Folytatás

2012-04-01 Tavaszi szünet

      Pénteken volt az utolsó tanítási nap, de csak Verának és Gergőnek. Az önkormányzati iskolákban és óvodákban még jövő hét szerdáig okulnak a nebulók, sőt, a nejemnek szombaton is egész nap előadásai voltak az egyetemen. Édesanyám biztosított, hogy szombaton küld ebédet. Megköszöntem, de megnyugtattam, hogy elboldogulok. Azért mégis küldött át húsleveset, hagymás tört krumplit és sült csirkét. Mikor édesapám megérkezett az étellel, épp a konyhában sürögtem, már majdnem elkészültem a bolognai spagettimmel. Addig a gyerekek játszottak a szobában, még Gábrissal sem volt gond. Végül úgy alakult, hogy a húslevesből mindenki evett, de a gyerekek inkább a spagettit kérték másodiknak, én pedig megettem a csirke egy részét, a többit eltettük Katának vacsorára. elég későn vacsoráztunk, mert egy meghívott atya tartott a templomban lelki gyakorlatot, amire elmentem, amikor Kata hazaért. A lelkigyakorlat eléggé elhúzódott, de megérte elmenni.

      Vasárnap szép ünnepre ébredtünk. A virágvasárnap az egyik kedvenc ünnepem. Kata és Vera szépen felöltözve előre siettek, mert ilyenkor körmenetet tartunk és passiót éneklünk, Kata pedig még próbálni szeretett volna a kórussal. Ő volt a karvezető. Egy neves énekest megkért, hogy énekelje ő az evangélista szerepét, és barátságból el is vállalta. Nagy dolog ez, mindannyian örültünk neki. Vera egy osztályba jár az énekes fiával és együtt járnak a zeneiskolába szolfézsra is. Csak az utolsó próbán tudatosult bennem, hogy kivel is fogok együtt énekelni. A szokásos gyomorbajom így most még jobban felerősödött az izgalomtól, alig tudtam elindulni a fiúkkal a körmenetre. Már épp sikerült bezárnom az ajtót, amikor megjelent édesanyám egy csokor barkával, egy tál tepertővel és egy bödön zsírral. A tepertőnek is örültem, de a barka különösen jól jött, hiszen máris tudtuk vinni a körmenet előtti barkaszentelésre, a körmeneten pedig már vihettük magunkkal. Volt, aki igazi pálmaágat hozott, hiszen azt lengettek Jeruzsálemben, mikor Jézus belovagolt szamárháton, de a barka kedves magyar hagyomány abból az időből, amikor nem volt könnyű Magyarországon pálmaágat szerezni.

      A templomban az evangéliumot most nem a pap olvasta, hanem a kórus énekelt passiót. Remekül sikerült. Volt néhány oda nem illő hang, de egy élő előadáson ez előfordul, és a 20-30 énekesből csak alig 4 volt igazán képzett. Én például úgy énekeltem a főpap pár soros szerepét, hogy kottát sem tudok olvasni, csak hallás után szoktam megtanulni a műveket. Valójában nekem gépésztanulóként középiskolában énekórám sem volt soha.

      A mise ismét elég sokáig tartott. A görög katolikusokkal együtt használjuk a templomunkat, és már a kapuk előtt várakoztak a görög misére, mikor véget ért a mi szertartásunk. A gyerekek nagyon szépen viselkedtek mindvégig. Vera a kórusban is énekelt, igaz, ő nem bírta végigállni a passiót, mint a felnőttek, hanem leült közben, de nem vettük tőle zokon, végül is ő a kórus legfiatalabb tagja.

      Egész nap elég hűvös, szeles volt az idő, de délutánra kisütött a nap, ezért kivittem a gyerekeket kicsit a játszótérre. Gábris otthon maradt anyával, mert elaludt, estére mégis nyűgös lett és másnap reggel az orrát is orrszívóval kellett kiszívnunk, mert tele volt takonnyal. Gergő már pénteken is taknyosan jött haza az óvodából, ez nála továbbra sem javult, de nap közben jól érezte magát, csak reggel köszörülte a torkát és fújta az orrát. Remélem, hogy melegre fordul az idő és meggyógyulnak, mert elég kellemetlen lenne, ha az egész tavaszi szünetben a négy fal közé lennénk zárva.

2012-04-03 Nagyhét első napja

      Ebédre csirkepörköltöt főztem és egy kis zöldséglevest. Ugyan a pörkölt nem épp nagyhétre való étel, de ahogy szétnéztem otthon az alapanyagok között, ezt találtam a legalkalmasabbnak. A gyerekeink pedig mind 14 éven aluliak, tehát akár nagypénteken is ehetnének húst. Ebéd után úgy döntöttünk, hogy mégis kimegyünk egy kicsit sétálni, már Gábris is jobban érezte magát. Ellátogattunk édesapám szervizébe, de épp annyi munkája volt, hogy nem is zavartuk, inkább beültünk egy közeli cukrászdába, ahol Gábornak külön süteményt kellett rendelni, mert nem érte be azzal, hogy a miénkből kap falatokat. A cukrászda után elmentünk egy játszótérre, amin van egy kosár alakú hinta. Ezt a játszóteret azért szeretjük, mert ebben a hintában Gábris is tud hintázni, és nagyon élvezi.

      Gábris új tudományai: Tollal rajzol papírra, mond szavakat egész érthetően (apa, baba), 6-7 lépést megtesz kapaszkodás nélkül, utána ügyesen fenékre csücsül. A pelenkázó feletti képen, ha mondjuk neki, hogy kerék, akkor rámutat a kerékre. Testileg is szépen fejlődik. Kinőtt a tizedik foga.

2012-04-05 Készülődés

      Takarítottunk a gyerekekkel. Kitalálták, hogy mind robotok vagyunk. Vera az egyes robot, Gergő a kettes, Gábris a hármas, anya a négyes és apa a Főfőrobot. A hármas roboton volt egy kis vita, hogy pusztításra van programozva, vagy még most fejlesztik a programját.

2012-04-06 A védőnő látogatása

      Ma volt nálunk először az új védőnőnk. A kaputelefonon csengetett be, én pedig kirohantam a panel bejáratához, mert a kaputelefonunk évek óta nem működik rendesen. A földszinten lakunk, így egyszerűbb kézzel nyitnom az ajtót. Mikor megláttam a fiatal hölgyet, azt hittem, hogy szórólapokat jött bedobálni, még morogtam is valamit, mert némileg bosszant, hogy minden szórólapos a földszint 1-es lakásba csenget, azaz hozzánk. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy mi járatban van. Rajtam a létező legszakadtabb pólóm volt, a gyerek mindhárman otthon voltak, a feleségem az egyetemen, a lakás pedig merő felfordulás. Intettem a gyerekeknek, hogy pakolják el a játékokat, amiket Gábris szétszórt. Gergő büszkén jelentette a védőnéninek: „Mindig mi szoktunk pakolni Gáborka után.” Lebuktam. Végül még jól is vette ki magát a dolog, hiszen tanulnak egy kis felelősséget a gyerekek. Nagyon kedves volt a védőnéni. A gyerekek hamar összebarátkoztak vele. Mindketten szavaltak verset is, Gáborka pedig bemutatta, hogy milyen ügyesen tud már járni. Megegyeztünk, hogy hamarosan átviszem Gábrist súlymérésre, Gergőt pedig az 5 éves státuszvizsgálatra.

2012-04-08 Hosszúpályi

      Vasárnap Hosszúpályiba utaztunk. Katát hívták kántorkodni, és úgy döntöttünk, hogy megy vele a család. Arra azonban nem számítottunk, hogy egyik napról a másikra így lehűl a levegő. A kocsiban is fáztunk, kint pedig csontig hatolt a szél, márpedig elég alaposan bejártuk a környéket, mert egy illemhelyet kellett keresnem. A templomnál nem volt ugyanis. Próbálkoztunk egy közeli üzletnél, amire ki volt írva, hogy nyitva, de zárva volt, a polgármesteri hivatalnál, és a szemközti iskolában is. Végül Gergő egy fát jelölt meg, én meg úgy döntöttem, hogy kibírom. Nagyon szép kis katolikus templom van Hosszúpályiban. A karzatra ódon falépcsők vezetnek fel, az orgonáján pedig Liszt Ferenc is játszott valaha. A karzatot viszont egyáltalán nem tervezték gyerekbarátra, abban a korban, amikor épült, nemigen volt ez szempont. Vera nagylányként fent maradt anyával énekelni, én pedig lementem a fiúkkal. Gábris szokatlanul nyűgös volt. Egy percre sem tudtam vele leülni, de még azt sem hagyta, hogy megálljak egy helyben. Egy templomban mise alatt viszont nem illik járkálni. Más persze a Szent Családban, ahová minden vasárnap járunk. Ott már jól ismernek minket, és ott a karzaton nem gond, ha a gyerekeink eljátszogatnak egy kicsit. Itt viszont zavaró volt. Az áldozásnál ki is vittem a fiúkat. A közelben a Krisztus szeretete egyház tartott istentiszteletet. Hozzájuk bekéredzkedtünk a mosdóba. Elnézést kértem tőlük, mondtam, hogy Debrecenből jöttünk, és nem ismerjük a környéket. Nagyon kedvesek voltak. Kicsit még beültünk az autóba zenét hallgatni, aztán megérkezett Kata is. Eléggé elment az idő. Úgy terveztük, hogy nyulat sütünk ebédre, de láttuk, hogy abból már csak vacsora lesz, ezért eldöntöttük, hogy étteremben ebédelünk. Több éttermet bejártunk, mire találtunk egyet, ami nyitva volt. Sajnos út közben elütöttünk egy fácántyúkot. Egyszerűen nem tudtuk kivédeni. Közvetlenül az út mellől reppent fel, egyenesen a szélvédőnknek. Mégis lehet, hogy megúszta könnyebb sérüléssel, mert amikor kiszálltam szétnézni, sehol sem találtam a tetemet. A szélvédő sem tört össze.

      Ha már étterembe mentünk, megadtuk a módját. Nagyon finom volt minden. A gyerekek desszertként túró gombócot kértek. Ezt mézes tejföllel és fahéjjal tálalták. Még Húsvét előtt vettem egy fél kg túrót, el is határoztam, hogy ilyet készítek otthon is.

      Gábris sajnos estére belázasodott, ezért le kellett mondanom arról a tervemről, hogy hétfőn csokornyakkendőt kötök rá, és viszem magammal locsolkodni. Egyébként már sokszor simogat minket, hogy "hejte-hejte" azaz inkább "ette-ette". Ha éhes mondja, hogy "emme emme". Már van, hogy átgyalogol a szobán. Gergőnek is volt ma egy jó húzása: Sorolta, hogy milyen betűket és számokat ismer már. Például az A-t, az S-t, stb. Aztán a végén megjegyezte: "Csak azt szoktam elfelejteni, hogy milyen az alakjuk." A lényeg, hogy a többi az megy flottul.

2012-04-09 Húsvéthétfő

Gergővel voltunk locsolkodni. Nagypapa érkezett hozzánk reggel elsőként, ő hamarabb locsolta meg Verát és Katát, mint mi. Vera mindenkinek mondott válaszverset is, és kaptunk a saját maga festette tojásokból is. Ezután papa elvitt minket autóval édesanyámhoz, nagymamához és a nővéremhez, meg a lányához. Nővéreméknél volt kis nyuszi is, aminek Gergő nagyon örült, főleg, amikor megtudta, hogy ezt a nyuszit megtartjuk. Édesanyámék kertjében fog lakni egy nyúlketrecben, tehát bármikor meglátogathatjuk majd.

      Délután immár gyalogszerrel és kettesben elmentünk egy kedves idős nénihez, akit a templomból ismerünk. Gergő meglátta, elgondolkozott, aztán mondta a néninek: "Téged meglocsollak, mert öreg vagy." Szerencsére Gergőtől még senki nem érzi szemtelenségnek az őszinteséget. Még néhány családhoz ellátogattunk a barátaink közül. Mindenkinél Gergő mondott locsolóverset, én összefoglaltam a mondanivalómat annyiban, hogy „Krisztus feltámadt!”

      Gergő nap végére eléggé elfáradt, de amikor bementünk egy kedves barátunkhoz, akinek korábban ajándékoztunk egy szőnyeget, rögtön a padlóra mutatott: „Az a mi szőnyegünk.” Ahhoz is volt esze, hogy egy nénit megkérjen, hogy csomagoljon oda neki némi földimogyorót, de elmagyaráztam neki, hogy ez nem illik.

2012-04-10 Gombócok

      Elkészítettem a túrógombócot ebédre. A recept megadta, hogy mennyi darát kell bele tenni, de én túl puhának találtam, ezért szórtam még bele. Amikor a gombócokat formáltam, még így is túl puhának tűnt, féltem, hogy eldeformálódnak, ha a forró vízbe dobom őket. Nem így történt, viszont megfőve egy kicsit túl kemények lettek a gombócok. Raktam rájuk mézes tejfölt és fahéjat, ahogy az étteremben láttuk. Finom volt. A gyerekek jóízűen megették, de még a feleségemnek is jól esett.

2012-04-11 Beázás

      Elég rossz alvó vagyok, mármint jól alszom, ha egyszer elaludtam, de nehezen alszom el és nem mindig akkor, amikor szeretném. Értekezleteken, iskolai rendezvényeken például szinte leragad a szemem - van, hogy nem is csak szinte - de otthon sokszor akár hajnal kettőig is fennmaradok. Most is ez történt. Valami B kategóriás filmet néztem a gépemen, amikor a hátam mögött valami kis csörgést hallottam. Először arra gondoltam, hogy a gyerekek valamelyik játékán a celofán zizeg, de a hangok egyre erősödtek, és egyre több irányból jöttek. Felkattintottam a villanyt, és láttam, hogy víz csöpög a plafonról, de akkor már a csillárról is, úgyhogy villany le. Rohantam a felettünk lakói idős házaspárhoz, dörömböltem az ajtajukon ököllel, de semmi válasz nem érkezett. Első kétségbeeséseben felhívtam édesapámat, aztán a pizsamámra felkaptam egy farmert és átrohantam a házmesterhez, aki két lépcsőházzal arrébb lakik. Őt elég nehéz volt kiverni az ágyból, de mikor elmondtam neki, hogy nem csak a mi lakásunk ázik, hanem a folyosókon is hömpölyög a víz, szedni kezdte a lábát. Ő vette észre, hogy a felettünk lakóknál ég a villany. Bevallom, arra számítottam, hogy a néni talán rosszul lett a kádban, ez okozza a mi problémánkat is. Amíg a pincében a főcsapot próbáltuk elzárni, sikerült valakinek felébreszteni a nénit. Mint kiderült, nem volt semmi baja, csak altatóval szokott aludni, ezért volt nehéz felébreszteni. Kata közben a szobát telerakta vödrökkel, kádakkal, edényekkel, tálakkal. Mindenütt folyt a víz, mintha vízcsapból ömlene. Édesapám közben átjött hozzánk, és csóválta a fejét, hogy nem akar minket elkeseríteni, de a parkettánknak annyi. Gábrist este 38,7 fokos lázzal fektettük le aludni, de a kalamajkára felébredt, ahogy Gergő is. Innentől Gábrist felváltva hordozta valaki az ölében. Közben hol a lakást mentettük, hol a folyosóról lapátoltuk ki a vizet, hogy ne ázzon el a pince és az ott lévő elektromos berendezések.

      Reggelre úgy nézett ki a lakásunk, mint egy csatatér, mindenütt szétszórt nedves ruhák, csöpögő törölközők hevertek, a szőnyeget felcsavartuk. A biztosítónknál megtettem a kárbejelentést. Majd küldenek egy szakértőt. Nagyon nem hiányzott most ez nekünk.