Ma megint remek
napunk volt. Kata egy nagyon nehéz vizsgán, amire alig volt ideje készülni,
négyest kapott. Már csak egy vizsgája van hátra, mégpedig a záróvizsga, és
hivatalosan is fizikatanárnak mondhatja magát. Sok fórumban olvasom, hogy a
tanár szak a legkönnyebb, és az megy arra, akit nem vettek fel máshová. Ezt
tipikusan olyan emberek írják, akik az egyetem közelében sem jártak soha.
Egyrészt az elmúlt 50 évben annyiszor változott a felsőoktatás, hogy meg sem
lehet számolni, tehát nem jellemezhetjük ugyanúgy a húsz éve a pályán dolgozó
kollégát és a frissen végzettet, másrészt egészen más egy általános iskolai
tanító, mint egy középiskolai tanár, legalábbis végzettségét tekintve. A
kommentelők azt hiszik, hogy minden tanár tanítóképzőt végzett. A tanítóképzőt
tényleg könnyű elvégezni, de nem szabad lebecsülni, hiszen a tanítók hivatása
felelősségteljesebb, mint a felsőben tanító szaktanároké. Mint sokan tudjuk, az
általános iskola felső tagozatára régebben tanárképző főiskolákon képeztek
tanárokat, ezek viszont átalakultak. Ma már hetedik és nyolcadik osztályban,
illetve a felett csak mesterképzésen végzett tanár taníthat. Az egyetemeken
pedig az egyes tanárszakok között lényeges különbség van. Aki azt mondja nekem,
hogy egy fizikatanár, matematikatanár vagy akár informatikatanár szak könnyű,
az végezze el! Amennyire én belelátok, a fizikatanár szak az egyik
legnehezebben elvégezhető tanár szak, talán ezért is van az, hogy olyan kevés
fizikatanár van az országban. A másik ok a szakma megbecsültsége. Persze, hogy
inkább mérnöknek megy az, aki a fizika iránt érdeklődik, ha minden fórumon azt
olvassa, hogy aki tanárnak megy, az ilyen meg olyan. Pont ezzel a hozzáállással
űzik el a jó képességű fiatalokat a pályáról. Én anno mérnök-informatikusként
végeztem, igaz, egy egyáltalán nem kecsegtető hírű főiskolán, majd később az
egyetemen szereztem tanári képesítést is. Mindkét szakon tanulni kellett. Aki
azt hitte, hogy sétagalopp lesz, az ki is rostálódott.
A nap másik
remek híre az volt, hogy közvetlenül a gyerekszobánk ablaka elé költött egy
gerlepár. Ha kinézünk az ablakon, pont szembe találjuk magunkat a fészken ülő
balkáni gerlével. Tavaly egy feketerigó család próbált költeni ugyanitt, de
nekik végül nem sikerült felnevelniük a fiókáikat. Reméljük a gerlék
szerencsésebbek lesznek. A szüleim erkélyén évekig költött sikeresen egy
gerlepár. sokan elzavarnák őket, mert piszkolnak, de mi igazán örülünk minden
életnek... azért az élősködőknek nem és moszkitóknak nem.
Ebédre kebabot
sütöttem sült krumplival. Kata jó étvággyal, felszabadultan falatozott belőle. Gábrisnak
főleg a krumpli ízlett, azt sem bírta kivárni, hogy kihűljön. Volt előtte egy
szem krumpli, ami túl forró volt. Az asztalon lévő tálra mutatott. Gondoltuk,
hogy biztosan abból szeretne venni másikat, ezért odatartottuk neki. Nem a
tálból vett másikat, hanem a saját krumpliját tette vissza a tálba.
Este elmentünk az egyik legismertebb
gyorsétterembe. Utálom ezt a helyet. Nem lehet jól lakni, azt viszont nagyon
drágán. A gyerekek kérték még gyermeknapon, hogy menjünk el ebbe a „kajáldába”,
de akkor nem volt időnk rá. Megígértük nekik, hogy pótoljuk. Anni jó volt a
dologban, hogy találkoztam egy volt tanítványommal, aki most óvodában dolgozik,
bár kicsit elkedvetlenített, amikor felemlegette, milyen hibákat követtem el, amikor
őket tanítottam. Pedig jó, ha ilyen visszajelzéseket is kap az ember, mert
lehet belőle tanulni. Van persze néhány hibám, amin nem tudok változtatni, ezek
sajnos genetikailag belém vannak kódolva. Be kell látnunk, hogy nem vagyunk
tökéletesek, én meg különösen nem vagyok az, de hálát adok érte az Istennek,
hogy így is elboldogulok. Azért annak örülök, hogy a diákjaim zöme jó szívvel
emlékszik vissza rám, vagy legalábbis küld egy üzenetet a születésnapomon, vagy
nem ver állon, ha találkozunk az utcán, és manapság már ennek is örülni kell.
Persze a gyerekek sem a finom étel miatt
akartak ide jönni, hanem azért, mert a hamburger és a sült krumpli mellé kaptak
játékot is, és volt itt egy számukra hatalmas csúszda, amin Gergő tavaly,
amikor utoljára itt jártunk, még nem mert lecsúszni, de most már igen. A
csúszda kültéri volt, ezért mi is egy kinti asztalnál ettünk. A verebek olyan
szemtelenek voltak, hogy már az asztalunkról lopkodták az ételt. Gábrisnak
persze nagyon tetszettek a verebek. Megtapsolta őket, aztán próbálta őket
megfogni, sikertelenül.
Én
nem rendeltem magamnak semmit, csak a gyerekek maradékát ettem meg, így elég
éhes voltam, amikor beugrottunk a szüleim új házába, megnézni, hogyan rendezték
be. Sajnos nem voltak otthon, de mondták, hogy a közelben, a templom mellett,
van egy játszótér. A játszóteret jó negyedórányi barangolás után meg is
találtuk, ott vártuk meg nagypapáékat, aztán együtt mentünk át a házhoz. Szépen
alakul az új otthonuk, de azért még van rajta munka bőven. Annak nagyon
örültünk, hogy a legutóbb ültetett virágaink gyönyörűen virágoztak még most is,
sőt, azok is feléledtek, amikre édesanyám azt mondta, hogy kiszáradtak.
Itt sem maradtunk sokáig, mert Verának még
leckét kellett írnia másnapra. Megint jól kifárasztott bennünket a nap. A
gyerekek szinte bedőltek az ágyukba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése