Csütörtökön
szüreti bált tartottak a Svetitsben tanítás után. Nem volt ez igazi bál, csak egy
kis összejövetel, hogy a szülőket is megmozgassák. A gyerekek körtáncokat jártak,
az anyukák süteményt árultak, akinek meg olyan kedve volt, az kukoricát morzsolt,
vagy csuhébabát készített. Persze készítettek mustot is. Mivel Debrecen nem a több
hektárnyi szőlőültetvényéről híres, a szőlőt a szülők vitték. Mindenki vett pár
fürtnyit a boltban, vagy hozott a kertjéből, ha volt neki. A mustot termésetesen
rögtön el is fogyasztották a jelenlévők, hiszen egy kisebb hordócskára való bor
sem lett volna belőle, nem is az volt a cél, hogy bort készítsünk.
Gábrist szinte
a rendezvény teljes időtartama alatt ölben kellett fogni, vagy a karunkon cipelni,
mert a sok ember között megijedt, ha letettük. Meg is tudtuk érteni. Nagy volt a
zene-bona és a jövés-menés, de azért alapvetően jól éreztük magunkat, főként Vera,
aki csak egy kicsit késve csatlakozott hozzánk, mert ő délután bábszakkörön volt.
A szakkört tartó tanító néni azt mondta rá, hogy nagyon ügyes, csak kicsit sértődékeny.
Ez nagyon meglepett, nem ilyennek ismerem Verát.
Pénteken csak
délután volt órám Egerben, de már reggel el kellett indulnom, hogy idejében odaérjek,
így délelőtt édesapám vigyázott Gábrisra. Este Margitkáéknál sok vendég aludt a
tetőtéren, így nekem nem a megszokott szobámban jutott hely, hanem az ő szobájuk
mellett, de legalább használhattam késő estig a számítógépet, és mégis jól kialudtam
magam szombat reggelre, amikor újabb előadásra kellett mennem a főiskolára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése