Trilokáció

2012-10-12 Trilokáció

      A héten jelentősen gyarapodott a gyerekeink ruhatára. Több zsáknyi gyerekruhát kaptunk barátainktól. Nagyon hálásak voltunk érte, hiszen kár lenne drága pénzért csupa új ruhában járatni a gyerekeket, amikor egy hosszú nadrágot egy tél alatt kinőnek. Természetesen a mi kinőtt ruháinkat mi is tovább ajándékozzuk, de több olyan ruhadarabunk is akad, ami már a harmadik gyermeket szolgálja ki. Gábris például sosem panaszkodott, amiatt, hogy virág van a kiscipőjén, amit Verától „örökölt”.

      A héten 3-szor voltunk Gábrissal Ida mamánál megnézni, hogy mit csinál, jól van –e. Elég rossz bőrben volt szegény, de Gábris mindig felvidította.

      Gergő már három hete csupa mosolygóst kap az oviban, ennek nagyon örülök, de pénteken nem volt módom személyesen megdicsérni érte, mert három gyakorlatot teljesítettem egy nap alatt a főiskolán, úgy, hogy egyikről rohantam át a másikra. Az azért elég ijesztő, amikor már a tanár arcán ül ki a rémület, hogy hogyan fognak ezek levizsgázni. Márpedig ma ebben is volt részem.

2012-10-13 Kaputt

Szombaton az e heti negyedik gyakorlat után, hulla fáradtan robogtam a vonathoz, alaposan meg is izzadtam, hogy elérjem, de mint kiderült, feleslegesen, mert a következő vonat csak egy óra múlva indult Debrecenbe, ráadásul az is inkább sínbusz volt, mint vonat. Nem is akartam felszállni, mert azt hittem, hogy tévedés. Ilyen töpszli kis vonaton még sosem utaztam a civisvárosba. Hely sem sok volt rajta, mert épp hazafelé tartott egy osztálynyi gyerek a hallássérültek általános iskolájából, akiket valamilyen fellépésre hoztak a tanáraik. Próbáltam legalább a debreceni kollégákkal szóba elegyedni több-kevesebb sikerrel.

      Katiék kijöttek elém az állomásra, csak Vera nem volt ott a gyerekek közül. Délelőtt állatkertben voltak mindannyian Vera osztályával, hogy a szülők is jobban megismerjék egymást. Vera legjobb barátnője az osztályukból Réka, ezért Réka szülei elvitték magukhoz Verát játszani. Az állomásról tehát egyenesen Rékáékhoz mentünk Veráért. Nagyon kedvesek voltak a szülei, úgyhogy mi is náluk ragadtunk. Jóval sötétetédés után mentünk haza, és kécsőn vacsoráztunk, ami számomra fájdalmas pont volt, hiszen aznap még nem is ebédeltem. Sebaj – gondoltam -, leülök a gépem elé, és mindent elfelejtek... No, ekkor tört ki belőlem elemi erővel a fáradt düh, merthogy a gépem nem indult el. Távollétemben tönkrement. Később ugyan meg tudtam javítani, de sok adatom elveszett.

2012-10-14 Pihenés?

                Vasárnap délután játszóházban voltunk a gyerekekkel, Zsuzsa nővéremmel és Pannival. Gábrisnak vittünk pelenkázó táskát, hogy ha valami belemenne a pelenkájába, akkor tudjuk cserélni. Természeteesen szükség is volt cserére, és természetesen minden volt a pelenkázó táskábal, speciel pelenka nem. 3 üzletben voltam pelenkáért, de sehol nem volt kis csomag, így kénytelen voltam több ezr Ft-ot elkölteni a legolcsóbb nagy csomagra. Végül is el fog fogyni, tehát nem megy kárba, és az üzletek bejárása közben belepillanthattam a Fórum földszintjén folyó divatbemutatóba. Azt megértem, hogy nekem és a többi apukának mi tetszett a bemutatón, de hogy mit szerettek a rajta  a nők, azt fel nem foghatom.

      Szerettünk volna a Fórumban vacsorázni, de amíg pelenkáért voltam, Gergő elővette a hisztisebbik énjét a játszóházban, ezért mi Katával elővettük a szigorúbb énünket, és indultunk haza. A dolog iróniája, hogy ha tudom, hogy úgyis hazamegyünk, nem kellett volna pelenkát vennem, hazáig már kibírta volna Gábris.