Este átmentem a
boltba bevásárolni, és észrevettem, hogy a virágárus srác egy kosárnyi
árvácskát a szemetes mellé dobált. Valóban, kissé kókadtak voltak, eladni már
nem lehetett őket, de én láttam árvácskát a legnagyobb téli hideggel is
dacolni, ezért eldöntöttem, hogy adok a virágoknak egy esélyt, és kiültetem
őket az ablakunk előtt álló diófa köré. Amúgy a diófát is én ültettem
anyósommal együtt még azelőtt, hogy ideköltöztünk volna. Azóta ültettem köré
hóvirágokat, amiket nagyapám kertjéből ástam ki, jácintot, nárciszt, tulipánt.
Nem egy gondozott kert ez, csak egy füves rész, de tavasszal mégis jó látni,
ahogy kihajtanak a virágok, amíg valaki le nem tépi őket. Idén a hóvirágokat is
letépték, a jácintot is, a tulipánt is. Akkor tudtam visszamenni a virágokért,
amikor a gyerekek már lefeküdtek, aztán sötétben, mint valami rosszban
sántikáló alak ültettem el őket. Megöntözgettem, és közben arra gondoltam, hogy
ilyen a tanári munkám is. Azokat a diákokat kedvelem legjobban, akikről mások
lemondtak, de én még látok bennük reményt, én még hiszek abban, hogy
kivirágozhatnak. Nagy szeretettel ültettem el az árvácskákat. Kiválasztottam a
három legszebbet, és azokat átültettem a ház másik oldalára, ahol egy kis
terület rendbe van téve. Gondoltam, ezek itt is megállják a helyüket. Másnapra
az öntözéstől néhány virág valóban egészen magához tért, reményt adva arra,
hogy teljesen felélednek, és egész nyáron gyönyörködhetünk bennük. Örömmel
nézegettem őket az ablakból. Olyan érzés volt valójában, mint amikor egy
szakmát kapott diákom állást talál, vagy megmutat egy fényképet a gyermekéről.
Reggel
meglátogatott minket anyósom Egerből. Busszal érkezett, és hozott magával egy tál
káposztát. Előre fel is hívott, hogy ma ne főzzek. Megebédeltünk, aztán
Margitka megkérdezte, hogy miben tudna segíteni. Mondtam, hogy a lakással
elboldogulok, de a Vincellér utcai kis kerttel sehogy sem. Azt sajnos ellepte a
gaz. Amit lehetett már kiloptak onnan is, de ha így marad, kapjuk majd a
büntetést a parlagfű miatt. Kértünk Imrétől, a sekrestyéstől szerszámokat, és
átmentünk a kertbe gazolni. Vittük Gábrist is, hogy Kata tudjon tanulni, mert
délután négytől vizsgázott. Út közben találkoztunk azzal a nénivel, aki azt a
kertet is gondozza, ahová a három legszebb árvácskát ültettem. Szóltam neki,
hogy ültettem oda három tövet, és hogy hervatagok, de rendbe fognak jönni.
Estére ez a három tő eltűnt, a helyüket felgereblyézték. Megértem én, hogy nem
illettek bele az elképzelésbe, de ha szóltak volna, nagyon szívesen átültettem
volna őket máshová. Úgy éreztem, hogy megloptak. Nagyon fájt a dolog. Tudom,
szentimentálisan hangzik ez az egész, de én a legkisebb életet is értékelem.
Egy gazszálat is fájdalommal húzok ki, mert az élet elpusztítása ellenemre van.
Csak önvédelemből, vagy táplálékszerzés céljából tartom elfogadhatónak, de
például húst nem dobok ki, hiszen azért egy állatnak el kellett pusztulnia. Ha
már megromlott, akkor is inkább felhasználom állati takarmánynak, jellemzően
anyósomék kutyái ették meg ezeket, amíg volt nekik.
Miután amennyire
tudtuk, kigazoltuk a vincellér utcai kertet, Margitka megkapálgatta az
árvácskákat a diófa körül. Ezeket nem bántotta senki, és kiástunk egy eperfa
magoncot, ami rossz helyre nőtt, de Margitka úgy gondolta, hogy elviszi Egerbe,
és elülteti. Ezek a kis vadon nőtt fácskák mindig szívósabbak és
életrevalóbbak, mint azok, amik faiskolában nevelkedtek. Nekem közel állnak a
szívemhez.
Ahogy
hazaértünk, gyorsan átöltöztünk. Katának már indulnia kellett a vizsgára, de
engem kitett a városban, Margitka pedig otthon maradt Gábrisra vigyázni. Én
csak gyalogosan közlekedek, ill. amíg jártam dolgozni, addig volt buszbérletem.
Mostanában nem veszek. Arra az egy-két esetre, amikor szükségem lenne rá,
veszek jegyet, de igazából Debrecenben nincsenek nagy távolságok. Most is összeszedtem
a gyerekeket az iskolából és az óvodából, és pillanatok alatt átgyalogoltunk
velük a zeneiskolába, ahol Verára egy szolfézs és egy hegedű óra várt. Addig
Gergővel leültünk falatozni. Már nem volt ideje az óvodában megenni az
uzsonnát, ezért elhoztuk. Kukoricasaláta volt rántott brokkolival. A konyhás
nénik kedvesek voltak, és idecsomagolták egy műanyag pohárban. Kanalunk viszont
nem volt. Vettem a zeneiskola büféjében egy kis innivalót, és elhoztam egy
műanyag kanalat, amivel a forró csokoládét szoktuk kavargatni. Elég kicsi
kanálka volt, de Gergő ügyesen megette vele a salátát. Négytől hatig Vártunk
Verára, de nem unatkoztunk. Kérdeztem Gergőt, hogy menjünk-e el sétálni, de
inkább a telefonommal játszott, én meg a gyerekeimmel büszkélkedtem a többi
szülőnek. Dagadt a mellem rendesen, amikor Vera kijött óráról csak úgy
énekelgetve, és egy csinos színésznő, akinek szintén itt a tanul a fia,
felkapta a fejét, és csodálkozva nézett a lányomra. Meg is jegyezte, hogy
Verának gyönyörű hangszíne van. Este átküldtem neki egy videót, ahol Vera a
Vojtina Bábszínházban énekel. Tudom, hogy mindenkinek elege van az olyan
szülőkből, akik a saját gyereküket ajnározzák, de most nem egy akármilyen
gyerekről van szó, hanem Veráról, tehát megbocsájtható bűn. Egyébként ma
hittanon, szolfézson és hegedűn is kapott egy-egy ötöst. Az elmúlt időszakban
egy kicsit dorgáltam, amiért leeresztett, de most határozottan javított.
Megértem, hogy fáradt már így tanév vége felé, de már tényleg csak egy kicsit
kell kibírni a tanév végéig.
Mire vége lett
az órának, Kata is levizsgázott. Pont egy olyan tételt húzott ki, amit nem
tudott átnézni, de így is sikerült a vizsgája. Kicsit savanyú szájízzel, de
azért örömmel jött értünk. Otthon pedig anyósom meleg vacsorával várt minket.
Kata kedvenc ételét készítette: sült húst hagymával, mustárral, sült krumplival
és tükörtojással. Ez egy igazi kalóriabomba, ami Katának talán nem hiányzik a
mostani epeproblémái mellé, de ezegyszer csirkemellből készítette Margitka, és
Kata sem tudott neki ellenállni. A gyerekek is régen ettek ilyen jó étvággyal.
Éjjel Margitka
nálunk aludt. Úgy beszéltük meg, hogy pénteken még marad és segít a szombati
születésnapi zsúr előkészítésében. A zsúrra természetesen őt is hívtuk
vendégnek, de addig sajnos már nem tudott maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése