Reggel diakónus
barátunk életében először keresztelt gyermekeket a templomban. Nagyon izgult, hogy
el ne rontson valamit, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, majdnem Bélának keresztelte
Balázskát. Talán Balás Béla püspök atya neve tört elő a tudatalattijából, ezt már
sosem tudjuk meg.
Délután Kata
elvitte Verát és Gergőt játszóházba, ahová a nővérem hívta meg őket. Amikor hazajött,
Gábris az ajtóhoz rohant, és azt kiáltotta, hogy anya. Kata ettől egész elérzékenyült,
és várta, hogy újra kimondja Gábris az áhított szót, de Gábris huncutul csak annyit
mondott: „apaaaa”.
A játszóház
nem fárasztotta ki eléggé a gyerkőceinket, és nekünk sem volt kedvünk a négy fal
között ülni, ezért Truskával és a gyerekekkel elmentünk a Jubileumi játszótérre,
vagy ahogy mostanában hívják, az Ötholdas Pagonyba. Édesanyám és édesapám is követett
ide minket. Anyának épp születésnapja volt. Bár mi nem szoktuk a születésnapokat
éppen a napján ünnepelni, hanem mondjuk a legközelebbi hétvégén, amikor kicsit le
tudunk ülni, most anya szerette volna látni a gyerekeket. Nem volt könnyű napja,
összeveszett néhány emberrel, aki közel áll hozzá. Ez amúgy jellemző ránk, én is
hamar felkapom a vizet, de egyikőnk sem haragtartó.
A játszótérről
hazafelé még beugrottunk a benzinkútra, és kiporszívóztuk a kocsit. Úgy beszéltük
meg, hogy másnap beadjuk szervizbe kicseréltetni a vezérműszíját, amit már két éve
meg kellett volna tennünk, de csak most jutottunk el idáig. A sors különös fintora,
hogy találkoztunk a benzinkúton a szerelőnkkel, és meg tudtunk még vele beszélni
néhány részletet. Otthon gyorsan megvacsoráztunk, lefektettük a gyerekeket, és folytattuk
a Gyűrűk Ura maratont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése