Nehéz volt
visszaállni a hosszú nyári szünet után az iskolai hétköznapok rutinjára. Főleg a
szeptember harmadikai indulás volt körülményes, hiszen vinnünk kellett Vera
minden könyvét és füzetét, tornazsákot mindkét gyereknek, Gergőnek ágyneműt,
váltás ruhát. Gábris mindeközben meredezett, mert nem sokat értett az egész szituációból,
legfeljebb annyit, hogy nem olyan vidáman indul a reggel, mint eddig.
Kata is elment
dolgozni, ketten maradtunk otthon Gábrissal. Mostunk, mosogattunk, főztünk, és reménykedtünk
benne, hogy Verával és Grgővel nem lesz gond. Verát meg is dicsérték az új
tanítónői, akikről azt mondta, hogy szigorúbbak, mint a tavalyiak voltak. Gergőnek is új óvónénije van. Nekik nem volt felhőtlen
az ismerkedés, mert Gergő
megsértődött valamiért, és elbújt az óvónéni elől, kisebb riadalmat okozva. Ez olyan jellemző rá... Tisztára, mint az apja.
megsértődött valamiért, és elbújt az óvónéni elől, kisebb riadalmat okozva. Ez olyan jellemző rá... Tisztára, mint az apja.
Az első napon
elég rendesen elfáradtak a gyerekek. Amikor este elmentünk velük beiratkozni a zeneiskolába,
csak idétlenkedtek. Szerencsére az ottani pedagógusok is jól tudták, hogy egy fáradt
gyerek gyakran így viselkedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése