2012-10-20-21-22 Egerben a családdal

      Úgy beszéltük meg Katival, hogy vasárnap elhozza a gyerekeket Egerbe, és majd együtt megyünk haza hétfőn. Hétfőn ugyanis nem kellett dolgoznia, mert október 23-ra való tekintettel kiadták szabadnapnak. Jöhettek volna korábban is, de vasárnap a Szent Család templomban még ő kántorkodott, így csak mise után tudtak elindulni. Én Margitkával és Bélával mentem misére a bazilikába. Béláék énekelnek a bazilika kórusában, ezért felmentek a karzatra a többi kórustaggal. Béla meggyőzött, hogy menjek fel én is hiszen ismerem azokat a műveket, amiket énekelnek. Ez hellyel-közzel így is volt. Nagy dolog egy ilyen gyönyörű és hatalmas templomban szolgálni, még ha csak a kórus legjelentéktelenebb tagjaként is, ezért némi izgalommal vettem kezembe a kottákat, de amikor megláttam, hogy kispapok is beállnak a basszus szólamba énekelni, köztük Isti barátunk, már tudtam, hogy menni fog a dolog. Így is lett. A mise után a kórus néhány tagjával volt szerencsém közlebbről is megismerkedni. Kaptunk kalácsot és bort, és amíg elfogyasztottuk, beszélgettünk kicsit.

      A bazilika mögött épp régiségvásárt tartottak. Mivel nem volt sietős a dolgunk, Bélával végigjártuk. Láttunk pár érdekes dolgot, de nem vettünk semmit, ill. Béla meghívott egy sörre.

      Sok érdekes ember megfordult a vásárban, ha másért nem, ezért és a napsütésért érdemes volt ott lenni.

      Mire visszaértünk a völgybe a házhoz, Katáék már odaértek. A gyerekek kitárt karral rohantak felénk. Szép idő volt, ezért tudtak egy kicsit játszani a szabadban. A libák itt-ott megcsípdestek bennünket, de nem haragudtunk rájuk, hiszen mi már tudtuk, amit ők nem, hogy közeleg a Márton-nap.

A kecskéknek bezzeg felvitte az Isten a dogát, hiszen nászútra mentek. Margitkáék egyik ismerőse elvitte őket pároztatni, hogy legyenek gidák. Így szokott olykor kecskehús is kerülni az asztalra, és a folyamatos tejtermeléshez is kell, hogy kisgidák szülessenek.

      Hétfőn délelőtt elsétáltunk a temetőbe, elmondtunk egy-egy imát a gyerekek dédszüleinek és ükszüleinek a sírjánál, aztán a temető előtti parkban sütkéreztünk egy kicsit a napon és gesztenyét szedtünk. Ekkor írta Veronika ezt a verset:

Almási Veronika

Őszi-termés-szedő

Leesik a gesztenye,

Akkor lesz majd boldog,

Felszedik a gyerekek,

Mint mókus a makkot.

Örül majd a dió is,

ha leesik ágról,

Felszedik az egerek

és a kicsi lányok.

Jaj, hogy örül majd a makk,

ha jön majd a mókus.

Felcsípi a mancsával,

megeszi szájával.

      Hazafelé megmutattam a gyerekeknek egy érdekes pincét, amit mintha felfelé vájtak volna a hegyoldalba, nem lefelé. Kata és Margitka előre sietett elkészíteni az ebédet.

      Délután kártyáztunk, társasjátékokat játszottunk, és fociztunk a ház előtt. Mindeközben azt gondoltuk, hogy Gábris békésen alszik a tetőtéri szobában a rácsos gyerekágyban, azonban ő valahagy mégis kimászott, és felforgatta a teljes szobát, kiborította a szennyest, felkapcsolta a kislámpát. Szerencsére a szobaajtó rá volt zárva, mert ha elindult volna lefelé a lépcsőn, csúnyán összetörhette volna magát.

      Egyéltalán nem siettünk hazafelé, így késő délután még a szomszéd kisfiú is átjött a gyerekekkel játszani. Fogtak imádkozó sáskákat, és versenyeztették őket, ill. próbálták kisebb sáskákkal etetni. Persze az imádkozó sáska egy igazi vadász, nem fogad el csak úgy kézből ennivalót. Ráadásul mindkét sáskának úgy tele volt a potroha, hogy szerintem már egy ugróláb sem fért volna beléjük. Nagyon tetszett a gyerekeknek, hogy az egyik sáska zöld volt, a másik barna, így könnyen meg tudták őket különböztetni. Gábrisnak is tetszettek a sáskák, és a többi állat is. Jellemző rá, hogy beszélni csak ritkán szokott, akkor is csak pár szót, vagy gagyorászik, de amikor megszólalt a kakas, a kukorékolását remekül utánozta.

      Mivel elhúztuk az időt, sötétben és ködben kellett Katának hazavezetnie az autót. Szerencsére a gyerekek elaludtak út közben, így végül nyugodt utunk volt, viszont mire hazaértünk, kialudták magukat, úgyhogy eszük ágában sem volt lefeküdni. Nem volt ebből sem nagy baj, hiszen másnap nem kellett sem sikolába, sem óvodába menniük. Maradhattak egy kicsit tovább fent.

Gábris mostanában ezekben a tudományokban jeleskedik:

      Margitkát teljesen tudatosan "mamá"-nak szólítja. A szókincse így az "apa", "anya" , "mama" , "hamma" (=kérek kaját a számba de gyorsan) szavakból áll, valamint a "ti-ti-tááááá" kifejezésből, amit nagyon lelkesen ismételget, és tapsol is hozzá.

      Ha éneklünk, próbálja visszaénekelni, különböző hangmagasságokon.

      Mutogatós játékokat is szeret játszani, például a kerekecske dombocskát mutatja a tenyerén.

      Kibújt a két alsó szemfoga is, így már összesen 16 foga van.