A tanév utolsó napjai

2012-06-14 Bizonyítványosztás

      Csütörtökön a Kölcsey központba kellett mennünk iskola után, hogy átvegyük Vera zeneiskolai bizonyítványát. Nagy szerencsénk volt, mert ahogy elhoztuk a gyerekeket a Svetitsből és beszálltunk az autónkba, eleredt az eső. Nem is kicsit. Annyira zuhogott, hogy alig láttunk ki a szélvédőn. Ha egy perccel később érkezünk a kocsihoz, bőrig áztunk volna, arra pedig már nem maradt volna időnk, hogy hazamenjünk átöltözni. Vera is a központ alatti fedett parkolóban vette fel az ünneplő ruháját, így csinosan mehetett fel a központ nagytermébe, ahol már tolongtak az emberek. Nem is jutott ülőhely mindenkinek. Én is javarészt álltam Gábrissal a karomban. A rendezvényen a zeneiskola diákjai és dolgozói is megcsillantották tudásukat különféle zenedarabok előadásával, emiatt egy kicsit hosszúra sikerült, de megérte elmenni. Vera is megkapta végül élete első bizonyítványát. Szolfézsból és hegedűből is jelest kapott. Nagyon büszke volt rá. Örömmel mutogatta mindenkinek.

      Megkérdeztük tőle, hogy hogyan szeretné megünnepelni ezt a csodálatos eredményt? Azt válaszolta, hogy abban az étteremben szeretne vacsorázni, ahol magas székek vannak és kínai írás a falon. Természetesen egy kínai étteremről volt szó. Nem is bántam a dolgot. A gyerekek az étteremben is mindent elmeséltek a pultos lánynak, úgy összebarátkoztak vele, hogy alig akartak hazamenni, de azért mégis jól esett otthon ágyba bújni, mert mind elfáradtunk. Vera hajnal felé félálomban kiment a mosdóba. Próbáltam vele beszélni, de nem válaszolt semmire. Elvégezte a dolgát, aztán lefeküdt. Reggel nem is emlékezett rá, hogy kint volt. Néha már-már attól félek, hogy álmában járkál. Persze inkább arról van szó, hogy ő is olyan mély alvó, mint az édesanyja, és félálomban sem nagyon zavarják a külvilág ingerei.

2012-06-15 VAKÁCIÓ

      Reggel Gábris kivett két sörös dobozt a kosárból, ahová a szelektív szemetet gyűjtjük. A két dobozzal a kezében támolygott be a szobába, de a küszöbnél még épp sikerült lefényképeznem, ahogy úgy tesz, mintha inna az egyik dobozból. Mivel alkoholmentes sörről van szó, gondoltam nem követek el nagy baklövést azzal, ha kiteszem a fényképet egy közösségi oldalra azzal a felirattal, hogy „ezzel a képpel pályázunk az év szülője díjra”. Csakhamar mintegy negyven ember jelezte, hogy tetszik neki a kép. Köztük volt a kerületi védőnőnk is. Azóta még nem beszéltem vele, remélem nem hívta a gyámügyet. Máskülönben nyugalomban telt a délelőttünk. Felmostam az előteret és a konyhát, elmosogattam és főztem egy paprikás krumplit, ami egész jól sikerült. A nejem legalábbis dicsérte, amikor később megkóstolta.

      Délben nekem kellett mennem Gergőért. Sajnos még előfordul vele, hogy alvás közben átázik az ágyneműje, és csütörtökön is éppen így járt. Úgy beszéltük meg Katával, hogy egy napra már nem viszünk be neki tiszta ágyneműt, inkább érte megyek a délutáni alvás előtt. Így is tettem. Busszal hamar megjártuk az utat. Most az sem okozott gondot, hogy Gábrist is magammal kellett vinnem babakocsival.

      Veráért Kata ment elég későn. Nem sokan voltak már rajta kívül a suliban, de nem bánta, jól érezte magát. Azt mondta, hogy hiányozni is fognak neki a barátai a nyári szünetben. Az egyik tanító nénije ráadásul szülni fog, ezért szeptemberben vele már nem is fog találkozni.

      Édesanyámék küldtek át rengeteg ribizlit a kertjükből. Alig bírtuk már enni. Kata és Vera este süteményt sütöttek belőle. Nem lett rossz, de a gyümölcs savanyúsága sajnos kiérződött belőle.