Délelőtt
rendet raktunk Gábrissal, mert vártuk a védőnőt. Azt hiszem, Gábrisnak még meg kell
tanítanom, hogy mi a különbség az elrakás és a kipakolás közt, de azért egész jól
haladtunk kettecskén. A védőnő viszont nem ért ide hozzánk egész délelőtt, de még
kora délután sem, hát fogtuk magunkat és átmentünk mi hozzá. Épp indult valahová.
Szemmel láthatóan elfelejtkezett rólunk, de nagyon elnézést kért. Biztos,
ami biztos, megmutattam neki Gábrist, hogy lássa, milyen szépen fejlődik.
Tartoztunk
még egy úttal az ördögnek, mert kerestük a közös képviselőnket is közös költség
ügyben, de elköltözött valahová, nem találtuk meg. Viszont levágattam a hajam egy
közeli fodrászatban. Gábris addig szépen ült a babakocsiban. Otthon meg is
fizetett nekem ezért a kényszervárakozásért. Teregetésnél legalább 20-szor
belerakta a játék szirénáját egy vizes zokniba, aztán mindig idehozta,
hogy vegyem ki belőle. Mindezt persze úgy, hogy a sziréna mindvégig szólt.
A rendőrautó, amihez adták talán már el is veszett, de a sziréna még nagyonis szól. Az ilyen hangos játékokban sosem
merül le az elem, bárhogy szugerálja őket az ember.
Iskola után
Katával és a gyerekekkel még elmentünk a Máltai játszótérre, de az ötkor bezárt,
már nem tudtunk bemenni. Viszont ha ár ott voltunk, megmásztuk a játszótér melletti
mesterséges szánkódombot, és kerestünk egy szép ágat, amit Gergőtől kértek az óvónénik.
Lefekvés előtt fél perccel bökte ki Gergő, hogy másnap nem csak ágat, hanem állatos
képeket is kell vinnie. Nem voltunk épp vidámak, hogy még állhattunk neki képeket
keresni, de ma nem tudtunk rá haragudni, hiszen megint mosolygóst kapott az óvodában,
amiért egész nap jó fiú volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése