így már elbírtam a vödröt is, meg a zsákban maradt maradék szőlőt is, csak sokkal többet kellett hajlonganom, éreztem is napokig a derekamat és a combjaimat. Még vasárnap is a szőlőn dolgoztunk mise után. A gyerekek is segítettek. Amellett, hogy a szőlőt segítettek leszedni, a mustot is segítettek belemerni a hordókba.

      Mikor el kellett jönnünk épp a negyedik hordót töltöttük fel musttal, de akkor még tele volt a kád ledarált szőlővel. Nem volt mit tenni, mert hétfőn Katának munkába kellett mennie. Szerencsére volt apósoméknak más segítsége is, akivel be tudták fejezni a munkálatokat.

      Gábris nagyon rákapott a szőlőre. Otthon egy ideig nem néztünk Gábrisra, a ruhákat pakoltuk, ő meg elvileg Gergőkével játszott a gyerekszobában, de egy idő után gyanús lett, hogy nagy a csend. Kimentem a konyhába, és láttam, hogy Gábris rettentő elégedett ábrázattal ül az etetőszékében, és eszegeti a nagy dobozból szermányolt szőlőfürtöt. Szerencsére nem volt permetezve.

2012.09.17. Ügyintézés Almási módra

      A vasárnapi nagy igyekezetben csak a táskám maradt Egerben, benne az összes iratommal. Természetesen hétfő délelőttre volt előre kért időpontom az okmányirodában, ahol diákigazolványt igényeltem volna. A születési anyakönyvi kivonatommal még tudtam volna igazolni magam (az útlevelem sajnos lejárt), de szükség lett volna a lakcímkártyámra is. Megigényeltem a következő időpontot október közepére.

      Anyósom szerencsére a fontosabb dolgaimat átküldte levélben, így péntken már nyugodt szívvel utazhattam a vonaton vissza Egerbe. Margitka kérte, hogy azt a képet, ami a darálás után készült rólam, ne mutassam a szüleimnek (akik szeretnének emlékezetükben kultúremberként megőrizni). Mivel a szüleim nem szokták olvasni ezt a blogot, így nyugodtan kitehetem a képet ide: