2012-08-02 Házassági évforduló

      A kilencedik házassági évfordulónkat mindenekelőtt azzal ünnepeltük, hogy befejeztük végre a meszelést. A fal ugyan néhány helyen felhólyagosodott kicsit, de Kata kiszurkálta a hólyagokat tűvel, és szépen lesimultak. Édesapám szerint persze hülyék vagyunk, és le fog hullani az egész, de már nem volt energiánk ezzel foglalkozni.

      Az ebédet már egy kimeszelt lakásban ettük meg. A gyerekek úgy mozgolódtak a székükön, mint egy sajtkukac, én pedig dorgáltam őket, hogy üljenek rendesen, hiszen tudják, hogy csak egy-két dolog van, ami idegesít, és ez az egyik. Vera szemtelen hangon válaszolt: - Kettő? Százkettő.

      Mivel Margitka nálunk aludt, kicsit ki tudtunk rúgni a hámból, és elmentünk Katával kettesben vacsorázni, aztán pedig moziba. Valóban ritka, hogy kettesben el tudunk menni valahová. Ha csak egy gyerek van nálunk, már akkor is olyan „gyerektelennek” érezzük magunkat, de jó is ez így, hiszen tényleg mindenhová szívesen magunkkal visszük őket, ha van rá mód. Rengeteg szeretetet kapunk tőlük cserébe. Most például, amíg távol voltunk, Mama varrni tanította Verát. Vera egy szívet varrt nekünk ajándékba. Meghagyta mamának, hogy ha ő már nem lesz ébren, amikor hazaérünk, mindenképp adja ide.