2013-01-21 Programozás

2013-01-21 Programozás

      Reggel Gábris keltette Verát, bökdöste. Papa vigyázott rájuk, Kata is előbb hazajött, három órát tartott meg. Az egyik ebből helyettesítés volt, bár direkt elkérte magát a mai napról, merthogy most kivételesen hétfőn mentem vizsgázni. Az utolsó vizsgám volt az egész vizsgaidőszakból. A programozást hagytam a legvégére, mert ettől féltem legjobban. Magam is meglepődtem, hogy ötöst kaptam, ill. néhány évfolyamtársam is. Egyikük fel is ajánlotta, hogy ad egy pofont, ha úgy gondolom. Kihagytam. Jogos volt persze a haragja, mert a vizsgáztató szinte csak a beadandó programjaimat nézte át, egyébként kedélyesen csevegtünk, úgy született a jegyem. Hozzá kell tennem, a többiekkel sem volt szigorú, pedig ebből a tárgyból jócskán meg lehetett volna szorongatni a csapatot.

      Estére már haza is értem, így el tudtunk menni az iskolába szülői értekzletre. Én jobbára Gábrisra vigyáztam az értekezlet alatt, aki hangosan kacagta, hogy a többi gyerek a folyosón bújócskázott. Vera otthon szokott gyakorloni a hegedűjén, Gábris pedig figyeli, sokszor a kottát is tartja neki, így meg sem lepődtünk, hogy unaloműzésként egy Rebikov művet dúdolgatott.

      Este még az unokahúgom is beugrott hozzánk két izmos sráccal. Visszahozták a futópadunkat, amit valaha rég használtan vettünk, újszerű állapotban, és hasonló állapotban adtuk kölcsön... Most sem magunknak kértük vissza, hanem Kata egyik barátnőjének. Lehet, hogy el kellene adnunk, bár remekül lehet rajta kabátokat tárolni.

      Vera a barátnőjével egy csoportot szervez olyanokból, akik nem szoktak nevetni a tréfáikon, mert egy humoros darabot próbálnak, és rajtuk akarják tesztelni. Valamit sejt.