Délután
édesanyáméknál találkozott a család apraja-nagyja. Eljöttek a nővéremék, és
dédi mama is. Nem szűkölködtünk idén sem ajándékokban, és királyi ételekben.
Volt halászlé, töltött káposzta, aszaltszilvás-barackos töltött hús, valamint
rántott hal krumplisalátával. Úgy döntöttem, hogy nem most kezdem a
fogyókúrámat.
Dédnagymama
hamar elfáradt, ezért őt hazavittük autóval. A gyerekek addig mamáéknál
maradtak. Mi közben Katával gyorsan feldíszítettük a fát. Ezt mindig akkor
szoktuk, amikor a gyerekek nincsenek otthon, hogy meglepetés legyen nekik.
Terészetesen az izzókészletünk, amit direkt leellenőriztünk előre, megadta
magát. Felhívtam édesapámat, és kértem tőle egy másikat. Már csak azt kellett
valahogy megoldani, hogy úgy kerüljön fel a fára, hogy a gyerekek ne vegyék
észre.
Mikor –
immár a gyerekekkel - hazajöttünk mamáéktól, Kata előre szaladt. Mi addig a
gyerkőcökel megnéztünk egy kiskutyát, amit a szomszéd srác a ház előtt
sétáltatott. Ez bőven eltartott annyi ideig, amíg Kata feltette az izzókat.
Mikor beléptünk a lakásba, le volt oltva a villany, és a nagyszoba bezárt
üvegajtaján keresztül fény szűrődött ki. Gergő hozta a kis csengettyűt,
csengetett vele, elmondtunk egy imát, énekeltünk, aztán beléptünk a szobába, és
ott állt a feldíszített, kivilágított karácsonyfa. Ez alá a fa alá inkább
hasznos ajándékokat hozott a Jézuska, mert játékot kaptunk rengeteget
mamáéknál. Vera persze már járatta az agytekerényeit. Kérdezte, hogy hozta a
Jézuska a karácsonyfát. (Hiszen tudja ő nagyon jól, hogy a házunktól nem messze
árulják a fákat az árusok.) Azt válaszoltam neki, hogy úgye, amikor eszünk,
mindig megköszönjük az ételt a Jóistennek, pedig lehet, hogy nagypapa hozta,
vagy a boltból vettük, vagy mi sütöttük meg otthon. De hiába mondaná egy gazda,
hogy legyen paprika... attól még nem lesz. Hiába van vetőmagod, az nem nő meg
magától. Kell valaki, aki növeszti. A földet művelő emberek mind nagyon jól
tudják, hogy a legnagyobb odaadásuk és szakértelmük is kevés a jó terméshez.
Így van ez a karácsonyfákkal is.
A nap
végén még várt ránk egy gyertyafényes vacsora. Kata szarvast sütött, hozzá
köretnek kis fánkocskákat mártással.
Az éjféli
misére csak Kata ment át, én otthon maradtam a gyerekekkel. Szokás szerint megpróbáltam
megnézni a TV-ben, de – mint általában – most is elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése