Átestem a
tűzkeresztségen a főiskolán. Ma beszéltem először egy gyakorlaton. Nem volt
ugyan vizsga, de már elő kellett adnom, hogy mit tudok, vagy nem tudok. Mivel a
végén nem dobáltak meg paradicsommal, és az előadó sem zavart ki a teremből,
szerintem jól sikerült a beszámolóm.
Nagyon
fárasztó volt a nap, ezért jó néven vettem, hogy egy évfolyamtársam elvitt
autóval Margitkáékhoz, és azon sem lepődtem meg, hogy egy szamár állt a házuk
előtt. Valahogy nem is volt energiám csodálkozni sem, gondolkodni sem a dolgon.
Később kiderült, hogy a szamár azé a bácsié, aki szokott ezt-azt segíteni a ház
körül, és most elhozta magával.
Az
éjszakát Margitkáéknál töltöttem. Másnap még részt vettem egy gyakorlaton, aztán
rohantam, hogy elérjem a vonatot Debrecenbe. A vonatra szállva, gondoltam felhívom
édesanyámat, hogy tudja, hogy jövök, de le kellett tennem a telefont, mert éktelen
patáliát csapott. Többszöri telefonváltás után tudtam csak összerakni, hogy kinyitott
egy üveg mustot, de az felforrt a palackban, majdnem kiütötte a szemét, és újra
kellett miatta meszelniük a konyhájukat, meg függönyt mosni. Úgy éreztem, hogy engem
hibáztat, amiért vittem mustot a múlt heti szüretről... később kiderült, hogy a
mi mustunk még nem forrt fel. A szóban forgó üveget a szomszédjuktól kapták. Persze
a szomszédot sem lenne szép hibáztatni a történtekért. Egy felnőtt ember tudjon
róla, hogy ha hosszabb ideig hagy mustot egy műanyag palackban, az bizony így viselkedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése