Még egy sikeres vizsga

2012-06-06 Erdei iskola

      Veráéknak elkezdődött a három napos erdei iskola. Ahogy én láttam, ez tulajdonképpen egy változatos kirándulásnak ígérkezett, de az biztos, hogy jobban fognak rá emlékezni, mint a tanórák zömére, és kell ilyennek is lennie. Szerdán Nyíregyházára indultak, a híres vadasparkba, aminek a végigjárása jócskán egy teljes napi program. Sajnos reggel esett az eső, ezért nem is voltunk benne biztosak, hogy a tanítónők elindulnak az osztállyal. De a gyerekek felkapták az esőkabátot, és nagy szerencséjükre, mire Nyíregyházára ért a busz, el is állt az eső. Vera vitte magával a hátizsákját, amibe mindenféle finomságot tettünk neki. Kekszet, croissant-okat, müzli szeleteket. Ezek nagy részét haza is hozta, a tanító néni mégis azt mondta, hogy a leányzó éhes volt. Amikor rákérdeztünk erre, Vera csak a fejét rázta. Gondolom megtetszett neki valamelyik társa elemózsiája, ezért mondhatta, hogy éhes. Megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne másnap magával vinni. Azt mondta, hogy tonhalas szendvicset. Elmentünk és vettünk neki kétféle tonhalkrémet, és konzerv tonhalat is. Este előre megsütöttem a szendvicseket és csinos háromszög alakúra vágtam. Ezzel már nem is volt gond. Másnap megette mindet a debreceni túrájukon, amikor többek közt a Tímárházban vettek részt kézműves foglalkozásokon.

      Gergő eközben az óvodai focifoglalkozáson 7 gólt rúgott Norbi bácsinak, amiért kapott egy aranyérmet. Nagyon büszkén mutogatta mindenkinek. Napokig magunkkal kellett vinnünk mindenhová.

2012-06-07 GERGŐ

      Igen. Ez a mai nap Gergőről szólt, csupa nagybetűvel. Most végre őt ünnepeltük. Ma volt ugyanis a felvételije a zeneóvodába. Elhoztuk a Svetitsből. Gyorsan ráadtam egy inget, kicsinosítgattam, és mind az öten elmentünk a Simonffy Emil zeneiskolába, ahol Verának hegedű órája volt, Gergővel pedig beálltunk a zeneovis csoportba jelentkezők közé.

      Gergőkém egészen meglepett a magabiztosságával. Bátran bement a felvételiztető nénik elé, visszatapsolta nekik hibátlanul, amit kértek, aztán dallamokat énekeltek neki, főként virágnevekkel. Ezeket is pontosan visszaénekelte, aztán elénekelte az „Ég a gyertya ég...” kezdetű dalt, de a Svetitsből megismert keresztény szöveggel. Ezt a változatot a felvételiztetők sem ismerték. Nagyon meglepődtek rajta, de tetszett nekik. Elégedetten bólogattak Gergő felé, és megjegyezték, hogy úgy látszik, nagyon erős lesz a következő óvodás csapat. Aligha voltam még ennyire büszke Gergőre. Ő szegénykém meg sem értette, hogy amit odabent csinált, az már a felvételi vizsga volt. Meglepődött, amikor mondtam neki, hogy túl van rajta, és nagyon ügyes volt. Jó ez így. Így kellene mindig vizsgázni, hogy a vizsgázó ne is vegye észre, hogy ő tulajdonképpen vizsgázik. Sosem felejtem el, hogy középiskolában rémesen gyenge voltam gyakorlatból. Akkoriban gépész osztályban tanulhattam csak informatikát, de emiatt a gépipari tárgyakat sem hanyagolhattam el. A forgácsoló-, hegesztő-, lakatos műhelyek világa olyan messze állt tőlem, hogy ritkaságszámba ment, amikor valami használható munkadarab került ki a kezeim közül. Szerencsére az elmélettel felhúztam az átlagomat, és az informatika is elég jól ment. Egy a lényeg, hogy egyik tanév végén a műhelygyakorlaton szólt az oktatóm, hogy menjek már oda hozzá beszélgetni. Beszéltünk is jó fél órát, ami alatt mindenfélét megkérdezett a terveimről az életben az emisszió összetételéig, de nem direktben, csak afelé terelte a szót. A beszélgetés végén kibökte, hogy megadta nekem év végén a jobb jegyet. Csodálkoztam, hogy miért. Mint kiderült, épp most feleltem érte. Ez volt 23 év tanulás alatt a legemlékezetesebb esetem, amikor úgy vizsgáztam, hogy nem is tudtam róla, hogy mi történik. Akkoriban a szakoktatóink közt volt olyan is, akinek diplomája sem volt, pedagógus végzettsége pedig pláne nem, de rengeteget tanultam tőlük a pedagógiáról, mert érzékük viszont nagyon volt hozzá. Emiatt el is ítélem azt a felfogást, ami jelenleg uralkodik, hogy a tanárok és oktatók végzettségét ennyire szigorúan ellenőrzik, és elküldenek a végzettség hiánya miatt olyan kollégákat, akiknek a diákjai 20 éven keresztül sikeresen vizsgáztak. Pedig ajánlatos lenne, ha legalább néhány olyan tanár tanítana az iskolákban, aki a tanítás előtt a gyakorlati életben is kipróbálta magát. Mi épp ezért szerettük a szakoktatónkat és a mérnöktanárainkat. Rengeteg személyes tapasztalatot osztottak meg velünk az órákon. Persze ez is jogszabály és pénz kérdése. A jelenlegi rendszerben pályakezdőket érdemes felvenni, mert olcsóbbak. A tapasztalattal rendelkező mérnökök pedig, ha rá is vennék magukat, hogy elmenjenek egy iskolába órát tartani, általában nem rendelkeznek tanári diplomával is.

      Gergőhöz visszatérve, a felvételije után eldönthette, hogy mivel ünnepeljük meg. A Fórumban akart vacsorázni, ezért így is tettünk. Rengeteg gyorsétterem volt egymás mellett, így mindenki a maga kedvére választhatott. Én most is a kínai vacsoránál maradtam, Vera görög gyümölcsrizset evett, Kata olasz tésztát, Gergő pedig egy főzeléket nézett ki magának, de meggondolta magát és végül hamburgert evett, mert ahhoz járt neki egy korona is. Hiába... marketing.

      Mivel nem siettünk sehová, este meghallgattuk a téren a Bordó Sárkány Régizene Rend fellépését. Egy nagyon kedves barátunk is fellépett velük. Sajnos beszélni nem tudtunk vele, de a hallgatók közt több egykori és jelenlegi tanár kollégámmal is találkoztam. Mindenkinek elbüszkélkedtem Gergő eredményével és Vera hétfői vizsgájával.

      A városban épp könyvvásár volt, ezért mindkét gyerkőc választhatott magának egy-egy könyvet. Gergő egy kifestőt kért, Vera pedig egy lovas könyvet, amit már régóta szeretett volna megkapni, mert a barátnőjének is ugyanolyan van. Nagyon örült neki, még az iskolába is magával vitte.