Úgy látszik,
hogy már kezdek hozzászokni a pénteki korán keléshez. 3:18-kor ébredtem fel,
pedig az ébresztőórám 3:20-ra volt felhúzva. Rohantam a vonathoz, és még időben
odaétem Egerbe az előadásra. A délutánom szabad maradt, így volt időm
megjavítani apósomék számítógépét. Szerencsére a Debrecenben vett tápegység
éppen jó volt hozzá. A laptopon is volt még munkám bőven, hogy olyan állapotba
hozzam, hogy Margitka is kényelmesen tudjon vele dolgozni. Ő egyébként épp
Debrecenben vigyázott Gábrisra, mert Kata Pilisvörösváron volt továbbképzésen, Gergőt
és Verát pedig édesapám hozta el a Svetitsből. Nem volt tehát egyszerű ez a
hétvégénk sem. Mondhatni öten ötfelé voltunk. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy szombat
délután haza tudtam utazni, addigra Kata is hazaért, és még el tudtunk menni közösen
a játszótérre a gyerekekkel, és megjutalmaztuk magunkat néhány kebappal vacsorára.
Vasárnap Kata
a fiúkkal ment gitáros misére, de Verának a Svetis kápolnájába kellett mennie, mint
minden hónapban egyszer, ezért őt én vittem el busszal, illetve busszal és villamossal,
mert azt a buszt, ami a kápolnánál rakott volna ki minket, lekéstük. A
gyülekező elejéről így lemaradtunk, de elnézést kértem a tanítónőktől. Nem haragudtak.
Vera még egy nyakba akaszthatós báránykát is kapott, amiért egész hónapban jól viselkedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése