2012-07-22 5+7

      Reggel Kata félálomban kinyomta az ébresztőt. Szerencsére a szomszéd néni rossz kódot ütött be a kaputelefonon, és véletlenül hozzánk csengetett, amikor hazaért a reggeli bevásárlásból. Erre ébredtünk. Kata gyorsan felkapott magára valamit, és elrohant, hiszen a mai misén neki kellett kántorkodnia, elég kellemetlen lett volna, ha elkésik. Én szépen felöltöztettem a gyerkőcöket, és elindultam velük Kata után, de csakhamar visszafordultunk, mert eleredt az eső, és nem akartam, hogy a gyerekek elázzanak. Megvártuk, amíg Kata hazaér, aztán én átsétáltam a görög misére. Nem sokat értek a görög szertartásból, de amikor úgy adódik, hogy a római misére valamiért nem tudok elmenni, akkor a görög misére járok, legalább ott is kiismerem magam.

      Mise után vettem 30 db virslit a házunk melletti kisboltban. Kicsit furcsán nézett rám az eladó, hogy miért kell nekem vasárnap délben ennyi virsli. Elmagyaráztam neki, hogy nálunk alszik egy barátom a nejével és az öt gyerekével. A tegnapi nagybevásárlásnál pedig vagy nagyon drága virslit láttunk, vagy olcsót, de nagyon rossz minőségűt, ezért úgy gondoltam, inkább itt szerzem be a vacsorára valót. Az ebéddel nem volt gondunk. Édesanyám főzött egy fazék töltött káposztát, amit Zsolti sógorom még át is hozott hozzánk, Kata pedig készített milánói makarónit és cukkini levest. Ez utóbbinak nem volt osztatlan sikere, amikor végre megérkeztek a vendégek, és asztalhoz ültünk. Nagyon jól sikerült a leves is, de a cukkinit sokan nem kedvelik.

      Csaba barátom népes családjával felhozta a mikrobuszukból (mint később kiderült, a gépjárművük 7 személyes, ezért személyautónak számít) a legszükségesebb holmikat, köztük néhány hangszert, és csakhamar kiderült, hogy a lakótelepi lakásunkban elég szűkösen férünk el, így hát elsétáltunk a környék legnagyobb játszóterére. A gyerekek nagyon élvezték, hogy kedvükre szaladgálhatnak, és a játékok is tetszettek nekik. Egyáltalán nem volt nehéz a nyolc gyerekkel elboldogulni, hiszen mindannyian szót fogadtak nekünk. Ráadásul Dániel már gyakorlatilag felnőtt.

      Csabáék délelőtt nem tudtak misére menni, ezért este mentek el a székesegyházba. A két legkisebb gyermeküket hagyták csak nálunk, ők addig játszottak Verával, Gergővel és Gábrissal.

      Vacsorára megettük a virsliket és egy kis maradék makarónit. Nevetve felemlegettük, hogy annak idején hogyan fröcsköltem össze vörösborral Csabáéknál a plafont. Azóta nem engedik, hogy náluk bort bontsak. No, de minálunk… Ezzel előkaptam egy üveg bort, és a szokásos technikámmal felbontottam… Most nem a plafont sikerült lefröcskölnöm, hanem a vendégeket.

      A gyerekek késő estig fent voltak. Sehogy sem akartak elaludni, inkább játszottak a sötét szobában, bár néha tréfásan rájuk mordultam. Végül mind békében elaludtunk, Csak Ilda, Csaba felesége nem tudta igazán kipihenni magát, de másnap már utaztak is tovább. Talán az autóban tudott aludni.