Hétfőn Veráért izgultunk. Talán Vera is
izgult kicsit magáért, de rajta látszott a legkevésbé. Felvette a szoknyáját,
és a fehér blúzát, felkapta a hegedűjét, és indultunk a zeneiskolába vizsgázni.
Hétfőre tették a solfézs és a hegedű vizsgáját is. Először hegedűre ment be.
Itt alig kellett várakozni, mert szinte több vizsgáztató volt, mint vizsgázó.
Vera egyedül ment be, és egykedvűen jött ki a vizsgáról. Azt mondta, hogy nem
volt gond, eljátszotta a darabot. Eredményt még nem mondtak. Egy emelettel
fentebb mentünk a szolfézs vizsgára. Itt bizony mozdulni sem lehetett, annyian
várakoztak. Néhány fiú azzal szórakozott, hogy állatos kártyákat ígértek a
többieknek, ha valami butaságot csinálnak a vizsgán. A fiúknak ez jó heccnek
tűnt, de a szülők egyáltalán nem örültek neki. Itt is látszott, hogy a szülők
jobban izgulnak a vizsga miatt, mint a gyerekek.
Gergő egy nála két fejjel magasabb
kislányra kacsingatott, megkínálta némi rágcsálnivalóval is, Gábris pedig
kapkodta a fejét, hogy mit keres itt ez a sok ember. Közben kijött a teremből a
szolfézs tanár néni, és szólt, hogy a három legbátrabb már mehet is a vizsgára.
Vera egyből felpattant. Most Kata is bemehetett meghallgatni. Hamar
levizsgázott. Az egyik hölgy a bizottságból csodálkozott rajta, hogy mennyire
ügyes. Azt gondolta, hogy már régebben elkezdte a zenetanulást. Természetesen ötöst
kapott. Nagyon büszkék voltunk rá mindannyian, és elhatároztuk, hogy
megünnepeljük.
Egy barátnőnk mesélte, hogy a közelben
nyílt egy új szórakozó hely, ahol lehet zenét hallgatni és enni is. Gondoltuk
megnézzük, talán megünnepelhetjük ott Verát. Érdekes hely volt. Szépnek nem
mondanám, de a gyerekek rácsodálkoztak. A falra gitárok voltak csavarozva, a
kerthelyiségben kettévágott autókban ülve lehetett étkezni, és beépítettek egy
repülőgép roncsot is. Az árak viszont elég magasak voltak, ezért inkább
elmentünk fagyizni. Debrecenre jellemző, hogy mialatt elnyaltuk a fagyit,
legalább 5 ismerős köszönt ránk.
Szívesen sétáltunk volna még egyet a
kellemes, napsütéses időben, de Katának még át kellett néznie pár tételt a
másnapi záróvizsgájára. Hazamentünk és rendeltünk két pizzát. Vera
választhatott feltétet, mert őt ünnepeltük. Gergő ettől szomorú lett, de
megvigasztaltam, hiszen ő is kapott minden finomságból, amit vettünk, és
csütörtökön ő fog felvételizni a zeneiskolába, akkor majd őt ünnepeljük. Így
már vidáman evett ő is.
Kedd reggel Kata gyorsan bevitte a
gyerekeket a Svetitsbe, aztán egyből az egyetemre ment. Elsőnek ment be a záróvizsgára.
Amikor ABC szerint szólítják a vizsgázókat, akkor alig akad olyan alkalom, hogy
valaki egy Almási előtt megy be, de mindannyian szeretünk is mielőbb túl lenni a
vizsgákon. Ezt Vera is örökölte tőlünk. Kata is hamar elmondta a kihúzott tételt,
és válaszolt a kérdésekre. Ötöst kapott ő is, és ezzel hivatalosan is fizikatanár
lett belőle.
A vizsga után még nem jött haza. Az évfolyamtársaival
elmentek együtt ebédelni egy étterembe. Meghívtak néhány oktatót is az egyetemről,
olyanokat, akik segítették őket a tanulmányaikban.
Jól érezték magukat, el is ment az idő. Végül
úgy jött haza, hogy közben a gyerekeket is haza hozta. Nagy kő esett le a szívéről,
nagyon megkönnyebbült, hogy eredményesen zárta a három tanulásba fektetett évet.
Hogy levezessük a feszültséget, elmentünk bevásárolni, és megvacsoráztunk egy olcsó
helyen. Otthon felbontottam egy különleges holland sört, amit még a születésnapomra
kaptam. Gondoltam, még otthon ünneplünk kicsit, és hónapok óta először leülhetek
megnézni egy filmet a nejemmel közösen. Nem így lett. Kata megint jóval éjfélig
utánig dolgozott. Dolgozatokat javított, és készült a másnapi óráira. Én hamarabb
aludtam el, mint ő. Sebaj. Hamarosan jön a nyári szünet, és akkor mind pihenünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése