2012-04-27 Első fagyi
Pénteken végre
volt egy szusszanásnyi időnk. Kata adott magának egy kis pihenést a vizsga
után, a szombati zsúr előkészítése közben. Gondoltuk, most van itt az ideális
alkalom, hogy visszavigyük a nyomtatót a szervizbe. Elmentünk a gyerekekért az
iskolába és az óvodába, aztán teljes létszámban bevonultunk a szervizbe, ahol
ismerősként köszöntöttek bennünket, ámbátor nem túl természetes mosollyal.
Emlékezetes volt a legutóbbi javítás, amikor egy pasztellkréta szorult a
nyomtatóba. Mondtam, hogy most más jellegű a probléma, mert nem kap a készülék
áramot. Korábban én is szervizben dolgoztam, és most alig bírtam magammal, hogy
ne úgy adjam elő a hibát, mint a „kedves ügyfél”: „Á, nincs ennek semmi baja,
csak a kapcsolója rossz.” Ezt a mondtatot számtalanszor hallottam már, pedig ha
egy gép nem kapcsol be, a legutolsó, ami a hibát okozhatja, a kapcsolója. A
tápegység javítása meg nem egy olcsó dolog. Nagyon bíztam benne, hogy a
nyomtatónkat még megcsinálják garanciában. Ha már itt voltunk, kihasználtuk,
hogy a szerviztől pár lépésre van egy fagyizó, és elnyaltuk 2012 első családi
fagyiját. Talán ezzel fizettem be magamnak több napi torokfájásra és orrfolyásra,
de amikor épp 31 fokot mutat a hőmérő, és megdől az országos melegrekord, senki
nem gondol a torokgyulladásra. Nekem sikerült összeszednem egyet. Amióta
kivették a mandulámat, azóta minden hideg italtól megfájdul a torkom, de a
fagyival eddig nem volt gond. Az is igaz, hogy áprilisban sosem szoktam enni.
Persze lehet, hogy nem a fagyi volt a ludas, mert Gábris csak tölcsért evett,
de ő is betaknyosodott. Lehet, hogy a légkondicionálás a bevásárló központban?
Ha jobban belegondolok, Gábris is kapott fagyit, mert kért mindenkitől
tölcsért, és azon maradt egy kis fagyi is. Nagy haspók a fim. Alig szólal meg,
de ha kap valami finom ételt, amire vágyott, azzal hajlandó elbeszélgetni. A
ropit például hangos „tyű” felkiáltással fogadta. Ma beszélt a lovacskájához
is. Gagyarászott neki, közben felmászatta a falon.
Este kibontottuk
Margitka meglepetés ajándékát. Vonat volt az, sínekkel. Mind a három gyerek
örült neki, bár Gábris inkább megette volna, a másik kettő pedig nehezményezte,
hogy Gábristól nem tudják kirakni. Aztán Gábrist ölbe vettük, és kipróbálhatták
végre. Vera még énekelt is közben: „A kör közepén állok… illetve ülök.
Körbevesznek kicsi sínek.” Szerencsére nem volt a közelben egyetlen harcias
Edda rajongó sem, hogy elégtételt vegyen az átköltésért.
2012-04-28 Zsír-zsúr
Végre eljött a
várva várt szombat is. Az persze változó volt, hogy ki mit várt benne. Gergő a
születésnapi zsúrját, én pedig azt, hogy vége legyen az állandó sütögetésnek,
és végre kitakaríthassam a konyhát. Érdekes módon, erre én vagyok a
legérzékenyebb a családban. Készültünk bőven étellel. Kata készített két tepsi
pizzát, amiben Margitka is segített, amikor még nálunk volt (meggyúrta a
tésztát, stb.). Édesanyám küldött egy tál fasírtot, vagy, ahogy Katáék mondják:
fasírozottat. Ezeket ketté vágtuk, és a gyerekekkel kifli karikákra tűzdeltük
egy kis sajttal és uborkával, illetve olívabogyóval. Persze mindent megvettünk
előre, csak a kiflit nem, így szombat délelőtt kifliért kellett rohangálnom.
Már két boltban voltam, de csak száraz kifli volt 70%-os kedvezménnyel, ami jó
mákos gubához, meg babajkához, de a vendégeknek nem szolgálhatjuk fel. Azért
minden mást megvettem a listáról. Egy nyereményakcióban nyertünk két Túró Rudit,
ezeket jól eldugtam, értsd: feltettem a pénztárnál a szalagra a többi áruval,
de amikor átadtam a nyertes csomagolásokat, a pénztárosnő mogorván kérdezte,
hogy miért nem olvastam az akciót. Meglepetten mondtam, hogy olvastam. No, erre
ráharapott. Jól letolt, hogy akkor miért nem hoztam el a polcról a Túró
Rudikat. Mutattam, hogy ott vannak a szalagon. Ez valamiért nem tetszett a
pénztárosnak, és korholt, hogy nem tettem jól látható helyre. Valami nagyon a
nyelvemre kívánkozott, de csak annyit mondtam, hogy ez legyen a legnagyobb
problémánk az életben. Fizettem és távoztam. A harmadik boltba már úgy
érkeztem, hogy egy tele kosár volt nálam, amit nem szerettem volna bevinni a
boltba. Az eladót meg ismertem, ezért csak az ajtóból megkérdeztem, hogy van-e
kiflijük. Van egy kis beszédhibám, ami elég érzékeny pontom, mert egy tanárnak
ez olyan, mintha egy repülőgép pilóta félszemű lenne. Az óráimon nagyon
koncentrálnom kell, hogy érthető legyen a beszédem. Van, hogy a hangom is
elmegy emiatt. Emellett hihetetlenül mély hangom van. Basszus szólamban énekelek,
de abból is a mélyebb fajta vagyok, így az alkatom és a hangom is olyan, mint
egy medvéé. Ezzel tisztában vagyok, mégis nagyon érzékeny pontom a beszédem.
Még rémálmaimban is visszatér az a jelenet, mikor gyerekkoromban leküldtek a
szüleim boltba krinolinért, és hiába mondtam el egy tucatszor, nem értette az
eladó, hogy mit szeretnék. Mögöttem a sorban pedig dühösek voltak az emberek.
Végül üres kézzel tértem haza. Most hasonló dolog történt. Amennyire tudtam,
tisztán ejtettem a kifli szót. A csinos pénztáros lány, és két vevő mégis
röhögve tárgyalták meg egymással, hogy ki mit értett. Az egyikük például Kit-Kat-et.
Most igazán kidagadtak az erek a homlokomon. Megértem én az embereket, és igaz,
hogy nehezen érthető a beszédem, de valakit kiröhögni, kigúnyolni bárminemű
fogyatékossága miatt aljas és primitív dolog. Ha kerekesszékes lennék, akkor is
röhögnének rajtam? Ledobtam a kosaram, felkaptam két csomag kiflit, fizettem és
dühtől forrva, megalázottan távoztam. Azóta kerülöm azt az üzletet.
Kata sütött egy mascarponés túrótortát Gergő
külön kérésére, és készített egy tepsi sport szeletet és egy tepsi radir sütit,
amit később nem tudtunk felszolgálni a vendégeknek, mert nem szilárdult meg
időben. Mi viszont jó étvággyal megettük. Vettünk még pár üveg üdítőt és sós rágcsálni
valót. Még a farsangi bálon nyertünk tombolán egy zsúrtartási lehetőséget egy
játszótér saját kis játszóházába, ezt most örömmel kihasználtuk. Már kora
délután kipakoltunk mindent és megterítettünk, aztán vártuk a vendégeket.
Először a nővéremék érkeztek meg a kislányukkal, aztán sorra a többiek is.
Végül úgy alakult, hogy Gergő volt a zsúron az egyetlen óvodás korú fiú, csupa
lány jött el, de ő ezt szemmel láthatóan élvezte. Mindenkinek nagyon örült, de
amikor Emma megérkezett, egyenesen a nyakába ugrott. Emma anyukája szerényen
előhúzott egy bögrét, amin Emma arcképe volt, és átadta Gergőnek: „Tudod, Emmát
nem adhatom neked, de a tiéd lehet ez a bögre az arcképével.” Gergő ezt a
bögrét később is becsben tartotta. Otthon a vitrinbe került. Gergő inni akart
belőle, de nem szerettük volna, ha lekopik a fénykép. Igaz, azt mondták, hogy
kézzel mosogatható, de eddig nem voltak jó tapasztalataim az ilyen bögrékkel.
Mivel a fél
város fel van túrva az új villamos vonal építése miatt, a játszótér környéke
pedig különösen feltúrt területnek számít, ahová autóval nem lehet bejutni,
csak tankkal, néhányan elég későn találták meg az utat a zsúr helyszínére. Végül
minden meghívott megérkezett. A gyerekek körében egy trambulin volt az egyik
legnépszerűbb játék. Erről Gergőnek pont akkor sikerült leesnie, amikor egy
újabb vendég érkezett, ezért őt köszönés helyett sírással fogadta, de ezzel még
nem ért véget a balesetek sora. A kötélmászókán is fennakadt Gergő a lábánál
fogva. Szerencsére komoly baja nem lett, de este fájlalta a lábát csodálkozva.
Mondtam neki, hogy az a lába akadt fenn a kötélen. Gergő a fejét ingatta, hogy
dehogy akadt fent. Úgy látszik, nagy lelki törést nem okozott ez neki. Azt
mondta, hogy jó napja volt, és jól érezte magát.
2012-04-30 Játék, tanulás
A vasárnap a
szokásos szentmise mellett játékkal és tanulással telt. Kata a hétfői
vizsgájára készült. Vera megírta a leckéjét, aztán kivittem a gyerekeket
sétálni, hogy Kata tudjon tanulni. Meglátogattuk dédnagymamát és a
nagybátyámékat is. Elsétáltunk a kis nyárfához, amit próbáltam korábban
megmenteni, de úgy látszik, hogy sikertelenül. Azért este újból összeszedtem
egy kosárnyi kihajigált kerti virágot a virágárus mellől, és ezeket hétfőn
kiültettük nagypapáék kertjébe, hiszen május elseje miatt a hétfőt és a keddet
kiadták szabad napnak. Én ástam a gödröket, Vera pedig rakta bele a virágokat,
és megöntözte őket. Átvette tőlem a virágmentő szerepét. Ő is összeszedett
valahonnan egy gyökerestől kitépett virágot, amit éjszakára egy üveg vízbe
tettünk, hogy magához térjen. Most ezt is kiültette, és nagy gonddal
kigyomlálta a kertet. Édesanyám is csodálkozott rajta, hogy mekkora türelemmel
és munkabírással dolgozik. Mi ezt már sokszor megtapasztaltuk, például a múlt
szeptemberi szüreten, ahol komoly segítség volt Vera.
Gergő papáéktól
egy kis homokozót kapott születésnapjára. Kialakítottak neki a kertbe egy
szögletet homokozni, és kapott hozzá kis lapátot, meg miegymást, ami kell a
homokozáshoz. Ő főleg itt töltötte az időt, amikor nem a korlátokon mászókázott
édesanyám rémületére, vagy nem papáék nyusziját etette. Hétfő délutánra már
Kata is túl volt a vizsgán. Nem sikerült neki fényesen, de ez sem érdekelte,
örült neki, hogy sikerült, és kész. A szüleim kertjében már együtt
sürgött-forgott velünk. Szedett ki párat azokból a hagymákból, amiket együtt
ültettünk. Zamatos újhagyma lett belőlük. Estére bundás kenyeret sütöttem
köretnek az újhagymához, mert az, amit mi ültettünk, mi neveltünk és mi
szüreteltünk, megérdemli, hogy ő legyen a főétel, és minden más mellette csak
köret.
Vacsora után Gábris valamit a számba dugott. Gondoltam, hogy ropi, mert azt szokott hozni, és ráharaptam. Zsírkréta volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése