2012. május 11., péntek

Egyetlen és legkedvesebb anyósom válasza a mai bejegyzésemre:



Szia,
inkább így reagálok, bár talán a blogon jobb lenne - mást is érdekelhet... (Ha gondolod, tedd ki oda.)
Több szempontból is elgondolkoztató dolgokat írtál (én nem mondanám érzelmesnek). Az pl., hogy Téged az emberi szervezet működése,  s az orvosi informatika érdekel, kicsit meglepett. Én inkább úgy láttam, mindig az épp aktuális egészségügyi problémáknak nézel utána - inkább praktikus szempontból. Gondolkodtál-e már rajta, mit tudsz ezzel az érdeklődéssel kezdeni? (NEM megélhetési szempontból!) 
Az, amit festő kollégádról, Trón Árpádról írtál, főleg amikor szétosztogatta a festményeit, engem borzasztóan emlékeztet Zorba (vagy inkább Zorbász) viselkedésére. ("Istenem, milyen gyönyörű összeomlás!...") Az a bizonyos nagyobb darab szabadság, ami a művészeknek (vagy művész módra élőknek), szerinted is természetes, ne feledjük, mindig csak a TÖBBIEK ROVÁSÁRA lehetséges - leginkább azokat nyomorítják meg - valljuk be -, akik a közvetlen környezetükben élnek. S ez azért mégsem jó így. Akkor inkább a Berzsenyik és Aranyok, még ha nem korszerűek is. 
Hogy mi lesz a gyermekeidből, lehet róla elmélkedni, lehet ezt is, azt is elképzelni, ám ez rengeteg dolgon múlik. Már az a tény, hogy igyekszel mindenféle lehetőséget megmutatni nekik, így is, úgy is befolyásolja őket. De még inkább azok a személyek, akik egy-egy dolgot tanítanak nekik. Első számú példa azonban a szülő, ezt jól mutatja a gráfelmélet megoldása is. (Nekem gyakran megfordul a fejemben, hogy ha mi Béla bátyáddal nem lettünk volna olyan szenvedélyesen és egyértelműen tanárok,  lehet, hogy legalább valamelyik gyerekünk más pályát választ....) 
A szabadság egyébként akkor igazi, ha "ki kell harcolni"; emlékezz, Bélának gyakran az volt a pedagógiája, hogy "eltiltja" valamely számunkra kívánatos dologtól a gyerekeket, s ez olykor be is vált. 
Sajnos, a valóság olykor sokkal prózaibb, de így is lehet boldogság forrása, míg a látványos gesztusok nem biztos, hogy boldogítanak. 
Ami a Magad helyét illeti a világban, lehet azt halálunkig keresni, de azért jobb előbb megtalálni:)
Egyelőre ennyi, mert ez azért mégsem beszélgetés, nem tudom közben mit mondanál.
Minden jót!
M.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése