2012-08-03 Rendhagyó osztálytalálkozó

      Margitka fél hétkor utazott el tőlünk. Családi szokás szerint pár dolgot nálunk felejtett, többek között a szemüvegét, amit később a gyerekek ládája mögött találtunk meg a földön.

      Kihasználva, hogy korán ébredtünk, kivittük a nappalinkból a szőnyeget a porolóra. Jobb eszközt nem sikerült összeszednünk, így vágódeszkákkal poroltuk ki. A gyerekek is kivették belőle a részüket. Nem is volt baj, mert egymagam még kicsomagolni is alig bírtam a szőnyeget.

      Ebédre vártuk Kata barátnőjét, aki Veresegyházról látogatott hozzánk, hogy eltöltsön velünk néhány napot. Az érkezésére próbáltuk valamennyire elfogadható állapotba hozni a lakást. Nem sikerült valami fényesen, de nem panaszkodott.

      Truska már tavaly is a vendégünk volt egyszer. Akkor barátkozott össze a gyerekeinkkel. Most szép ruhákat és plüssállatokat hozott nekik. Vera a sajátját Macskusznak nevezte el, Gergő pedig Pingunak. Nagyon megszerették az új játékaikat, úgy kellett rájuk szólni, hogy legalább az ebédlőasztalhoz ne hozzák magukkal őket.

      Ebéd után a gyerekek az ágyon ültek. Gábris ütögette Vera fejét, Vera pedig minden ütésnél mondta, hogy "au". Ezután Gergő ütögette meg Gábris fejét, mire ő is mondta, hogy "au-au". Persze nem voltak ezek igazi ütések, csak játszottak egymással.

      A Békás tónál éppen borkarnevált tartottak a meghívott borászok. Kimentünk Truskával és a gyerekekkel egy kicsit körülnézni. Hogy két legyet üssek egy csapásra, megbeszéltem pár volt osztálytársammal, hogy tartsunk ma itt egy kis osztálytalálkozót, hiszen 15 éve érettségiztünk. Sajnos csak négyen tudtunk eljönni a volt osztályunkból, de mi megadtuk a módját. Mind barna rövidnadrágban és fekete pólóban érkeztünk, pedig nem beszéltünk össze. Kata és Truska időközben hazavitték a gyerekeket lefektetni, mi pedig hoztuk a formánkat a srácokkal. Barna minden borról elmondta, hogy mi a jó benne, és mit kell tudni róla. Rad elővette a legtaplóbb ábrázatát, majd megkérdezte a borukra kényes termelőktől, hogy melyik a leggányabb boruk, mert szeretnénk felönteni kólával. Miután csúnyán néztek ránk, inkább elandalogtunk, de Rad újra eljátszotta ugyanezt egy nívós pálinkafőzde pavilonjánál. Ezúttal vacak pálinkát kért, hogy felönthessük valami cukrozott löttyel. Mindeközben nekem majdnem sikerült verekedésbe keverednem, mert a tömegben megbotlottam és épp olyan helyen sikerült megkapaszkodnom, amiből egyesek azt gondolták, hogy molesztálni szeretnék egy hölgyet. Hála Istennek, van annyira idétlen az ábrázatom, hogy elhitték, hogy nem volt szándékos.

      Annyi pénz igazából nem volt nálunk, hogy eleget igyunk, ezért leültünk a tó partjára, én még a lábam is belelógattam, és meghallgattuk, ahogy Barna pszichoanalizál minket. Kiderült, hogy én hatos típus vagyok, Mogyi 5-ös, Rad 3-as, Barna 9-es. Ez nagyjából annyit jelent, hogy mind olyanok vagyunk amilyenek, de most már tudunk egy újabb címkét aggatni magunkra. Persze biztosan van ennek valami csapatépítési haszna. A nálam okosabbak biztosan tudják, hogy pl. egy hármas és egy kilences jó egy csapatban, de egy hármas és egy hatos már nem… fene tudja.

      Időközben egy tizenéves srác odalépett hozzánk, hogy tüzet kérjen. Rad komoly képpel válaszolta neki, hogy a dohányzás káros az egészségre, ajánlott róla leszokni, DE ha fel akar gyújtani valamit… A srác gyorsan hazament és átgondolta az életét.

      Minket Mogyi fuvarozott haza autóval. Ő egész este nem ivott egy kortyot sem. Már középiskolában is ilyen volt. Barátságunk egyik pillére éppen az volt, hogy ő bizony a húst sem szerette úgy, mint más férfiember, és igen gyakran másoknak adta a menzán a húsadagját… Elég sokszor jártunk együtt ebédelni. Szóval Mogyi most is szó nélkül hazafuvarozott minket. Csak otthon vettem észre egy közösségi oldalon, hogy ma volt a születésnapja.