Éppen Gábris két éves születésnapja előtt sikerült
befejeznem a vizsgaidőszakomat. Minden vizsgám sikerült elsőre, és még az
átlagom is elég szép lett. Hála érte a Jóistennek, és köszönet a családomnak,
amiért elviseltek másfél hónapig... mert bizony, nem voltam könnyű eset. A
naplót sem írtam, és a házimunkából is csak annyit csináltam meg, hogy ne
kelljen meztelenül járnunk a mosott ruhák hiánya miatt, és ne kelljen hólapát,
hogy végig tudjunk menni a szobákon. Az idegeim is elég ziláltak voltak ebben
az időszakban. Nem csak a tanulás volt sok, hanem a beadandó feladatok is
teljesen elborítottak. Külön lapra írtam, hogy milyen feladatokat kell beadnom,
kinek és mikorra, mert már képtelen voltam fejben tartani.
A vizsgák
alatt lezajlottak vicces és rémes események, de ezeket nem fogom megírni.
Annyira szürreálissá vált a világ, hogy mikor az utolsó vizsgám is sikerült,
elbizonytalanodva keresgéltem, hogy mihez kezdjek. Nem emlékeztem arra, hogy mi
mindent csináltam egy nap a vizsgaidőszak előtt. Tankönyvet kerestem, hogy
tanulhassak még valamit, a legszigorúbb vizsgáztatóinkra pedig olyasmi
szeretettel gondoltam, minta stockholmi túszok a túszejtőikre... Kemény időszak
volt, kevés alvással, sok lemondással, de lehetett volna sokkal rosszabb is. Most,
hogy túl vagyok rajta, azt kell mondjam, hogy reálisan teljesíthető volt. Közben
persze számtalanszor voltak olyan pillanataim, amikor azt mondtam, hogy feladom.
Most próbálom
felvenni a régi élet ütemét, ha volt olyan (hiszen állandóan változik az életünk),
és írom tovább a naplót is. Egy pár szösszenetet azért majd bemásolok ide az elmúlt
időszakból. Rögtön egy érdekességgel kezdem: Kata két évvel ezelőtt éppen január
22-én szülte Gábrist. Neki is január 21-én volt az utolsó vizsgája, és Gábris körültekintően
megvárta a születésével anya vizsgáit. Január 22-én épp moziban ünnepeltük, hogy
megszületett, onnan vitte el Katát a mentő, így lett ő a szülészet „mozis kismamája”.
2012-12-18. Koncert
A zeneiskolában
ma koncert volt. Vera is hegedült rajta. Nagyon ügyes volt. Édasanyám és a
nővérem is eljött meghallgatni. Sajnos édesapámak otthon kellett maradnia
Gárissal, mert délelőtt 39 fok felé kúszott a láza. Szerencsére egy kúppal le
tudtam húzni.
2012-12-19. Advent
Esténként
együtt imádkoztunk a családdal, meggyújtva a koszorún a gyertyákat. Vera és
Gergő mindig megengedték Gábrisnak, hogy ő fújja el a gyertyákat, aztán Gergő
kivitte a kisasztalként szolgáló széket a konyhába, amin a koszorút tartottuk,
Vera pedig magát a koszorút. Gábris pedig ment utánuk, kezében a terítővel,
amit a koszorú alá szoktunk tenni. Új tudománya, hogy már el tud számolni
háromig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése