A nyári szünet első szombati napját minden
tisztességes család egy hatalmas alvással ünnepli… gondoltam eddig. De ez a tézisem
egy életre megdőlt, mert fél kilenckor már mi is az Agráregyetem sportpályáján szorongtunk
sokadmagunkkal. Mindenki a saját csemetéjét jött megnézni. Debrecen kisvárosi jellegét
jól mutatja, hogy itt is találkoztam egy édesanyával, akit a múltkoriban ismertem
meg a játszótéren. Most nem volt időm beszélni vele, mert próbáltam nyomon követni,
hogy Gergő épp melyik pályán milyen feladatot teljesít. Még videofelvételt is készítettem.
Sikerült lefilmezni, amikor Gergőt egy mackótestű óvodás állon és mellkason rúgja
egy labdával. Nagyon sírt szegény, egy időre ki kellett állnia. Megtörölgettem,
megitattam, és sikerült annyira összeszednie magát, hogy visszament a pályára, és
hősiesen végigcsinálta az összes feladatot. Még gólt is sikerült lőnie.
Korábban megígértem neki, hogy ha ügyesen szerepel
ma, akkor fog kapni jégkrémet. Talán az óvó néni is megsejtette, mit beszéltem Gergővel,
mert végül ő maga vett minden svetitses focistának a hűs édességből. Gergő rögtön
össze is csepegtette vele a fehér pólóját. A foltot folteltávolítóval sem tudtuk
eltüntetni, de ez sem számított, olyan büszkék voltunk Gergőre.
Dagadó mellel léptünk be otthonunkba is, amikor
végre hazaértünk. Otthon nyitott ablakok találtak minket. Bevallom, megijedtem,
hogy valaki betört hozzánk. Nem elképzelhetetlen, hiszen elég rossz környéken lakunk,
ráadásul a földszinten. Később kiderült, hogy csak édesapám járt nálunk, tett egy
kis sóletet a hűtőbe, és zavarta a lakás állott levegője, ezért kinyitotta az ablakot.
Mindezt ő egész más stílusban közölte velem, de sebaj, így is jó volt. Azért megpróbáltam
vele megértetni, hogy azért zárjuk az ablakokat, amikor nem vagyunk itthon, hogy
nehogy kiraboljanak minket.
-
Miért – mordult
rám a telefonban - , mit vinnének el tőletek? A koszos tányérokat.
Ebben is volt igazság.
Tényleg nincs sok mindenünk, de amink van, az a miénk. Ami a miénk, azt szeretjük.
Ennyi. Nem vagyunk igényesek, de jól érezzük így magunkat. A lakótelep nem is az
a hely, ahol az ember kibírja épp ésszel, ha különleges igényei vannak.
Ez a mai nap a sérülések napja is volt. Gábris
délután elesett a játszótéren, egyenesen neki a csúszda fém létrafokának. Felcsattant
a szája széle és alig tudtuk elállítani a vérzést. Másnapra már kutya baja sem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése