Gábris
minden szót utánoz, amit mondunk neki, több-kevesebb sikerrel. Éneklésnél is
eltalálja a hangmagasságokat. Kezd dacoskodni. Képes addig ordítani, amíg meg
nem kapja, amit akar. Egy ideig hisztizik, utána pedig, mintha nem is ugyanaz a
gyerek lenne, egyik pillanatról a másikra egyszer csak nevetgél és semmi baja.
Mostanában
nem akarja megenni a feldarabolt ételt. Kést kér, és magának akarja vágni a
zsömlét és almát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése