2012-09-11 Zenede

      Némi kavarodás volt a mai napban. Gergő volt kiírva az óvodában gyümölcsnapra, tehát vinnünk kellett volna be gyümölcsöket a csoportnak, de nem tudtunk róla, csak akkor derült ki, amikor délután érte mentem. Pironkodva megígértem, hogy majd pótoljuk. Ráadásul rohanásban voltunk, mert át kellett érnünk a gyerekekkel a zeneiskolába. Az óvó néni nem tudta, hogy Gergőt korábban szeretnénk elvinni, én meg abban a hiszemben voltam, hogy szóltunk neki. Sebaj, most megbeszéltük, hogy kedden és pénteken mindig zeneovis foglalkozás van, ilyenkor fél órával előbb jövünk érte.

      Most gyalogosan voltam a gyerekekkel. Szerencsére Debrecenben nincsenek igazán nagy távolságok, negyed óra alatt átértünk a zeneiskolába. Vera felment szépen szolfézs órára, és megbeszéltem vele, hogy szolfézs után fentebb megy egy emelettel hegedű órára. Gábrissal és Gergővel átmentünk Református Tanítóképző Gyakorlóiskolájának épületébe, itt tartották ugyanis a legkisebbeknek a zeneóvodai foglalkozásokat. A 213-as terembe kellett mennünk, ami a második emeleten van, lift mutatóban sem volt, a lépcsőn pedig nem tudtam felvinni a babakocsit, így a portán hagytam, és felvittem Gábrist ölben. Tudott volna jönni a lábán, de az háromszor annyi ideig tartott volna.

      Kellemes meglepetés volt, hogy a kedvenc általános iskolai tanárnénim lányával egy csoportba került Gergő, így amíg várakoztunk a gyerekekre, tudtunk egy kicsit beszélgetni... már amikor nem Gábris után szaladgáltam.

      Gergőt nagyon dicsérte az óra végén a tanító néni, aki mintha le akarta volna beszélni a szülőket arról, hogy ide járassák a gyereküket. Többször elismételte, hogy még meg lehet magunkat gondolnunk. Később kiderült, hogy mi lehetett ennek a hátterében, de mi akkor sem gondoltuk meg magunkat, hiszen Gergő már tavaly is mindig jött velünk a zeneiskolába, csak akkor kénytelen volt a folyosón várakozni, amíg Vera órán volt. Szemmel láthatóan jobban érezte magát odabenn.

      Mikor Gergő órája véget ért, átmentünk a másik épületbe Veráért, addigra ő is végzett, szépen megvárt bennünket. Mivel Kata mindeközben szülői értekezleten volt, és nem volt kedvem a gyerekekkel hazabuszozni, gondoltuk, megvárjuk Katát a játszóházban, ami a 2 perc sétára van a zeneiskolától. Nem mindig vagyok ilyen gavallér a gyerekekkel, de egy szívességért cserébe kaptam ingyen belépőt a játszóházba, amit nem restelltem kihasználni.

      Kata 18:20-kor tudott értünk jönni, de gyorsan eltelt az idő, a gyerekek jól érezték magukat. Gábris már nem fél a játszóháztól, felszaladt még az emeletre is, ahová én nem tudtam követni, mert gyerekméretűre tervezték. A játszóház egyik alkalmazottja, és Gergőék fogták meg a kis gézengúzt, akinek esze ágában sem volt lejönni. Labdákat dobált nekem fentről, én meg visszadobtam őket neki. Ebben is nagyon ügyes már, de sok új tudománya van ezen kívül is: magától felveszi több kevesebb sikerrel a szandált, nadrágot, zoknit, persze csak ha kedve van hozzá, és mindenféle helyre felmászik, ahová nagyon nem kellene neki.

      Estére azért eléggé elfáradtunk, főleg a gyerekeknek volt sűrű a nap. Sütöttem nekik hamburgert estére, és jól megpakoltuk zöldségekkel, hogy rettentő egészséges legyen. Azt nem tudom, hogy mennyire volt egészséges, de mindenkinek jól esett.