2013-02-26 Vissza a régiekhez...

Szokásos heti látogatásunk során Gábris megtanult ida mamától fityiszt mutatni. Most az úton mindenkinek köszönt szépen, hogy szia.

Mostanában inkább  egy dolgozatot írtam pedagógiából az iskolai konfliktusokról. Sehogy sem akart sikerülni... 3-4 soron ültem délelőttökön keresztül. Aztán ma eldöntöttem, hogy megírom őszintén, és majdnem készen lettem. :) Aztán haladtam kicsit a naplóval is:

Verát ma megríkatta a tanítónője, mert fájt Vera feje, erre meg ő azt mondta neki, hogy "Te mindig ilyen vagy?" aztán az osztály kórusban mondta, hogy igen, pedig abszolút nem olyan.. Gergő meg verekedett egy sráccal.. .csodás. A helyére ült az öltözőszekrénynél. Szólt neki Gergő, hogy menjen el, de nem ment, erre megszorongatta... 

2013-06-12 Záróvizsga

A mai napon jelesre záróvizsgáztam. Mától okleveles informatikatanár vagyok. 

2013-06-03 Az a bizonyos régi fonal

„Hogyan fonjuk újra a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút? Vannak dolgok, amiket az idő sem képes helyrehozni, olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek.”

/Tolkien: A Gyűrűk Ura/

      Több, mint másfél hónapja nem írom a naplót. Közben annyi minden történt, hogy nekem nem is hónapoknak tűnt, hanem éveknek. Egy dokumentumról például azt hittem, hogy már legalább fél éve magamnál hordozom, nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam rajta a két héttel ezelőtti dátumot. Egészen irreális és feldolgozhatatlan események követték egymást. Igen, gondoltam, hogy egy év alatt nehéz lesz elvégezni azt a szakot, amit tíz évvel ezelőtt egy kevésbé feszített képzésen nem sikerült, de mindaz, amit láttam és átéltem messze túlmutatott a várakozásaimon. Végül jelesre zárószigorlatoztam, de az egyik bizottsági tag megkérdezte, hogy rosszul vagyok-e, és vérzett a kezem, amikor kijöttem a vizsgáról, mert idegességemben kimartam felelet közben. Ez eddig sohasem fordult elő velem, pedig megszámolni sem tudom, hány vizsgát tettem már le életemben. Általában a vizsgák előtt szoktam ideges lenni, de ha már bent vagyok, akkor átkapcsol az agyam vizsga üzemmódba, és felszabadultan ömlik belőlem a szó. Sokszor, amikor kijövök egy vizsgáról, azt sem tudom, hogy mi történt odabent, mert a vizsgázó énem annyira máshogy gondolkodik, hogy már-már tudathasadásos állapotban vagyok egy-egy vizsgán. Most ez a vizsgázó énem nem jött elő.

      Ismerve az előzményeket, azon sem lepődöm meg, hogy tapasztalt társaim is hasonló tünetekről számoltak be. Egyikünk sem most jött le a falvédőről, de többen vannak az évfolyamtársaim közül, akiknek már unokáik vannak. Egy vizsga után mesélte egy nyugodt hangú nagypapa, hogy hazafelé attól félt, rosszul lesz az autóban, annyi idegesség maradt benne. Egy másik férfi kolléga is meglepődött azon, hogy trágárságokat kiabált a gyermekére dühében, pedig egyáltalán nem szokása... A zárószigorlat végén a bizottság egyik tagja szóvá is tette, hogy tapasztalt munkavállalók hogy tudnak úgy remegni, mint mi. Mi értettük, de nem válaszoltunk, mert nem lett volna nyomdafestéket tűrő a válasz. Sebaj, vége. Igazából a portfólió védés és a záróvizsga még hátra van, de annyira fellélegeztünk a zárószigorlat után, hogy ez már szinte csak levezetésnek tűnik nekünk edzés után.

      Szóval az a bizonyos régi fonal. Lehet ott folytatni a történetet, ahol abbahagytam? Folytassam az életünk leírását egy február végi naptól? Lehetséges ez? Hogy ne felejtsem el, mi minden történt, emlékeztető e-mail üzeneteket küldtem magamnak. 104 db ilyen üzenet várakozik a postaládámban. Mit gondoltok, dolgozzam fel őket, vagy ahogy egyik kedves tanárom mondaná: DELETE * FROM beérkezett üzenetek WHERE feladó=’én’? 

Vizsgák

Kedves barátaim!

Elkezdődött az utolsó vizsgaidőszakom, és mint ilyenkor mindig, most is reménytelennek érzem a helyzetem. Azt kell mondanom, hogy az eddigi vizsgáim sikeres abszolválást is csak bizonyos százalékban köszönhettem az agytekervényeimnek és a tanulásnak. Bizony, szükség volt az égiek segítségére is. Kérlek benneteket, hogy imádkozzatok értem az elkövetkező időszakban. A záróvizsgámig nem írom a blogot. Köszönöm.

Gábor

2013-02-25 Tavasz?

      Reggel a szokásosnál is nehezebb volt az indulás, hiszen a szokásos felszerelés mellett egy törtát és pár üveg üdítőt is vittünk, hogy Vera az osztálytársaival is meg tudja ünnepelni a születésnapját.             Gergőre megint 50-szer kellett szólni, hogy öltözködjön, de végül bejutottunk gond nélkül. Otthon viszont Kisebb sírógörcsöt kaptam, ahogy végignéztem a konyhán, és a szobákon. Fogalmam sem volt, hogy fogom ezt Gábris mellett kitakarítani, de végül egész gyorsan haladtam.

      Délután elmentünk Gábrissal a piacra. Vettünk perecet, almát, mandarint, meg is kóstoltunk helyben mindent, mert Gábris úgy gondolta, felcsap minőség ellenőrnek. A nyomaték kedvéért magával hozta Gergő farsangi pisztolyát, azzal ijesztgette a járókelőket, és belemászott minden pocsolyába.

      Ez volt az első igazán tavaszias nap idén (amikor ezt leírtam, még nem tudtam, hogy pár nap múlva hófúvás lesz.)

2013-02-24 Veronika születésnapja

      Vera ma töltötte be a nyolcadik életévét. Nagyon szép napja volt. Délelőtt hegedült a templomban, délután pedig zsúrt szerveztünk neki a Máltai játszótéren, ahová osztálytársait, és barátait hívta meg. Este rendeltünk neki - saját kérésérre - herkentyűs pizzát. Csak úgy cuppogta befelé a poliplábakat.

      A délelőtti miésre jöttek a szüleim is meghallgatni Verát. Gábris szinte sosem esik el, most persze igen... Édesanyám innentől olyan volt, mintha megveszett volna, engem is feszültté tett. Azt szokta mondogatni, hogy nála az óvodában – merthogy óvodában dolgozik – egy gyerek sem szokott elesni. Ezt legtöbben nem hiszik el. Én igen, mert engem is ő nevelt. Én nem próbálom ennyire megóvni a gyermekeimet, inkább arra próbálom megtanítani őket, hogy kell felállniuk, ha elesnek. Mert bizony el fognak esni még sokszor, nagyon sokszor, akkor is, ha nem leszek mellettük.

      A délutáni zsúron csak egy sérülés volt. Gábris pont akkor ütötte be a fejét, amikor a nővéremék jöttek Panniért. Gábrisnak jó érzéke van az időzítéshez

. 

2013-02-23 Csalamádé

      Két napon keresztül reggel kilenctől este hatig voltak előadásaim, előtte és utána pedig rohanás hegyre fel, hegyről le. Három pólót izzadtam rongyosra az úton... olyan szagom volt, mint egy rozmárnak.

      Katáék közben voltak játékboltban. Vera választott magának születésnapjára játékot: műanyag kígyót, sáskát és egy darazsat.

      Este nagy örömmel vártak a gyerekek. A szobájukat kitakarították, Vera reggel magától nekiállt leckét írni, rendberakták a szekrényüket, elpakolták a plüssállatokat. Egészen meghatottak. este fél 10-re értem haza, de megvártak, és együtt imádkoztunk lefekvés előtt.

      Kata csupa jót mesélt a gyerekekről. Vera reggel megírta a lekéjét, Gergő pedig Gábrist szórakoztatta, amíg Kata felébredt.

      Délelőtt Gergőke kérdezte, hogy játszhat-e a számítógéppel. Kata megengedte, be is kapcsolta neki, aztán tett-vett a lakásban, és várta, hogy majd szól Gergő, amikor bebootolt a gép, hogy indítson el neki anya játékot, de nem szólt. Kis idő múlva Kata benézett a szobába. Gergő addigra már játszott. Kérdezte, hogy ezt hogy csináta, mire Gergő: „Hát beírtam a google-be hogy állatos játékok, és rákattintottam erre, amivel szoktunk játszani...”.

Gábris okosságai:

      Kata Kérdezte a gyerekektől, hogy: „Nem akartok még reggelizni?” A nagyok rávágták: „Deeee!” Mire Gábris is: „Deeeee!”

      Ha valamit kérdezünk Gábristól, és az a vége, hogy „jó?”, akkor válaszol, hogy „jó!” És ezzel persze lehet lehet tréfálni, például: „Gábris, holnap zsiráffá varázsolunk, jó?" "jó!"

      Fürdéskor, amikor anya elkezdi engedni a vizet és elkezdjük Gábrist vetkőztetni, mindig hívja a testvéreit: „Gegőőőőőőőőő, Vejaaaa, gyejteeeeeee”