2012-04-14 Névnap
Szombat
délutánra vendégségbe voltunk hivatalosak. A sógorom és az édesapja ünnepelte
együtt a névnapját, amire minket is szeretettel és töménytelen mennyiségű
étellel vártak. Ahogy átfutottuk a napi programajánlót, láttuk, hogy nem messze
tőlük vasútmodell kiállítás van. Annak idején Németországban láttunk hasonlót a
nejemmel, ami maradandó élmény volt számunkra, ezért úgy gondoltuk,
nosztalgiázunk egy kicsit, a gyerekek pedig biztosan élvezni fogják a
terepasztalok látványát. Így is lett. Beugrottunk megnézni a kiállítást a
vendégség előtt. Szemerkélő esőben szálltunk ki az autóból és kicsit meg is
áztunk, mire fedett helyre értünk, de a kiállító teremben kellemes meleg várt
bennünket. Az egész kiállítás kb. 50 terepasztalból állt, de volt hozzá egy
játék, ahol fel kellett írnunk, hogy melyik terepasztalon látunk sétáló
szerelmes párt, legelésző teheneket, tetőn kibúvó embert, grafitit a falon,
stb. Ezzel jól elszórakoztunk, sőt, a kicsiknek volt egy külön sarok, ahol
vonatokkal lehetett játszani. Ezt Gergő ki is használta. Volt még ott néhány
hasonló korú kisfiú. Az egyikkel Gergő össze is veszett egy vonaton. A másik
kisfiú nagyon követelődző volt vele és szemtelen, ezt Gergő nem tolerálta, és
felé rúgott egyet. Azonnal félrehívtam, és megbeszéltem vele, hogy most vagy
indulunk innen tovább, vagy kibékülnek, de ezt a viselkedést nem engedem.
Elmagyaráztam neki, hogy megértem, hogy dühös, én is mérges lettem volna a
helyében a másik kisfiúra, de akkor sem szabad rugdosni a másikat. Gergő
bólintott, hogy megértette, és ezután tényleg nem volt gond. Segítettem nekik
elosztani a vonatokat, és onnantól kezdve szépen játszottak. Annyira
belefeledkeztünk a játékba, hogy egy kicsit késve értünk a vendégségbe. A
többiek már ott voltak. Sok ismeretlen arc volt a vendégek közt, de hamar
összebarátkoztunk velük, és a gyerkőcök is mindenkit levettek a lábukról. A
vendéglátók is megadták a módját rendesen, de mi is igyekeztünk kitenni
magunkért. Még Gáborkán is csokornyakkendő volt, igaz, inkább csak a vicc
kedvéért, de tényleg nagyon fess legénykének tűnt vele.
Itt is jól
éreztünk magunkat, elidőztünk kicsit. A gyerekek el is fáradtak rendesen.
Hazafelé elaludtak az autóban.
2012-04-16 Dicséretek
Az eseménydús
hétvége után Vera rögtön egy versmondó versennyel kezdte az iskolát. Az első
körből 3-an jutottak tovább. A tanító néni nagyon gondolkodott rajta, hogy ne
Vera legyen-e az egyik, de végül úgy döntött, hogy nem, mert Vera elég halkan
mondta a verset. Ez sajnos tényleg így volt. Otthon is mondtuk neki, hogy
hangosabban kellene, de csak megrántotta a vállát, mondván: „lesz mikrofon”.
Azért Vera is kapott oklevelet a versenyen való részvételért, amit meg is
érdemelt, mert derékul megtanulta a verset. Ennyivel máris gazdagabb lett.
Nyerni meg nem kell mindig. A többiek is sokat készültek a versenyre,
megérdemlik a helyezésüket. Ezt Vera is megértette, nem is vette zokon, hogy nem
jutott tovább, sőt magabiztosan, jó kedvvel felelt környezet órán és a
hegedűtanár néni is csak dicsérni tudta este. Gergő is megörvendeztetett
minket. Ma ő volt a napos az óvodában, és nagyon ügyesen végezte a feladatát.
Büszkék voltunk rá is.
2012-04-19 Zúza
Csütörtök
délutánra megbeszéltem egy volt diákommal, hogy átjön kicsit hozzánk és segít
rendbe hozni a kertünket, amit eléggé felvetett a gaz. Én a gyerek mellett nem
igen tudok ezzel foglalkozni, mire meg jön a nyári szünet, és Kata is ráér majd
kicsit, a kertben derékig ér majd a tarack.
Természetesen
nem vártam üres kézzel a srácot. Vettem a hentesnél zúzát, főztem belőle egy
igazán jól sikerült pörköltöt. Becsomagoltam néhány szendvicset is későbbre,
hogy meg tudjam kínálni a nebulót. Már épp indultam a templomba, hogy a
sekrestyés Imre bácsitól kölcsön kérjek néhány szerszámot, amikor láttam az
internetes üzeneteim közt, hogy a srác lemondta a mai munkát, mert délután
pótoltak az egyik kollégámmal egy elmaradt órát.
Nem gond.
Egyébként ezt a diákomat szívesen segítem, amiben tudom, mert sok lókötőt
tanítottam, és ez a fiú is olyan dolgokba keveredett, amikből erősen javallott
lett volna kimaradnia, de biztosan tudom, hogy ő rendes fiú, és ha kap némi
segítséget, nagyon hasznos életet fog élni.
2012-04-21 Famentés
Ma délelőtt
gyorsan összerottyantottam egy spenótot 4 tükörtojással. A tojások nagy részét
Gábris ette meg. A főzelék is ízlett neki. Ebéd után kimentünk kicsit sétálni.
Régóta figyeltem egy kis magról nőtt nyárfát, hogy milyen szépen növöget. Most
sajnálattal vettem észre, hogy valaki gyökerestől kitépte. Igazából nem
csodálkoztam ezen. Sokan allergiásak a nyárfapollenre, ezért már kezdeményezték
azt is, hogy vágják ki az összes nyárfát a lakótelepről. Tekintve, hogy a
lakótelepen főleg ez a faj képes életben maradni, és többségében ilyen fák is
élnek itt, ez elég nagy pusztítással járna, ráadásul ezzel egy évszázadok óta
felülmúlt, kártékony gondolkodásmódot élesztenénk fel, tudniillik azt, hogy
amelyik faj zavar minket, azt irtsuk ki. Tudom, hogy a nyárfákat nem fenyegeti
az a veszély, mint a vándorgalambokat, amikből kilőtték az utolsó példányokat
is, hogy ne rondítsanak a városokba, de ezen a fácskán megesett a szívem.
Szerencsére eléggé a város szélén lakunk, úgyhogy kisétáltam Gábrissal és a
fácskával egy olyan területre, ahol csak a fű nő, nincs a közelben egy ház sem,
csak egy patakocska. A patak partján elültettem a fát. Igen ám, de nem volt
nálam semmi, amivel meg tudjam öntözni. Kértem a Jóistent, hogy ha akarja, hogy
ez a fa megmaradjon, öntözze meg ő. Estére eleredt az eső.
Hazafelé
meglátogattuk Ida mamát, aki ez én anyai nagyanyám. Gábrisnak adott egy
perecet, amit Gábris mohón tömött a szájába. Mama egyfolytában ijedezett, hogy
megfullad a gyerek. Én csak legyintettem, hogy már 12 foga van, megrágja. A
perec el is tűnt Gábris szájában az utolsó morzsáig. Ezután mama
konyhaszekrényén kezdte tekergetni az ajtónyitó gombokat. No, ez végképp nem
tetszett nagymamának. Egyre gyakrabban mondogatta, hogy „Mennyetek már!”. Úgy
értelmeztem, hogy azt szeretné, ha elmennénk. El is indultunk. Mama csomagolt
nekünk oda egy kis zaftos húst, tésztával. Lelkünkre kötötte, hogy az edényt
majd hozzuk vissza. Megköszöntük, és hazamentünk. A hús nagyon jól jött másnap
ebédre.
2012-04-23
Gábris ma reggel
hosszú és kitartó próbálkozás után felvette Kata harisnyáját. Már 12 foga van,
és egész ügyesen jár. Beszélni keveset beszél, akkor sem szépen formált
szavakat, de lényegre törő, és megérteti magát. Legfőképpen akkor szól, ha
éhes.
Gergőt ma délben elhoztuk az oviból, mert
megbeszéltük a védőnővel, hogy ma délután átviszem hozzá a két fiunkat.
Gábrisnak a 15 hónapos oltásához kellett egy kis méricskélés, Gergő pedig 24-én
tölti az ötöt, úgyhogy meg kellett ejteni nála is az öt éves státuszvizsgálatot.
A védőnő előtt azért beugrottunk egy játékboltba, ahol Gergő választhatott
magának játékot, de megbeszéltük, hogy csak olyat veszünk meg, amit ki tudunk
fizetni. Ezt a szabályt elfogadta. Két kardot választott magának és egy kalóz felszerelést.
Nem díjazzuk a játékfegyvereket, de úgy gondoltuk, hogy a kard belefér, hiszen
szép kellék is lehet, sőt, karddal vívni inkább elegáns testgyakorlás, mintsem
értelmetlen bum-bum, amit a játékpuskákkal szoktak játszani a fiúk.
Korábban írtam
,hogy egyszerre romlott el minden gépünk. Végül a mosógépet papa megjavította,
a TV még mindig rossz, de az nem gond. Az autó még várat magára, de
használható. Nyáron akarjuk teljesen rendbe rakatni. Eddig egy olajcserére
futotta, de azóta nem jelez motorhibát. A számítógépről viszont lemondtam. Nem
lehetett megmenteni. Ma viszont elhatároztuk, hogy a maradék megtakarított
pénzünkből igenis veszünk egy számítógépet. Szerencsére van Debrecenben egy
üzlet, ahol nagyon olcsón lehet venni remek állapotban lévő használt gépeket.
Én is elcsodálkoztam, hogy 12 hónap garanciát adnak használt gépre is. Nem is
teketóriáztunk, vettünk egy számítógépet. Ez a probléma is megoldva.
Otthon még
kipakoltuk a játékokat, a gépet és Gergő óvodai holmiját, aztán Katával,
Gábrissal és Gergővel elindultunk a védőnőhöz. Mindkét gyerkőc ügyesen
bemutatta a tudományait, a védőnő nagyon meg volt velük elégedve. Vera viszont
annál rosszabb hírekkel jött haza az iskolából. Beszedték a környezet könyvét,
amiben nem volt elkészítve a házi feladat, mert az iskolában felejtette a
könyvet és nem tudott benne dolgozni hét végén. A matematika leckéjén viszont
sokat dolgozott, csak épp elfelejtette bevinni az iskolába a könyvet. Nagyon
mérges lettem rá, mert reggel többször rákérdeztem, hogy ezer százalék-e, hogy
rendben van a leckéje és a felszerelése. Kata is mérges volt rá. Megegyeztünk,
hogy mostantól se játék, se fürdés, se vacsora, amíg a táska rendben nincs.
Vera nagyon szomorú lett. Elmagyaráztam neki, hogy ha nekem olyan képességeim
lettek volna, mint neki, akkor nagyon sokra vihettem volna. Elmondtam, hogy
nekem mindig sokat kellett tanulnom és nagyon figyelnem a határidőket és a
felszerelésemet, hogy eredményt érjek el. Katának erre nem volt szüksége, mert
hihetetlenül jó képességei vannak. Verában viszont megvannak Kata jó
képességei, ha megtanulja az én pontosságomat és rendszeretetemet mellé, akkor
szárnyalni fog. Ettől kicsit jobban érezte magát, a vacsorát már jó kedvvel ette.
Megpróbáltuk
hamar lefektetni a gyerekeket, de ez ma sem sikerült. Ráadásul, amíg ébren
voltak, addig nem nagyon tudtunk mással foglalkozni, így Kata akkor állt neki
almát pucolni Gergő születésnapi tortájához, amikor már mind elaludtak. Hiába
segítettem én is, még éjfél után is a tortán dolgozott, de reggelre gyönyörű
lett a torta. Bevittük az óvodába, hogy ott is fel tudják köszönteni Gergőt, és
megkínálhassa a csoporttársait, elvégre egyszer 5 éves az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése