2012-07-30 „Apa, kezdődik!
A szekrényünk
tetején és belsejében hét éve halmozódó, beázás következtében némileg nemespenész
illatú kupacot nekiálltunk lepakolni és kiszelektálni, hogy mi menthető belőle.
Egy fél napig hordtam át a műanyag és papír holmikat a szelektív konténerekbe, de
így sem volt semmi látszata. Viszont a lehajtós szekrényt végre le tudtuk hajtani.
A gyerekek egyből bunkert építettek alatta, és mindhárman ott bujkáltak órákon keresztül.
Este azért
kivittem őket a játszótérre. Találkoztunk Gizi nénivel, aki hozott nekik mézeskalácsot
a Mézeskalács Fesztiválról.
2012-07-31 Meszelés
Délelőtt kigletteltük
a gyerekszobát, az előteret, és a nappalinkat, mármint azokon a helyeken, ahol szükség
volt rá. Az előteret ki is tudtuk meszelni, ill. a fürdőszobában javítgattunk egy
kicsit, eltüntetve egy csúnya foltot, ami egy polc felszerelése során keletkezett.
Most meszeltünk
életünkben először, úgyhogy nem ment minden olyan könnyedén, mint a reklámban, de
azért elboldogultunk. Kata erre is jobban ráérzett, mint én, a falak többségét ő
meszelte le.
Délután Vera
egymás után háromszor verte bele a fejét a sarkig nyitott ablakba. El is sírta magát,
én pedig morogtam, hogy ez elsőre még baleset, másodjára figyelmetlenség, de harmadjára…?
Hogy megnyugtassam
kicsit, kivittem a testvéreivel a játszótérre, itt Verának sikerült bevernie a fejét
a mászókába, Gábrisnak pedig a szája szélét a csúszda sarkába, de fél perc múlva
már Gergőn nevetett. Azt a játékot találták ki, hogy Gergő dobbant egyet a csúszda
tetején, mire Gábris rátérdepel a csúszda aljára, Gergő pedig lecsúszik hozzá nagyon
lassan, hogy ne üsse meg őt. Nem különösebben elmés játék, de Gábris nagyon élvezte.
Minden alkalommal kacagott rajta, és ha Gergő dobbantott, azonnal rohant a csúszdához.
Amikor Gergő leért hozzá, mindig megölelgette.
Az is nagyon
tetszett mindhárom gyereknek, hogy sikerült bepréselnem magam a játszótéri faházikóba.
Ők még rátettek egy lapáttal, és kihasználva, hogy a házban csak négykézláb férek
el, a hátamra ültek. Ezekből a mókákból Gábris sosem marad ki. Most is ő nevetett
leghangosabban az egészen.
Anyósom ígérte,
hogy átjön hozzánk segíteni. Csak késő este érkezett be a vonata, de még mindig
a munka elején álltunk, tehát bőven tudott segíteni, főleg, hogy időközben rájöttünk,
sokkal könnyebb éjszaka meszelni, amikor Gábris nem mászkál a létra alatt, és nem
kóstolgatja a meszesvödör tartalmát. A nagyok nem zavartak különösebben a munkában,
csak az volt a bosszantó, ha szétpakolták a játékaikat az amúgy is raktárrá és építési
területté változott lakásban. De ha adtunk egy ecsetet a kezükbe, szépen lemeszelték
a nehezen hozzáférhető részeket. Igaz, hogy Vera egy helyen falnak nézte a konyhaszekrény
oldalát, és azt is lemeszelte, de nem lehetett rá haragudni érte, olyan ártatlanul
mondta, hogy: „De koszos volt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése