"Viszlát és kösz a halakat!"

2012-05-25 Törölköző nap

      A pénteki napunk nagyon szép volt. Azzal kezdődött, hogy Kata ötösre szigorlatozott, ezzel sok feszültség szakadt le az egész családról. Ilyenkor mindig ünneplünk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak megajándékozzuk magunkat valamivel, amit szeretünk, mert igenis megérdemeljük, mert valamit adnunk kell magunknak, ha más nem adja, mert le kell zárni az elmúlt dolgokat, hogy ne kísértsenek, és erre az ünneplés a legremekebb mód.

      Azzal kezdtük, hogy elmentünk egy étterembe ebédelni. Csak mi ketten, mint a régi időkben... meg Gábris, de ha csak egy gyerek van velünk, az már olyan nekünk, mintha egyedül lennénk, annyira megszoktuk, hogy háromfelé figyelünk.

      Az ebéd remek volt. Olcsó, de ízletes, a kiszolgálás jó, a pincérnő csinos, bár ezt Kata nem értékelte annyira. Szinte hallani lehetett, ahogy potyognak a nehéz kövek lefelé a szívünkről és a vállunkról. A gyerekek is megörvendeztettek minket. Gergő is jó volt az óvodában, Vera pedig 100%-os matematika dolgozatot írt. Ő is megérdemelte az ünneplést. Iskola után sétáltunk a gyerekekkel a Békás tónál, aztán elmentünk a Nagytemplom elé, és előkaptuk a törölközőnket, megittuk a pángalaktikus gégepukkasztónkat és stoppoltunk néhány vogon űrhajót. Ez rendesen nem tartozik a napi rutinunkba, de a nemzetközi törölköző napon kötelező. Az igazság az, hogy a Douglas Adams tiszteletére ünnepelt nemzetközi törölközőnapon egy kis flash mobot szerveztek a barátaim, ami felkerült a hivatalos törölközőnapi honlapra is. Jó poénnak tartottam, hogy vegyünk részt ezen. Még Gábris nyakába is tettünk egy kis törölközőt. A két nagyobb gyerkőc pedig lenyűgözött mindenkit azzal, hogy mennyire ismerik Adams műveit. Nem tudom, hogyan lehetséges ez. Biztosan ezt tanulják az iskolában. Nekem egészen biztosan semmi közöm hozzá. A viccet félretéve: valóban, az abszurd humor nagy kedvelője vagyok, és ez úgy látszik, a gyerekeimre is ráragadt, amit nem is bánok, mert a világ az olyan, hogy aki nem értékeli az abszurditást, az aligha viseli el. Egy kis humort mindenbe bele lehet csempészni, még az elmúlásba is, mert a humor és a nevetés valójában gyógyszer. Mi is elfelejtettük kicsit a gondjainkat, olyannyira, hogy csak hazafelé jutott eszünkbe, hogy mi mindent szerettünk volna ma elintézni. Azt még feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy végül egy vogon sem válaszolt a hívásunkra, de Verának sikerült lestoppolnia egy repülőgépet, amit büszkén mesélt mindenkinek.

      Végül még szombaton is azokat az ügyeket intéztük, amiket pénteken elmulasztottunk, és így sem jutottunk a végére. Azért az elhasználódott szkennerünket elvittük egy üzletbe, ahol szelektíven gyűjtik, és az újfent elromlott nyomtatónk helyett kaptunk egy ajándékkártyát, amiből új gépet vásárolhatunk majd. Ez is előrelépés. Az autónk már nagyon kívánna egy új vezérmű szíjat és nyári gumikat, de amíg Kata túl nem lesz a vizsgáin, erre várnia kell.

      Délután a gyerekek egy kézműves foglalkozáson virágot készítettek fogpiszkálóból és szalvétából, és kitakarítottuk a lakást, amíg Kata tanult. Egy kis pihenésképpen Vera hegedű órát tartott Katának. Teljesen átvette a tanári stílust. Leültette Katát, és határozottan kezdte a tananyag átadását: „Katika, ez most az első hegedű órád... „

2012-05-27. Pünkösd

      Természetesen pünkösdvasárnap templomba mentünk. Gitáros mise volt, Kata gitározott és énekelt a barátaival, Gergő, Vera és Panni barátnőnk kisfia beálltak a zenekarba csörgőzni. Nagyon ügyesek voltak, egy oda nem illő hangot sem hallottunk. Nekem csak Gábrisra kellett ügyelnem, de volt dolgom vele is bőven.

      Délután szinte egyszerre érkeztek hozzánk édesanyámék és a sógoromék. Béla és a neje épp Debrecenben jártak, és beugrottak hozzánk. Kata végre tudott a testvérével négykezest játszani a zongorán, és ez szemmel láthatóan feltöltötte. A gyerekek is örültek a látogatónak, de mindenki sietett valahová, a gyerkőcök pedig egyszerre szerették volna bemutatni minden tudományukat. Ez természetesen nagy hangzavarhoz vezetett. Szerencsére a szomszédaink türelmesek voltak. Amikor a vendégek elmentek, elvittem a gyerekeket a játszótérre, így Kata tudott még egy kicsit tanulni. Sokszor marad mostanában fent késő éjszakáig. Remélem, túl leszünk már ezen a vizsgaidőszakon, mielőtt ez az egészségünk rovására menne.

      Hétfőn a nővérem el szerette volna vinni Gergőt és Verát játszóházba, de egész nap ronda, nyúlós idő volt dörgésekkel és villámlásokkal, ráadásul a kocsijuk műszakija is lejárt, ezért elnapoltuk a programot. Otthon ültünk a gyerekekkel, és próbáltuk nem zavarni Katát a tanulásban. Sajnos Gábris elesett egy furulyával a szájában, és felsebezhette a szájpadlását, emiatt egész nap nyűgös volt, nem akart enni és inni, és folyt a nyála egyfolytában. Nagyon aggódtunk érte. A legrosszabbkor jött ez az esés, Kata alig tudott miatta haladni. Szerencsére Gábris másnapra teljesen rendbe jött, és a keddi reggelit már mohón falatozta.