2013. június 27., csütörtök

23-24

2013-03-23 Mentő

      Amikor pénteken és szombaton is jelenésem van Egerben a főiskolán, mindig Margitkáéknál szoktam aludni a Szépasszony-völgyben. A völgyből nagyjából egy óra alatt érek fel gyalogszerrel a főiskola C épületébe. Néha egy szakaszon busszal megyek, de eddigi tapasztalataim szerint Egerben akkor sem ér később célba az ember, ha gyalogol. 23-án reggel szerencsére gyalogoltam, mert a Dobó téren áthaladva egy étterem előtt egy ötvenes éveiben járó hölgyet vettem észre a földön, vérző fejjel. Eszméleténél volt, ezért megkérdeztem, hogy tudok-e segíteni. Beleegyezett. Nem tűnt súlyosnak a sérülése, mert lábra tudott állni, és járni is tudott, bár meglehetősen vércsimbókos volt a haja, és a mozgása bizonytalan volt. Belékaroltam, és leültettem egy padra, amíg megérkezik a mentő, amit kihívtam hozzá. Megkérdeztem, hogy addig is, tudok-e valamiben segíteni. elmagyarázta, hogy épp kalácsért indult a pékségbe. Nem akartam otthagyni, de miután megbizonyosodtam, hogy nem lesz vele gond, elszaladtam, és vettem neki egy kalácsot. Pont visszaértem, amikor megérkezett a mentő. Elvitték. Azóta nem tudok róla semmit, de biztos vagyok benne, hogy jól van.
      Ez a reggeli jelenet adott erőt egész napra, mert délutánig egy rémes gyakorlaton kellett részt vennem, ahol folyamatosan azt éreztem, hogy nem vagyok sem a tanári, sem az informatikusi pályára való, és görcsben állt a gyomrom.
      Este már Debrecenben voltam. Kata a gyerekekkel kijött elém az állomásra. Este Margitkával és Bélával is újra találkoztam, mert elutaztak hozzánk, hogy énekelhessenek vasárnap a passióban. Béla Júdás szerepét kapta, én pedig az egyik latorét, akit Jézussal együtt feszítettek meg. A kórust idén Kata készítette fel az éneklésre.


2013-03-24 Virágvasárnap

      Idén éppen virágvasárnapra esett a névnapom. Nem emlékszem olyanra, hogy valaha téli kabátban fáztam volna a névnapomon, de olyanra sem, hogy téli kabátban vettem volna részt a virágvasárnapi körmenetben. Idén ez is megtörtént. A lakótelep kevésbé békés lakóit most is nyugtalanította a körmenet. Volt, aki dobálni akart az ablakból. Ha jól hallottam, az édesanyja térítette el ettől a szándékától. Valahol megértem őket, hiszen én is 20 éves voltam, amikor először csatlakoztam a körmenethez, addig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen. A templomban már zavartalan volt a szertartás. Most Vera és Gergő is énekelt a passióban, ezért ez emlékezetes év marad.

      Margitka kacsát hozott ebédre, amit jó étvággyal elfogyasztottunk. Csak Kata hiányzott az asztaltól, mert ő még elment a Szent Anna székesegyházba is. kérték, hogy segítsen ott is a passióban. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése