Reggel
becsomagoltunk, és elindult a család Egerbe nagymamékhoz. Margitka nagymama
minden évben meghívja a három gyermekét és azok családjait magukhoz
karácsonyozni, méghozzá több napra. Menet közben még beszaladtunk egy
könyvesboltba, hogy bevigyek párat a frissen megjelent verseskötetemből, de
majdnem több könyvvel jöttem el, mint amennyit otthogytam, mert Edit, a bolt
lelke, ideadta nekem azt a pár példányt, ami anyósom legutóbbi könyvéből nem
fogyott el.
Gábris végigénekelgette
az utat, bár nagyon bíztunk benne, hogy aludni fog. Nem is volt ebből gond,
csak délután volt fáradt, mert nem aludta ki magát.
Margitka szokásához
híven szerény ebéddel várt minket. Némi halászlevet, kakaslevest, töltött
libanyakat, káposztás babot és ráczpontyot kínált nekünk. Sajnos a tyúkjait és
az egyik kakasát elvitték a rókák. Még szerencse, hogy a libákat korábban
levágták. Éveken keresztül cukkoltam azzal, ha megkérdezte, mit kérek enni,
hogy töltött libanyakat. Ilyet gyermekkoromban ettem utoljára, amikor még
nagymamám Hajdúnánáson legeltette a libákat a kertjükben, és karácsonyra mindig
küldött egyet levágva. Azóta jöttek az állatvédők, kitalálták, hogy szegény
liba szenved a töméstől, és a libahúst aranyárban mérik Magyarországon. A jó
májat, combot, mellet, nyakat inkább elviszik naposabb országokba fogyasztásra.
De most Margitkáéknak is voltak háznál nevelet lúdjaik, és a nyakuk megtelt
minden jóval. Nem csak Tevje és József Attila irigyelte volna meg tőlem.
Itt fog felhorkanni
Lelaci barátom, hogy lám, hogy élnek a magyar pedagógusok. Bizony, jó ételekre nem
lehet panaszom. Áldja meg a Jóisten mindazokat, akik fáradoztak azért, hogy ez így
legyen. Mert bizony, annak a libának és kakasnak táp kellett, ól, és törődés. Édesanyámék
ugyan nem nevelnek állatokat, de a kertjükben egész nyáron teremtek a zöldségek,
és édesapám hatvan éven felül is rengeteget dolgozik azért, hogy jó falatok kerüljenek
az asztalunkra. Mikor leírok egy-egy ilyen menüt, az tisztelgés a részemről feléjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése