2012-08-10 Kész cirkusz…

      …amit mostanában Gábris művel. Mindenre felmászik, amire egyáltalán lehetséges. Reggel az etetőszékére mászva magára borított egy pohár szörpöt, ezért kétfelé szedtük az etetőt, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Úgy van ugyanis kialakítva, hogy egy mozdulattal asztalkává és kisszékké alakítható. Meg is nyugodtunk Katával, hogy most már nem tud mászkálni rajta. Két perc múlva kimentünk a konyhába, és megláttuk Gábrist, ahogy az etetőszék karfáján áll, fél kézzel az asztal szélébe kapaszkodva. Hálát adtunk a Jóistennek, hogy ezt édesanyám nem látta, mert ő akkorát sikított volna, hogy a gyerek biztosan a földre esett volna ijedtében. Mi szép lassan odamentünk hozzá, és levettük a karfáról. Ezután kitaláltuk, hogy ezentúl zárva tartjuk a konyhaajtót, hogy Gábris ne járkálhasson ki. Be is zártuk. Igen ám, de ezt az ajtót sosem szoktuk zárni. Most az is eszünkbe jutott, hogy miért… Az ajtó bezáródott, és úgy is maradt. Egy délelőttön át próbáltuk kinyitni erővel, lökéssel, rúgással, csavarhúzóval, imával, mindennel, de meg sem mozdult. Bevallom, rendesen elvesztettem a türelmemet. Tehetetlenségemben úgy őrjöngtem az ajtó miatt, mint egy hisztis színésznő. Kata javasolta, hogy hívjuk fel édesapámat, mire lehurrogtam, hogy miért nem édesapámhoz ment feleségül.

      Fél perc múlva felhívtam édesapámat. Azt tudni kell, hogy édesapám az almásiak azon ágához tartozik, akik mindenhez értenek. Ha ő nem tudja kinyitni az ajtót, akkor nincs mese, kalapács és be kell törni.

      Nem kis megelégedettséggel töltött el, amikor édesapám végül átjött hozzánk, és nem sikerült kinyitnia az ajtót. Már rámondta, hogy menthetetlen, de egy kósza gondolattól vezérelve megpróbálta még egyszer. Az ajtó kinyílt. Gyorsan kiszereltük belőle a zárat, ami szemmel láthatóan tropára volt menve. Édesapám kiadta az utasítást, hogy ezzel most szépen elmegyek a zárcentrumba, és veszek egy ugyanilyet, csak jót. Mondanom sem kell.. még két hét múlva sem volt zár a konyhaajtón. A zárcentrum helyett ugyanis a postára mentünk, ahol több ügyet is intéznünk kellett. Szerencsére meg tudtuk osztani az erőnket. Gergő beállt az egyik sorba, én a másikba, amíg Kata kitöltött pár nyomtatványt, Vera pedig vigyázott Gábrisra. Bár a város egyik leglassabb postáján voltunk, ezzel a módszerrel hamar végeztünk, így még arra is maradt időnk, hogy a nővéremmel és Panni lányával együtt elmenjünk a játszótérre. Rajtuk pulóver volt, mi pedig rövidujjúban flangáltunk. Ezt persze a nővérkém rögtön szóvá is tette, aztán adott még nekünk néhány életvezetési tanácsot, amit családunk érzékenyebb lelkű tagjai kioktatásnak vélhettek, de azért a lelkük mélyén érezték a jó szándékot. 

Késői vendég

2012-08-08 Késői vendég

      Diakónus barátunkat meghívtuk magunkhoz egy közös vacsorára. Egy darabig viccelődtünk, elnevetgéltünk, megettük a zöldséges csirkemelleket, ittunk is pár kortyot. Elmondtuk közösen az esti imát, és elküldtük a gyerekeket aludni.

      Vendégünk már távozni készült, de éreztük, hogy valami fontos még van a lelkében, amit meg szeretne osztani velünk, marasztaltuk hát, és nem is gondoltuk, hogy amiket mesélni fog, mennyire meglepnek minket. Igaz, olyan dolgokat mesélt, amiknek a létezéséről eddig is tudtunk, de furcsa volt mindezekről személyes tapasztalatként hallani. Azt hiszem, mindannyian megerősödtünk egy kicsit ettől a beszélgetéstől, és az ilyen beszédnek valóban van értelme. Köszönjük.

2012-08-09 cipőm utolsó útja

      Délután sétáltunk egyet a gyerekekkel a debreceni botanikus kertben. Ahol lehetett, elolvastattuk velük a növények nevét, így tanultak is, és az olvasást is gyakorolták. Séta után megnéztük az egyetem előtti szökőkutat, ami körül a szobrokra minden gyerek szerint fel kell mászni. Gergőre rengetegszer rá kellett szólnom, de Vera sem volt rest ijesztő helyzeteket produkálni.

      Este bevásároltunk egy hipermarketben. Az egyik volt tanítványom is ott kapott munkát, és éppen dolgozott valamin. Kétszer köszöntem rá, de nem válaszolt. Sebaj, a Föld forog tovább.

      A kedvenc nyári cipőmnek viszont már annyira lyukas volt a talpa, hogy gyakorlatilag mezítláb jártam mindenfelé, úgyhogy hazaérve megállapítottam, hogy ez volt az utolsó útja, és bedobtam a szemetesbe. 

2012-08-07 Pótszületésnap

      Kata délelőtt elhozta az autót a szerelőtől. Ahogy az lenni szokott, volt még ezer más baja is az eredeti problémán felül, így több pénzt kellett fizetnünk a tervezettnél, ráadásul megmondták, hogy a fékpofáinkat is cserélni kell úgy 2000km múlva. Édesapám korholt minket, hogy pont a város legdrágább szerelőjét találtuk meg, de tőle ezt már igazán megszoktuk.

      Gábris ma megörvendeztetett minket azzal, hogy bemászott egyedül az etető székbe. Ezentúl még jobban oda kell majd figyelnünk rá, hiszen ez a mutatvány nem teljesen veszélytelen.

      Este vettünk egy tortát, és elmentünk, hogy végre méltóképp megünnepeljük édesanyám születésnapját. A nővérem is elhozta a kislányát, Pannit. A gyerekek a torta után elvonultak a szobába játszani. Bementem hozzájuk, hogy vigyázzak rájuk, és végighevertem a padlón. Panni ezt egyből ki is használta, és ráfeküdt a hasamra. Gábrisnak ez sehogy sem tetszett. Lerángatta rólam, és ő feküdt a helyére. Ezt a huzavonát többször elismételték, úgyhogy valósággal megküzdöttek azért, hogy ki fekhessen a hasamra. sokáig mamáéknál maradtunk. Már besötétedett, amikor kiültünk a teraszra, és a gyerekek előadták a tudományukat. Felváltva szavaltak és énekeltek. Nagyon ügyesek voltak mindannyian. Még a szomszéd néni is kinyitotta az ablakát, hogy meghallgathassa őket. Ugyan két nap csúszással, de végül mégiscsak szép születésnapja volt édesanyámnak. 

2012-08-06 Truska elutazik

      Gábris reggel Hatkor ébresztett. Akármit csináltam vele, nyűglődött és bőgött. Közben egy Túró Rudi, három pohár és két szívószál került az asztalra, ezek megfelelő kombinációi és permutációi végül megnyugtatták Gábrist, és tele pocakkal végül újra elaludt.

      Kata fél nyolckor vitte az autót szerelőhöz vezérműszíj cserére. Hazaérve végignyúlt az ágyon, és elaludt. Szerencsére Truska valóban jó barátnője, mert egyesek zokon vehették volna ezt a fajta vendéglátást. Azért még tudtak beszélgetni egy kicsit, mielőtt Truska hazautazott. Délután Kata és a gyerekek kikísérték az állomásra Truskát, én otthon maradtam Gábrissal, aki búcsú helyett az igazak álmát aludta. 

2012.08.05 Balázs Béla

      Reggel diakónus barátunk életében először keresztelt gyermekeket a templomban. Nagyon izgult, hogy el ne rontson valamit, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, majdnem Bélának keresztelte Balázskát. Talán Balás Béla püspök atya neve tört elő a tudatalattijából, ezt már sosem tudjuk meg.

      Délután Kata elvitte Verát és Gergőt játszóházba, ahová a nővérem hívta meg őket. Amikor hazajött, Gábris az ajtóhoz rohant, és azt kiáltotta, hogy anya. Kata ettől egész elérzékenyült, és várta, hogy újra kimondja Gábris az áhított szót, de Gábris huncutul csak annyit mondott: „apaaaa”.

      A játszóház nem fárasztotta ki eléggé a gyerkőceinket, és nekünk sem volt kedvünk a négy fal között ülni, ezért Truskával és a gyerekekkel elmentünk a Jubileumi játszótérre, vagy ahogy mostanában hívják, az Ötholdas Pagonyba. Édesanyám és édesapám is követett ide minket. Anyának épp születésnapja volt. Bár mi nem szoktuk a születésnapokat éppen a napján ünnepelni, hanem mondjuk a legközelebbi hétvégén, amikor kicsit le tudunk ülni, most anya szerette volna látni a gyerekeket. Nem volt könnyű napja, összeveszett néhány emberrel, aki közel áll hozzá. Ez amúgy jellemző ránk, én is hamar felkapom a vizet, de egyikőnk sem haragtartó.

      A játszótérről hazafelé még beugrottunk a benzinkútra, és kiporszívóztuk a kocsit. Úgy beszéltük meg, hogy másnap beadjuk szervizbe kicseréltetni a vezérműszíját, amit már két éve meg kellett volna tennünk, de csak most jutottunk el idáig. A sors különös fintora, hogy találkoztunk a benzinkúton a szerelőnkkel, és meg tudtunk még vele beszélni néhány részletet. Otthon gyorsan megvacsoráztunk, lefektettük a gyerekeket, és folytattuk a Gyűrűk Ura maratont. 

2012-08-04 Truska

      Hajnal 4-kor kaputelefon ébresztőt kaptunk valamelyik kedves fiatal szomszédunktól, aki az éjszakai buli után nem találta el, hogy hol is lakik. Mondanom sem kell, nagyon megijedtem. Nem fogtam fel hirtelen, hogy mi történt, de az ösztöneim azt súgták, hogy aki ilyenkor csenget, az nem lehet jó szándékú. Ellenőriztem, hogy jól be vannak-e zárva az ajtók, aztán visszafeküdtem aludni, de pár óra múlva újra felébredtem. Gondoltam, meglepem a többieket, és sütöttem nekik bundáskenyeret reggelire. Nem volt túl népszerű fogás, én ettem meg belőle a legtöbbet.

      Truska, Kata barátnője nálunk aludt éjszaka, és úgy tervezte, hogy marad még egy ideig, ezért gondoskodhattunk róla Katával, hogy ő se halljon meg úgy, hogy nem látta a Gyűrűk Urát. Leültettük a monitor elé, és elkezdtük a maratont. Egész jól bírta. Később bevallotta, hogy így, hogy a könyv alapján kiegészítettük és magyaráztuk a történetet, még tetszett is neki. Persze nem néztük meg egyszerre a teljes trilógiát. Délután elmentünk játszótérre a gyerekekkel, ettünk fagyit, ill. a gyerekek jégkását ittak, este pedig elmentünk a főtérre, ahol beültünk a kedvenc gyrosozónkba vacsorázni, majd megnéztük a Halköz, színes szökőkútjait. Jobban mondva megfürödtünk bennük. Eredetileg nem így képzeltük a dolgot, de az egyik szökőkutat úgy tervezték, hogy a színes lámpáktól megvilágított vízboltívek alatt nyugodtan át lehet sétálni száraz lábbal. Az egyik ilyen boltív alá álltunk be a családdal, hogy Truska készíthessen rólunk egy fényképet. Egy 6 év forma kisfiú jó ötletnek tartotta, hogy eltérítve a vízsugarat épp lefröcsköljön minket. Csavarni lehetett belőlem a vizet. A kisfiú az anyjához rohant, aki bizonyára nem akarta korlátozni a gyermekét, sem összeszidni. Gondolkodtam rajta, hogy megteszem helyette én, de aztán hagytam a csudába. Majd megtanulja a srác a saját bőrén, hogy nem minden ember békeszerető. Jobb persze, ha mindezt a szülei mondják el neki, de ha nem… adja Isten, hogy ne legyen ez túl fájdalmas tapasztalat neki.

      Ha már mi így jártunk, gondoltuk, legalább Truskáról készítünk egy jó képet a szökőkút alatt. Őt Vera lányom fröcskölte le. No, neki ezért elmagyaráztam úgy atyailag, hogy talán ezt nem kellene.

2012-08-03 Rendhagyó osztálytalálkozó

      Margitka fél hétkor utazott el tőlünk. Családi szokás szerint pár dolgot nálunk felejtett, többek között a szemüvegét, amit később a gyerekek ládája mögött találtunk meg a földön.

      Kihasználva, hogy korán ébredtünk, kivittük a nappalinkból a szőnyeget a porolóra. Jobb eszközt nem sikerült összeszednünk, így vágódeszkákkal poroltuk ki. A gyerekek is kivették belőle a részüket. Nem is volt baj, mert egymagam még kicsomagolni is alig bírtam a szőnyeget.

      Ebédre vártuk Kata barátnőjét, aki Veresegyházról látogatott hozzánk, hogy eltöltsön velünk néhány napot. Az érkezésére próbáltuk valamennyire elfogadható állapotba hozni a lakást. Nem sikerült valami fényesen, de nem panaszkodott.

      Truska már tavaly is a vendégünk volt egyszer. Akkor barátkozott össze a gyerekeinkkel. Most szép ruhákat és plüssállatokat hozott nekik. Vera a sajátját Macskusznak nevezte el, Gergő pedig Pingunak. Nagyon megszerették az új játékaikat, úgy kellett rájuk szólni, hogy legalább az ebédlőasztalhoz ne hozzák magukkal őket.

      Ebéd után a gyerekek az ágyon ültek. Gábris ütögette Vera fejét, Vera pedig minden ütésnél mondta, hogy "au". Ezután Gergő ütögette meg Gábris fejét, mire ő is mondta, hogy "au-au". Persze nem voltak ezek igazi ütések, csak játszottak egymással.

      A Békás tónál éppen borkarnevált tartottak a meghívott borászok. Kimentünk Truskával és a gyerekekkel egy kicsit körülnézni. Hogy két legyet üssek egy csapásra, megbeszéltem pár volt osztálytársammal, hogy tartsunk ma itt egy kis osztálytalálkozót, hiszen 15 éve érettségiztünk. Sajnos csak négyen tudtunk eljönni a volt osztályunkból, de mi megadtuk a módját. Mind barna rövidnadrágban és fekete pólóban érkeztünk, pedig nem beszéltünk össze. Kata és Truska időközben hazavitték a gyerekeket lefektetni, mi pedig hoztuk a formánkat a srácokkal. Barna minden borról elmondta, hogy mi a jó benne, és mit kell tudni róla. Rad elővette a legtaplóbb ábrázatát, majd megkérdezte a borukra kényes termelőktől, hogy melyik a leggányabb boruk, mert szeretnénk felönteni kólával. Miután csúnyán néztek ránk, inkább elandalogtunk, de Rad újra eljátszotta ugyanezt egy nívós pálinkafőzde pavilonjánál. Ezúttal vacak pálinkát kért, hogy felönthessük valami cukrozott löttyel. Mindeközben nekem majdnem sikerült verekedésbe keverednem, mert a tömegben megbotlottam és épp olyan helyen sikerült megkapaszkodnom, amiből egyesek azt gondolták, hogy molesztálni szeretnék egy hölgyet. Hála Istennek, van annyira idétlen az ábrázatom, hogy elhitték, hogy nem volt szándékos.

      Annyi pénz igazából nem volt nálunk, hogy eleget igyunk, ezért leültünk a tó partjára, én még a lábam is belelógattam, és meghallgattuk, ahogy Barna pszichoanalizál minket. Kiderült, hogy én hatos típus vagyok, Mogyi 5-ös, Rad 3-as, Barna 9-es. Ez nagyjából annyit jelent, hogy mind olyanok vagyunk amilyenek, de most már tudunk egy újabb címkét aggatni magunkra. Persze biztosan van ennek valami csapatépítési haszna. A nálam okosabbak biztosan tudják, hogy pl. egy hármas és egy kilences jó egy csapatban, de egy hármas és egy hatos már nem… fene tudja.

      Időközben egy tizenéves srác odalépett hozzánk, hogy tüzet kérjen. Rad komoly képpel válaszolta neki, hogy a dohányzás káros az egészségre, ajánlott róla leszokni, DE ha fel akar gyújtani valamit… A srác gyorsan hazament és átgondolta az életét.

      Minket Mogyi fuvarozott haza autóval. Ő egész este nem ivott egy kortyot sem. Már középiskolában is ilyen volt. Barátságunk egyik pillére éppen az volt, hogy ő bizony a húst sem szerette úgy, mint más férfiember, és igen gyakran másoknak adta a menzán a húsadagját… Elég sokszor jártunk együtt ebédelni. Szóval Mogyi most is szó nélkül hazafuvarozott minket. Csak otthon vettem észre egy közösségi oldalon, hogy ma volt a születésnapja.

2012-08-02 Házassági évforduló

      A kilencedik házassági évfordulónkat mindenekelőtt azzal ünnepeltük, hogy befejeztük végre a meszelést. A fal ugyan néhány helyen felhólyagosodott kicsit, de Kata kiszurkálta a hólyagokat tűvel, és szépen lesimultak. Édesapám szerint persze hülyék vagyunk, és le fog hullani az egész, de már nem volt energiánk ezzel foglalkozni.

      Az ebédet már egy kimeszelt lakásban ettük meg. A gyerekek úgy mozgolódtak a székükön, mint egy sajtkukac, én pedig dorgáltam őket, hogy üljenek rendesen, hiszen tudják, hogy csak egy-két dolog van, ami idegesít, és ez az egyik. Vera szemtelen hangon válaszolt: - Kettő? Százkettő.

      Mivel Margitka nálunk aludt, kicsit ki tudtunk rúgni a hámból, és elmentünk Katával kettesben vacsorázni, aztán pedig moziba. Valóban ritka, hogy kettesben el tudunk menni valahová. Ha csak egy gyerek van nálunk, már akkor is olyan „gyerektelennek” érezzük magunkat, de jó is ez így, hiszen tényleg mindenhová szívesen magunkkal visszük őket, ha van rá mód. Rengeteg szeretetet kapunk tőlük cserébe. Most például, amíg távol voltunk, Mama varrni tanította Verát. Vera egy szívet varrt nekünk ajándékba. Meghagyta mamának, hogy ha ő már nem lesz ébren, amikor hazaérünk, mindenképp adja ide.

Nekünk meszeltek

2012-07-30 „Apa, kezdődik!

      A szekrényünk tetején és belsejében hét éve halmozódó, beázás következtében némileg nemespenész illatú kupacot nekiálltunk lepakolni és kiszelektálni, hogy mi menthető belőle. Egy fél napig hordtam át a műanyag és papír holmikat a szelektív konténerekbe, de így sem volt semmi látszata. Viszont a lehajtós szekrényt végre le tudtuk hajtani. A gyerekek egyből bunkert építettek alatta, és mindhárman ott bujkáltak órákon keresztül.

      Este azért kivittem őket a játszótérre. Találkoztunk Gizi nénivel, aki hozott nekik mézeskalácsot a Mézeskalács Fesztiválról.

2012-07-31 Meszelés

      Délelőtt kigletteltük a gyerekszobát, az előteret, és a nappalinkat, mármint azokon a helyeken, ahol szükség volt rá. Az előteret ki is tudtuk meszelni, ill. a fürdőszobában javítgattunk egy kicsit, eltüntetve egy csúnya foltot, ami egy polc felszerelése során keletkezett.

      Most meszeltünk életünkben először, úgyhogy nem ment minden olyan könnyedén, mint a reklámban, de azért elboldogultunk. Kata erre is jobban ráérzett, mint én, a falak többségét ő meszelte le.

      Délután Vera egymás után háromszor verte bele a fejét a sarkig nyitott ablakba. El is sírta magát, én pedig morogtam, hogy ez elsőre még baleset, másodjára figyelmetlenség, de harmadjára…?

      Hogy megnyugtassam kicsit, kivittem a testvéreivel a játszótérre, itt Verának sikerült bevernie a fejét a mászókába, Gábrisnak pedig a szája szélét a csúszda sarkába, de fél perc múlva már Gergőn nevetett. Azt a játékot találták ki, hogy Gergő dobbant egyet a csúszda tetején, mire Gábris rátérdepel a csúszda aljára, Gergő pedig lecsúszik hozzá nagyon lassan, hogy ne üsse meg őt. Nem különösebben elmés játék, de Gábris nagyon élvezte. Minden alkalommal kacagott rajta, és ha Gergő dobbantott, azonnal rohant a csúszdához. Amikor Gergő leért hozzá, mindig megölelgette.

      Az is nagyon tetszett mindhárom gyereknek, hogy sikerült bepréselnem magam a játszótéri faházikóba. Ők még rátettek egy lapáttal, és kihasználva, hogy a házban csak négykézláb férek el, a hátamra ültek. Ezekből a mókákból Gábris sosem marad ki. Most is ő nevetett leghangosabban az egészen.

      Anyósom ígérte, hogy átjön hozzánk segíteni. Csak késő este érkezett be a vonata, de még mindig a munka elején álltunk, tehát bőven tudott segíteni, főleg, hogy időközben rájöttünk, sokkal könnyebb éjszaka meszelni, amikor Gábris nem mászkál a létra alatt, és nem kóstolgatja a meszesvödör tartalmát. A nagyok nem zavartak különösebben a munkában, csak az volt a bosszantó, ha szétpakolták a játékaikat az amúgy is raktárrá és építési területté változott lakásban. De ha adtunk egy ecsetet a kezükbe, szépen lemeszelték a nehezen hozzáférhető részeket. Igaz, hogy Vera egy helyen falnak nézte a konyhaszekrény oldalát, és azt is lemeszelte, de nem lehetett rá haragudni érte, olyan ártatlanul mondta, hogy: „De koszos volt.”

Hétvége

2012-07-27 Olimpia

      Reggel elvittük Gábrist a gyermekorvoshoz, mert július 22-én lett másfél éves, és meg kellett kapnia az ekkor esedékes oltását. Ugyan már 7 éve a jelenlegi lakásunkban lakunk, még mindig a korábbi körzeti gyermekorvosunkhoz járunk. Most meglepődtünk azon, hogy a rendelő utcáját sétálóutcává alakították, ezért nem tudtunk behajtani kocsival. Valójában örülünk neki, hogy egyre több sétálóutca van a városban, de a közlekedést jelentősen megnehezíti.

      Az oltás után Verát vittük hegedű órára. Szerencsénkre pont próbált a Bartók Béla Kórusverseny egyik döntős kórusa is itt próbált, így meg tudtuk őket hallgatni a várakozás alatt.

      A mai nap még megjártuk a piacot, és vettünk anyagokat a lakás meszeléséhez. Este az egész család megnézte az olimpiai megnyitót. A gyerekek is tovább maradhattak ébren, bár a megnyitó unalmasabb részei nem kötötték le őket, ezért közben kártyáztak Katával.

.

2012-07-28 Állatkert

      Az egyik áruházban összegyűjtött bónusz pontjainkért vettünk egy családi belépőjegyet az állatkertbe. Ezt a jegyet időközben sikerült olyan jól eltennünk, hogy órákig keresgéltük, mielőtt elindultunk. Az állatkert bejáratánál aztán újabb meglepetés ért minket, mégpedig az, hogy a családi belépőt valószínűleg kínai családokra tervezték, mert mindössze egy gyereket vihettünk be vele. Gábrisnak szerencsére még nem kellett jegy, de Gergőnek vennünk kellett egy pótjegyet. Vettünk némi zoo csemegét is, amit Gábris nagyon ízletesnek látott, mert könyörgött érte, hogy megkóstolhassa. Természetesen nem adtunk belőle neki, ezért azt a banánt kezdte követelni, amit Gergő evett éppen. Igaz, hogy neki is bontottunk egy banánt, de az nem érdekelte. Csináltunk egy kis cselt. Gergő kezébe adtuk Gábris banánját, és ha a bátyja adogatta a szájába a falatot, örömmel elmajszolta. Később ugyanezt eljátszotta Gábris, de akkor Kata innivalójával. Csak Kata poharából volt hajlandó inni, a sajátjából nem.

      Debrecenben az állatkert és a vidámpark évek óta egybe van nyitva. Az állatkertből szabadon át lehet sétálni a vidámparkba, de ott minden játékért külön fizetni kell. Idén tudtunk egy kicsit spórolni azzal, hogy Gergő és Vera kettesben mentek be az elvarázsolt kastélyba, nem kellett melléjük kísérő. Az óriáskerékre Kata ült fel velük. Gergő egyre bátrabb. Tavaly még félt volna felülni a kerékre, de most nagyon élvezte.

      Most kivételesen szombat este mentünk misére. Utána még átvittem a gyerekeket a játszótérre, Kata pedig hazament vacsorát készíteni. Vacsora után néztük a gyerkőcökkel az olimpiát. Én egyáltalán nem vagyok sportrajongó, de az olimpián mindig drukkolok a magyar versenyzőknek, hiszen az egész országot képviselik, és mindig lenyűgöz az emberek sokfélesége, amibe a hétköznapokban bele sem gondolok, de az olimpián természetessé válik.

2012-07-29 Anna nap második felvonás

      Ma búcsú volt Máriapócson, de mi nem tudtunk elmenni, pedig sok barátom ott volt, akiket régen nem láttam. A szakrális élmények mellett velük is szívesen találkoztam volna. Helyettük viszont találkoztam Ida mamával és sok ritkán látott rokonommal Panni keresztlányom névnapi ünnepségén. A nővérem igazán megadta a módját a vendéglátásnak. A tucatnyi pizzán és gyümölcsön kívül még tortát is kínált nekünk. Úgy terveztük, hogy este még meghallgatjuk az egyik kórus fellépését a kórusversenyen résztvevők közül, de olyan jól éreztük magunkat, hogy csak negyed kilenckor jöttünk el nővéreméktől; így a kórust is kihagytuk.

23-26

2012-07-23 Koc

      Reggel én ébredtem korábban. Melegítettem Csabáéknak kávét, és adtam a gyerkőcöknek egy kis joghurtot, kenyeret, margarint, sajtot és kolbászt reggelire. Persze csak szerényen, de azért remélem jól esett nekik a hosszú út előtt, merthogy tőlünk Kárpátaljára indultak tovább. Vera és Gábris felébredt elköszönni a vendégektől, Gergő és Kata nem. Katától az ismerőseink nem veszik zokon az ilyesmit, hiszen legendásan jó alvó. Ő tényleg az az ember, akinek nem esne nehezére téli álmot aludni, de ha egyszer felébred, tele van energiával. Gergő pedig mellette aludt, mert a mi ágyunkban jutott neki hely éjszakára. Az ébren lévő gyerekeimmel kikísértük a vendégeket az autójukhoz. Eléggé ragaszkodtak hozzánk, mert csak a második vagy harmadik nekifutásra tudtak végül elindulni. A technika ördöge kicsit megviccelt bennünket.

      Délelőtt rendbeszedtük a lakást. Épp pakoltam, amikor Kata közölte, hogy fél óra múlva jön egy barátnője, akinek segít nyelvet tanulni. Nem lettem ettől túl vidám, de valamennyire így is sikerült elpakolni a holmiinkat és mosni néhány adag ruhát.

      Délután a főtéren sétáltunk. Néhány tarháló kreol nő elől egy könyvesboltba menekültünk, ahol vettünk is egy könyvet Gergőnek. Később ettünk egy gyrost a város legújabb gyrosozójában.

      Este ismét tanítottam a gyerekeket biciklizni. a szomszédok nevették, hogy jó edzés nekem, hogy mindkét gyerek mellett futok. Igazából meglepett, hogy milyen sokáig bírom. Azt hittem, hogy már menthetetlenül elpuhultam. Lehet, hogy nem ártana néha elnéznem a kocogó klubba.

2012-07-24 Pont, pont vesszőcske

      Reggel Gábris házias férfiként segített nekem a mosásnál. Szépen átválogatta a szennyest. Arra még nem jöttem rá, hogy milyen szabály szerint válogatta a ruhákat, de így is jó volt vele dolgozni, mint a mellékelt videókból látszik:

Délután a Máltai játszótéren találkoztunk Kata egyetemi csoporttársai közül néhánnyal. Én leginkább a gyerekekre vigyáztam, amikor háromfelé tudtam szaladni, hogy mindegyikükre ránézzek. Gábris persze rögtön beütötte a fejét, amikor egyszer nem mentem utána. Vera zárás előtt két perccel horzsolta végig a combját, leesett egy farönkről. A gyerekeink tehát kétharmados arányban sérülten hagyták el a játszóteret.

      Gábris minden kaját elcsaklizott Kata barátnőitől. Evett csokit, kekszet, utána még tömködött
pár kavicsot a szájába, mert nagyon éhes maradt, de ebből legalább leszűrhettük, hogy a fejsérülése nem okozott nála különösebb bajt.

      Kata már chipset és makarónit is evett. Még nem tudta felemelni a gyerekeket, de már nem is
látszott rajta, hogy műtötték.

      Este kiderültek a felvételi ponthatárok. FELVETTEK mesterképzésre.

2012-07-26 Anna nap

      Ma volt Anna keresztlányom névnapja. Isten éltesse sokáig!

      Nagypapa hozott három Túró Rudit. Gábris azonnal megette az övét, és indult, hogy elkunyerálja a Gergőét. Gergő adott neki kedvességből egy falatot a sajátjából (nem is kellett megkérnünk rá), de Gábrisnak ez nem volt elég. Gergőnek a fürdőszobába kellett zárkóznia, hogy megehesse a Rudit, közben Gábris az ajtó előtt éktelenül bömbölt. 

2012-07-22 5+7

      Reggel Kata félálomban kinyomta az ébresztőt. Szerencsére a szomszéd néni rossz kódot ütött be a kaputelefonon, és véletlenül hozzánk csengetett, amikor hazaért a reggeli bevásárlásból. Erre ébredtünk. Kata gyorsan felkapott magára valamit, és elrohant, hiszen a mai misén neki kellett kántorkodnia, elég kellemetlen lett volna, ha elkésik. Én szépen felöltöztettem a gyerkőcöket, és elindultam velük Kata után, de csakhamar visszafordultunk, mert eleredt az eső, és nem akartam, hogy a gyerekek elázzanak. Megvártuk, amíg Kata hazaér, aztán én átsétáltam a görög misére. Nem sokat értek a görög szertartásból, de amikor úgy adódik, hogy a római misére valamiért nem tudok elmenni, akkor a görög misére járok, legalább ott is kiismerem magam.

      Mise után vettem 30 db virslit a házunk melletti kisboltban. Kicsit furcsán nézett rám az eladó, hogy miért kell nekem vasárnap délben ennyi virsli. Elmagyaráztam neki, hogy nálunk alszik egy barátom a nejével és az öt gyerekével. A tegnapi nagybevásárlásnál pedig vagy nagyon drága virslit láttunk, vagy olcsót, de nagyon rossz minőségűt, ezért úgy gondoltam, inkább itt szerzem be a vacsorára valót. Az ebéddel nem volt gondunk. Édesanyám főzött egy fazék töltött káposztát, amit Zsolti sógorom még át is hozott hozzánk, Kata pedig készített milánói makarónit és cukkini levest. Ez utóbbinak nem volt osztatlan sikere, amikor végre megérkeztek a vendégek, és asztalhoz ültünk. Nagyon jól sikerült a leves is, de a cukkinit sokan nem kedvelik.

      Csaba barátom népes családjával felhozta a mikrobuszukból (mint később kiderült, a gépjárművük 7 személyes, ezért személyautónak számít) a legszükségesebb holmikat, köztük néhány hangszert, és csakhamar kiderült, hogy a lakótelepi lakásunkban elég szűkösen férünk el, így hát elsétáltunk a környék legnagyobb játszóterére. A gyerekek nagyon élvezték, hogy kedvükre szaladgálhatnak, és a játékok is tetszettek nekik. Egyáltalán nem volt nehéz a nyolc gyerekkel elboldogulni, hiszen mindannyian szót fogadtak nekünk. Ráadásul Dániel már gyakorlatilag felnőtt.

      Csabáék délelőtt nem tudtak misére menni, ezért este mentek el a székesegyházba. A két legkisebb gyermeküket hagyták csak nálunk, ők addig játszottak Verával, Gergővel és Gábrissal.

      Vacsorára megettük a virsliket és egy kis maradék makarónit. Nevetve felemlegettük, hogy annak idején hogyan fröcsköltem össze vörösborral Csabáéknál a plafont. Azóta nem engedik, hogy náluk bort bontsak. No, de minálunk… Ezzel előkaptam egy üveg bort, és a szokásos technikámmal felbontottam… Most nem a plafont sikerült lefröcskölnöm, hanem a vendégeket.

      A gyerekek késő estig fent voltak. Sehogy sem akartak elaludni, inkább játszottak a sötét szobában, bár néha tréfásan rájuk mordultam. Végül mind békében elaludtunk, Csak Ilda, Csaba felesége nem tudta igazán kipihenni magát, de másnap már utaztak is tovább. Talán az autóban tudott aludni. 

Egy gyűrű...

2012-07-20 Bicikli, gyűrű, Arisztid

      Délután tanítottam a gyerekeket biciklizni. Vera meglehetősen gyengén kezdte, de aztán ráérzett, és onnantól megállíthatatlan volt. Gergőnek egyből jól ment. Elengedni még nem mertem őket, mert ahhoz még bizonytalanok, de alig bírok futni utánuk. Amíg az egyik gyerkőc pihen, addig a másik biciklizik, de én mindkettejük után futok folyamatosan. Be is kellett mennünk egy kicsit a játszótérre pihenni. Vera behuppant egy hintába, és ábrándozott:

-           Én úgy szeretnék egy igazi kisbabát.

-           Én is szerettem volna, és lett is.. három. – Válaszoltam.

-           Négy. – Vágta rá Vera.

-           4? Te többet tudsz, mint én.

-           Hááát.. a Lajoska...

-          Persze, meg Arisztid, Baltazár...és Boborján.

-          És ha valakinek három gyerek után ikrei lesznek?

-           Előfordul.

-         De ha sziámi ikrek, akkor az egynek számít.

      Vera talált egy gyűrűt a homokozóban. Meg szerette volna tartani, de inkább megegyeztünk abban, hogy leadja a sekrestyében Imre bácsinak, hátha keresi majd a gazdája. Ha nem keresi senki, akkor az övé lehet.

      Ma kicserélték a kaputelefonunkat. Kata szépen gyógyul. Más igazából nincs.

2012-07-21 Még nem

Vera ma érdeklődött a gyűrű után. Még nem jelentkezett a gazdája, de még várunk, hátha…