Késői vendég

2012-08-08 Késői vendég

      Diakónus barátunkat meghívtuk magunkhoz egy közös vacsorára. Egy darabig viccelődtünk, elnevetgéltünk, megettük a zöldséges csirkemelleket, ittunk is pár kortyot. Elmondtuk közösen az esti imát, és elküldtük a gyerekeket aludni.

      Vendégünk már távozni készült, de éreztük, hogy valami fontos még van a lelkében, amit meg szeretne osztani velünk, marasztaltuk hát, és nem is gondoltuk, hogy amiket mesélni fog, mennyire meglepnek minket. Igaz, olyan dolgokat mesélt, amiknek a létezéséről eddig is tudtunk, de furcsa volt mindezekről személyes tapasztalatként hallani. Azt hiszem, mindannyian megerősödtünk egy kicsit ettől a beszélgetéstől, és az ilyen beszédnek valóban van értelme. Köszönjük.

2012-08-09 cipőm utolsó útja

      Délután sétáltunk egyet a gyerekekkel a debreceni botanikus kertben. Ahol lehetett, elolvastattuk velük a növények nevét, így tanultak is, és az olvasást is gyakorolták. Séta után megnéztük az egyetem előtti szökőkutat, ami körül a szobrokra minden gyerek szerint fel kell mászni. Gergőre rengetegszer rá kellett szólnom, de Vera sem volt rest ijesztő helyzeteket produkálni.

      Este bevásároltunk egy hipermarketben. Az egyik volt tanítványom is ott kapott munkát, és éppen dolgozott valamin. Kétszer köszöntem rá, de nem válaszolt. Sebaj, a Föld forog tovább.

      A kedvenc nyári cipőmnek viszont már annyira lyukas volt a talpa, hogy gyakorlatilag mezítláb jártam mindenfelé, úgyhogy hazaérve megállapítottam, hogy ez volt az utolsó útja, és bedobtam a szemetesbe.