2013. március 19., kedd

Dóra


2013-02-07

      Megint összegyűlt minden... nekem pénteken kellett volna mennem interjúra, Verát hívták a hétvégére zsúrra, Gergőnek foci gála lett volna, nekem mindeközben volt két gyakorlatom a főiskolán, és Böjte Csaba ferences testvér is ezen a hétvégén tartott előadást Debrecenben... ááá... miért csak 24 óra egy nap?
      Gábris ma megtámadott egy léccel, elkezdett vele püfölni (családon belüli erőszak). Felhúztam a kezemre egy papucsot, és minden ütését kivédtem vele. Aztán meguntam, és levettem a papucsot, ő meg visszahúzta a kezemre. Később felfedezte, hogy a papucs másra is jó, és egész nap a testvérei papucsában mászkált. Mindig elesett bennük. Féltem, hogy neki ne essen az üvegajtónak.
      Ebédnél az az új szokása, hogy mindent magának akar feldarabolni. Tudom, hogy kés, villa, olló..., de egy tompa kést adtam neki. Rosszul tettem, mert megpróbált hasba szúrni vele, aztán sírt, amikor elvettem. De látni kellene a szemét, amikor támad.

2013-02-08-09 Dóra

Péntek hajnalban indultam Egerbe. Sokáig kerestem az ÉKK épületet és annak az AS 2-es termét, ahol a tanulmányi rendszer szerint a mai gyakorlatot tartották. Az épületen semmi feliratot nem találtam, amiből rá kellett volna jönnöm, hogy ez az úticélom. Szerencsére még odahaza kerestem egy térképet Interneten, és a térkép szerint jó helyen jártam. A gyakorlat csupa csoportmunkából, és játékból állt.. nagyon nem volt az én világom. Még meg is kellett masszíroznunk egymást. Csináltunk plakátot újságokból összevávga... Egy erdélyi kolléganő csak pozitív dolgokat akart a közös plakátunkra tenni, és kiderül, hogy nekem még a legpozitívabbnak szánt gondolatom is negatív neki. Megcsinálhattam volna az ellenpólus plakátot.
      Gyakorlat után Béláékhoz mentem a Szépasszony völgybe. Katáék fél hatkor a zeneiskola után indultak Debrecenből utánam, csak későn értek Egerbe, Béláéknál így nem Katáékat találtam, hanem egy halom embert. A Bazilika kórusa volt náluk vendégségben és próbálni. Rávettek engem is, hogy énekeljek velük. Meg is próbáltam, de inkább bizonyítottam, hogy egy kispapa bármilyen testhelyzetben tud aludni.
      Katáék nem sokkal azután érkeztek, hogy a kórustagok elmentek, így családiasan tudtunk vacsorázni.. nekem igazából még ebéd volt.
      Szombat reggel hatkor felkeltem fát vágni... na, azzal a baltával, amit Margitkáéknál találtam inkább nem, de szerencsére 102 kg-ot mutat a mérleg, és a legtöbb fa eltört attól, ha ráugrottam, így elég jól fel lettek darabolva.  Hamarosan azt is megtapasztalhattam, hogy akármennyi vizes fát rakok a tűzre, csak nem gyullad meg... száraz viszont nem volt. Később, amikor már nagy hő volt a katlanban, jó volt a nedves is. Mindig betettünk előre száradni pár darabot. A katlant egyébként én cipeltem ki az udvarra. Nem volt veszélytelen művelet, mert majdnem agyonütött közben egy felállítva tárolt gyilkos ping-pong asztal. Béla szerint egy író egy jó sztoriért, poénért mindent megadna. Na, nekem egy egy egész stand up comedy estre való anyag összegyűlt ezen a napon. Délelőtt elkezdtük főzni a fél disznót. Mostanában nem ölünk disznót ugyanis, hanem veszünk a hentestől pár fejet, meg egy fél disznót, és abból készül hurka, kolbász, disznósajt, és kenőmájas. Még lett volna délután is dolgom a röfögő állattal, de kettőre a C épületbe kellett mennem gyakorlatra. Kata felvitt autóval, mert arra nem jár busz. Az évfolyamtársaimmal Várjuk a tanárt a gépterem előtt. Volt, aki emiatt jött Egerbe 5000Ft-os vonatjeggyel. A tanár egykor hazament, mobilon sem volt elérhető.. kettőkor lett volna vele óránk... elmentem a portára kulcsot kérni, hogy én tartok előadást... nem adtak, tehát mehettem vissza a völgybe. Sokan jót nevettek azon, hogy feleslegesen utaztak ma Egerbe, de az is lehet, hogy nem nem volt teljesen őszinte a kacajuk. Kata szerencsére értem jött, és ha már úgyis autóba ült, elmentünk disznóbelet venni, mert elfogyott, de a hentesnél csak kínai disznóbelet lehetett kapni. Ezt nehezen emésztettem meg. Mivel nem volt más választásunk, megvettük a kínait. Estére kész lett a sok kolbászt, hurka, májas. Buksi kutya is tudott lopni egy hurkát, ami könnyen az utolsó vacsorája lett volna, ha az én kutyám lett volna az istenadta. Szerencsére nem a libavéres hurkából vitt, mert idén olyan is készült. Katáék Andornaktájára vitték a füstölni valót. Út közben felhívtak telefonon, mert a noteszt otthon hagyták, és abban volt felírva, hogy kihez mennek, és mi a lakcíme. Hasonló hangulatban telt a vasárnap is, amikor lekéstük a kilences misét. A tízest közvetítette a rádió. Lehet, hogy hallatszott a rádióban is, hogy Gergő és Gábris nem akartak nyugodni. Gergő a padot rugdosta , Gábris meg szövegelt, és mászkált a mise alatt. Később Gergő segített Verának leckét írni. Margitka nagyon dicsérte, hogy mennyi mindent tud már. Amíg Katáék elmentek a füstölt holmiért, addig szánkóztunk. A nyári konyha végébe volt betéve a szánkó, de a szőlőpréstől csak Vera fért be. Bemászott és kiadta a járművet. Egyszer lecsúsztak a domboldalról úgy, hogy mindketten rajta ültek. Ekkor az árokba csúsztak, és Gergő megütötte a lábát, aztán több szerencsés próbálkozás után Gergő nekihajtott a kukának, ordítva fájlalta a fejét, de nem sérült meg komolyabban. Ebéd előtt elmentünk Margitka nénihez komatálat vinni. A gyerekek teleették magukat nála édességgel, de azért tudtak ebédelni is.
      Erre a hétvégére a sok esemény mellett mégis azért fogunk emlékezni, mert megszületett Béla sógoromék kislánya, Dóra. 30. hétre született, de a korához képest fejlett volt, felsírt. Margitka aggódó arcát látva megjegyeztem, hogy ez a kicsi születésnapja. Elmosolyodott. 

1 megjegyzés:

  1. Margitka levélben küldte el egy megjegyzését: "Mikor megláttam e hosszú rész címét, újból teljesen izgalomba jöttem; újból előtört bennem annak a nevezetes hétvégének hangulata: félig öntudatlanul szórtam a sót, borsot, paprikát hurkába-kolbászba...
    Felcsigázva vártam, mikor jön már elő a téma - hisz mi mind tudtuk, hogy az igazán fontos most Pesten történik, a SOTE kórházában. Gábor a végsőkig késlelteti a dolgot - s végül elemi erővel felragyogtatja: nem kis irói bravúr!!! S így is hiteles, szórul-szóra igaz, (főképp az aggodalom-oldó mosoly az ő megjegyzése nyomán ...) s azóta is mind hiszünk benne, hogy Dóra - nevéhez méltón - Isten ajándéka, Ő pedig nem teremt selejtet...
    A picire koncentrálás mellett az e most elhalványult, hogy milyen ügyesek és lelkesek voltak a "nagyok". Gergő "fő pöcökrögzítő" és "al-kolbászszurkáló", Veronka "fő kolbászszurkáló" és "bél-nyílás-kereső" - no és az nagyapjuk meg édesanyjuk, mint "kolbásztöltő mesterek". A buzgó szurkálásból a Kati ujja is kapott bőven, nemcsak a kolbász, mégis vígan énekeltek közben. A fadarboló- és tűzrakó mester pedig sorra végezte a "nemszeretem" dolgokat, s csak néha morgott hozzá a szokásosan, nehogy azt higgyük, beteg..." M.

    VálaszTörlés