Szüret

2012-09-14-16 Szüret

      Pénteken a családdal együtt mentünk Egerbe szüretelni, igaz, hogy nekem péntek délután és szombat délelőtt a főiskolán kellett lennem, de azért nekem is maradt munka bőven. Mire visszaértem Margitkáék házához, a többiek már leszedtek 16 mázsa szőlőt, de ezt még le kellett hordani a pincébe, és feldolgozni. Szerencsére egy ismerősünk autóval levitte a zsákokat a pince bejáratáig, de onnan is épp elég volt őket lecipelni a garatig. Darálni eleinte ketten daráltuk egy 60 éves bácsival, aki csak úgy félvállra kapta a zsákokat és felpattant velük a betonkád tetejére. Én megemelni alig bírtam egy-egy zsákot, nem hogy ugrándozni vele, ezért némileg megszeppentem, amikor kiderült, hogy az utolsó 8 mázsát ketten daráljuk apósommal. Itt már rám maradt a garatba öntés, és ő tekerte a darálót. Az az első zsáknál kiderült, hogy nem bírok felpattanni a zsákokkal a darálóig, ezért kiszedtem a szőlő egy részét vödrökbe, és így már elbírtam a vödröt is, meg a zsákban maradt maradék szőlőt is, csak sokkal többet kellett hajlonganom, éreztem is napokig a derekamat és a combjaimat. Még vasárnap is a szőlőn dolgoztunk mise után. A gyerekek is segítettek. Amellett, hogy a szőlőt segítettek leszedni, a mustot is segítettek belemerni a hordókba.

      Mikor el kellett jönnünk épp a negyedik hordót töltöttük fel musttal, de akkor még tele volt a kád ledarált szőlővel. Nem volt mit tenni, mert hétfőn Katának munkába kellett mennie. Szerencsére volt apósoméknak más segítsége is, akivel be tudták fejezni a munkálatokat.

      Gábris nagyon rákapott a szőlőre. Otthon egy ideig nem néztünk Gábrisra, a ruhákat pakoltuk, ő meg elvileg Gergőkével játszott a gyerekszobában, de egy idő után gyanús lett, hogy nagy a csend. Kimentem a konyhába, és láttam, hogy Gábris rettentő elégedett ábrázattal ül az etetőszékében, és eszegeti a nagy dobozból szermányolt szőlőfürtöt. Szerencsére nem volt permetezve.

2012.09.17. Ügyintézés Almási módra

      A vasárnapi nagy igyekezetben csak a táskám maradt Egerben, benne az összes iratommal. Természetesen hétfő délelőttre volt előre kért időpontom az okmányirodában, ahol diákigazolványt igényeltem volna. A születési anyakönyvi kivonatommal még tudtam volna igazolni magam (az útlevelem sajnos lejárt), de szükség lett volna a lakcímkártyámra is. Megigényeltem a következő időpontot október közepére.

      Anyósom szerencsére a fontosabb dolgaimat átküldte levélben, így péntken már nyugodt szívvel utazhattam a vonaton vissza Egerbe. Margitka kérte, hogy azt a képet, ami a darálás után készült rólam, ne mutassam a szüleimnek (akik szeretnének emlékezetükben kultúremberként megőrizni). Mivel a szüleim nem szokták olvasni ezt a blogot, így nyugodtan kitehetem a képet ide: 

2012-09-11 Zenede

      Némi kavarodás volt a mai napban. Gergő volt kiírva az óvodában gyümölcsnapra, tehát vinnünk kellett volna be gyümölcsöket a csoportnak, de nem tudtunk róla, csak akkor derült ki, amikor délután érte mentem. Pironkodva megígértem, hogy majd pótoljuk. Ráadásul rohanásban voltunk, mert át kellett érnünk a gyerekekkel a zeneiskolába. Az óvó néni nem tudta, hogy Gergőt korábban szeretnénk elvinni, én meg abban a hiszemben voltam, hogy szóltunk neki. Sebaj, most megbeszéltük, hogy kedden és pénteken mindig zeneovis foglalkozás van, ilyenkor fél órával előbb jövünk érte.

      Most gyalogosan voltam a gyerekekkel. Szerencsére Debrecenben nincsenek igazán nagy távolságok, negyed óra alatt átértünk a zeneiskolába. Vera felment szépen szolfézs órára, és megbeszéltem vele, hogy szolfézs után fentebb megy egy emelettel hegedű órára. Gábrissal és Gergővel átmentünk Református Tanítóképző Gyakorlóiskolájának épületébe, itt tartották ugyanis a legkisebbeknek a zeneóvodai foglalkozásokat. A 213-as terembe kellett mennünk, ami a második emeleten van, lift mutatóban sem volt, a lépcsőn pedig nem tudtam felvinni a babakocsit, így a portán hagytam, és felvittem Gábrist ölben. Tudott volna jönni a lábán, de az háromszor annyi ideig tartott volna.

      Kellemes meglepetés volt, hogy a kedvenc általános iskolai tanárnénim lányával egy csoportba került Gergő, így amíg várakoztunk a gyerekekre, tudtunk egy kicsit beszélgetni... már amikor nem Gábris után szaladgáltam.

      Gergőt nagyon dicsérte az óra végén a tanító néni, aki mintha le akarta volna beszélni a szülőket arról, hogy ide járassák a gyereküket. Többször elismételte, hogy még meg lehet magunkat gondolnunk. Később kiderült, hogy mi lehetett ennek a hátterében, de mi akkor sem gondoltuk meg magunkat, hiszen Gergő már tavaly is mindig jött velünk a zeneiskolába, csak akkor kénytelen volt a folyosón várakozni, amíg Vera órán volt. Szemmel láthatóan jobban érezte magát odabenn.

      Mikor Gergő órája véget ért, átmentünk a másik épületbe Veráért, addigra ő is végzett, szépen megvárt bennünket. Mivel Kata mindeközben szülői értekezleten volt, és nem volt kedvem a gyerekekkel hazabuszozni, gondoltuk, megvárjuk Katát a játszóházban, ami a 2 perc sétára van a zeneiskolától. Nem mindig vagyok ilyen gavallér a gyerekekkel, de egy szívességért cserébe kaptam ingyen belépőt a játszóházba, amit nem restelltem kihasználni.

      Kata 18:20-kor tudott értünk jönni, de gyorsan eltelt az idő, a gyerekek jól érezték magukat. Gábris már nem fél a játszóháztól, felszaladt még az emeletre is, ahová én nem tudtam követni, mert gyerekméretűre tervezték. A játszóház egyik alkalmazottja, és Gergőék fogták meg a kis gézengúzt, akinek esze ágában sem volt lejönni. Labdákat dobált nekem fentről, én meg visszadobtam őket neki. Ebben is nagyon ügyes már, de sok új tudománya van ezen kívül is: magától felveszi több kevesebb sikerrel a szandált, nadrágot, zoknit, persze csak ha kedve van hozzá, és mindenféle helyre felmászik, ahová nagyon nem kellene neki.

      Estére azért eléggé elfáradtunk, főleg a gyerekeknek volt sűrű a nap. Sütöttem nekik hamburgert estére, és jól megpakoltuk zöldségekkel, hogy rettentő egészséges legyen. Azt nem tudom, hogy mennyire volt egészséges, de mindenkinek jól esett.

2012-09-10 Békapeca

      Sikerült véglegesítenem a tantárgyfelvételemet. Van három ütközésem, ráadásul mind gyakorlat, amiken mindenképp ott kell lennem. Eltart majd egy ideig, amíg ezt megoldom. Beadtam néhány kérvényt a főiskolára, többek közt korábbi tárgyaimat próbálom beszámíttatni, ill. a tanítási gyakorlatomat. Emiatt be kellett mennem a munkahelyemre is, kértem tőlük igazolásokat. Egy percre sikerült csak találkoznom az igazgatómmal, aki tett egy humorosnak szánt megjegyzést arra nézve, hogy mit fog velem csinálni a nejem főnöke, ha még egy gyerekünk születik. Csak húztam a nyakam, de valahogy nevetni nem tudtam.

      Délután ismét a bankba kellett mennünk egy ügyintézés miatt. Odaadtam neki a telefonomat, mert kezdett nyüglődni. Csak azt felejtettem el, hogy sms-t kapok az összes tranzakcióról. Gábris viszont elkerekedett szemmel nézte, ahogy jöttek a telefonra az értesítések. A fiatal ügyintéző hölgy is nevette. Dícsérte Gábrist, hogy milyen nyugodt baba.

      Sajnos a Svetitsben rosszabb hírek fogadtak minket. Gergő homokot szórt egy lány szemébe, Vera pedig fekete pontot kapott, mert rossz házi feladatot írt fel. Nem mellékesen azt, amit felírt, azt jól megoldotta. Egy ilyen tévedésért én nem adnék fekete pontot, de gondolom év elején egy kicsit szigorúbban próbálják fogni őket, hogy ösztönözzék az osztályt a pontos munkavégzésre.

      Katának még dolga volt az egyetemi könyvtárban, ezért arra fordultunk az autóval, és ha már ott voltunk, sétáltunk egyet a Békás-tónál.

      A gyerekek egy-egy letört fűzfaágra kekszdarabokat erősítettek, és ezzel pecáztak. Persze kifogni nem tudtak vele semmit, de tetszett nekik, hogy a kis halak lekapkodják a kekszet. Ami viszont még engem is meglepett, hogy bizony a kecskebékák is ráharaptak, sőt, Vera botjára egy teknős is.

      De a nap még ezzel sem ért véget, mert édesanyámék áthívtak minket magukhoz, hogy szedjünk egy kis szilvát. Szedtünk is egy fazéknyit. A gyerekek csak úgy kapkodták le az alsó ágakról. Gábris nem igazán értette, hogy mit csinálunk, ő megpróbálta visszatenni a szilvákat a fára. Csalódott volt, hogy nem sikerül neki, de hamar megvigasztalódott. Megpróbálta szétszedni a locsolócsövet, aztán úgy tett, mintha locsolna vele. Végül még táncra is perdült örömében. 

2012-09-09 Időnként bepörgünk

      Reggel bejelentkeztem a Főiskola Neptun rendszerébe, hogy felvegyem a tantárgyaimat elektronikusan. Nem volt olyan reménytelen, mint ahogy a nappalis hallgatóktól hallottam, de voltak nehezségeim. Nem is sikerült egyből mindent megoldanom. Néhány tárgyban bizonytalan voltam, ezért inkább nem vettem fel őket, vállalva a kockázatot, hogy ha mégis meggondolnám magam, már nem férek be a kurzusba. Kapkodni sem akartam, illetve kapokodás miatt hibát elkövetni, mert reggel kilenckor kezdődött a mise a Szent Család templomban, és az én értékrendem szerint az fontosabb, mint a korai tantárgyfelvétel, így inkább oda siettem a családommal. Ráadásul most Margitka is jött velünk a misére, valamint két egykori egyetemi évfolyamtársa, így legalább be tudta nekik mutatni a családot.

      Délután Margitka hazautazott Egerbe, mi pedig bevásároltunk, majd elmentünk a főtérre, ahol egy szabadtéri szinpadon épp valami frissen felfedezett hölgy énekelt. A koncert nem igazán érdekelt bennünket, de voltak más programok is, és találkoztunk sok barátunkkal. A gyerekek kedvéért még dodgembe is beültünk. Két részletben tudtunk csak menni, mert öten voltunk, a kocsik pedig két személyesek, ráadásul Gábrist az életkora miatt sem vihettük volna be, ezért valamelyikünk mindig kint maradt vigyázni rá.

      Jól fel is pezsdítette a gyerekeket a vigadalom. A tér járólapjai közé épített hanulatlámpák felé állva táncoltak, pörögtek, és nem is hagyták abba a pörgést otthon sem. Sajnos túlzásba is vitték. Gergő kikapott, mert vizet vett a pofazacskójába, és ráköpte Gábrisra. Nagyon felbosszantott ezzel. Sajnos nem is tudtam tejesen higgadtan beszélni vele, de lefekvés előtt kibékültünk. Én vittem az ágyába, lefektettem, és betakartam. 

2012-09-07-08 Rengeteg rohanás Egerben.

      Pénteken 3:20-ra húztam órát. Kata 3:27-kor felkeltett elnézést kérve, hogy kinyomta az ébresztőt, amikor csörgött. Már benne van ez a mozdulat a kezében. 3:55-kor indult a busz az állomásra. Itt aztán várhattam 4:40-ig a vonatra, ami fél nyolc körül ért Egerbe. Innen még bő fél óra gyaloglás várt rám az állomástól a Leányka utcára, ahol aznap programozás előadáson kellett részt vennem egy hosszabb szünettel este hatig. Az utolsó két órán már csak annyit láttam, hogy mozog az előadó, de fogalmam sem volt róla, hogy miről beszél. Majdnem kidőltem a padból. Azon sem tudtam nevetni, amikor a nap vége felé megkérdezte, hogy: "ki bánta meg már, hogy ide jelentkezett?" Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy hagyom az egész képzést a csudába, de nagyon is tisztában vagyok vele, hogy ez gyakorlatilag az utolsó esélyem, hogy megszerezzem az informatikatanár diplomát MSc szinten. Nagy luxus lenne tőlem, ha nem használnám ki a kispapaságom idejét tanulásra.

      Este szerencsére elvitt egy évfolyamtársam autóval a Szépasszony völgybe anyósomékhoz, így egy jó órás gyalogutat megspórolt nekem, így is végletekig kimerült voltam, és hiányoztak a gyerekeim. Bántott az is, hogy délelőtt édesapámat kellett kiállítanom a munkából, hogy Gáborkára ügyeljen. Lefekvés előtt még beszélgettem a gyerekekkel és Katával telefonon. Ha ők nincsenek, talán fel is adtam volna a tanulást az első előadás után.

      Szombat reggel sütöttem pirítóst, hozzá pedig kocsonyát ettünk. Margitka elutazott Debrecenbe egy találkozóra, mi pedig  apósommal átmentünk a pincébe előkészíteni mindent a szüretre. Megebédeltünk, aztán elindultam újra a Leányka utcára. Margitkától kaptam buszjegyeket, de az úton csak egy buszmegállót láttam, és az a busz, ami ott meg szokott állni, nem jár szombaton, így végül gyalog tettem meg az utat, elég rendesen felmálházva, merthogy nálam voltak a váltás ruháim, minden holmi, ami a beiratkozáshoz kell, egy doboz szőlő, és némi finomság Margitkától.

      Szombat délután volt a beiratkozás. Motoszkált bennem még mindig a kisördög, hogy a pénteki előadás után iratkozzak-e be egyáltalán, de aztán megtettem. Ez sem volt könnyű menet. Egy új rendelet miatt minden hallgatóval névre szóló szerződést kellett kötnie a főiskolának, és voltunk pár százan... Szerencsére elől voltam az ABC-ben, így a köszöntők és ismertetők végighallgatása után viszonylag hamar sorra kerültem és végeztem. Az órám szerint alig húsz percem maradt, hogy elérjem a következő vonatot Debrecenbe. Szerencsére szinte végig lejtőn lefelé kellett szaladnom, így is csatakosra izzadva értem el a vonatot. Mint tudjuk, Magyarország nem a legnagyobb ország a világon, így meg sem lepődtem, hogy a vonaton épp egy debreceni barátom ült előttem, aki szintén most iratkozott be a főiskolára. Később megtudtam, hogy még legalább öten vagyunk a csoportunkból, akik hozzám hasonlóan megpróbálták már korábban elvégezni ezt a szakot a Debreceni Egyetemen, de valamiért nem sikerült nekik befejezni. Valami csoda folytán még az okok is szinte megegyeztek. Sűrűn elhangzott két ismert debreceni oktató neve. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy azok a szerencsések, akik diploma birtokában kerültek ki az illetőktől, valóban jó szakemberek, akiket nagyon tisztelek, hogy megfeleltek a kemény feltételeknek is. Bevallom, arra számítottam, hogy Egerben könnyebb dolgom lesz, de az első napok nem győztek meg erről.

      Debrecenben Kata és a gyerekek elém jöttek az állomásra. Gergő és Vera tárt karokkal rohantak felém, és úgy ölelgettek, mintha ezer éve nem láttak volna. Nagyon jól esett, teljesen feltöltöttek erővel.

      Este nálunk aludt Margitka, kiokosítottuk a Facebook-ról. Lehet, hogy mi még keményebben bántunk vele, mint velünk a rettegett egyetemi oktatóink. 

Megéri

2012-09-04 Barackos pite

      Miután Kata hazajött a munkahelyéről, elmentünk közösen ügyeket intézni, többek közt a bankunkba. Gábris szomjas volt, ezért várakozás közben átsétáltam vele a legközelebbi boltba üdítőt venni. A boltos nőtől kaptunk ajándékba egy lufit, amivel aztán Gábris bankrablósat játszott a bank ügyfélterében. Olyan hangokat adott ki vele, hogy a biztonságiak gyakran odakapták a fejüket. Szerencsére nem durrant ki a léggömb, mert akkor lett volna igazi riadalom.

      Ma Gergőt és Verát is megdicsérték a Svetitsben. Igaz, Gergő összekoccant a barátnőjével, Gombos Emmával, de erről igazán nem tehetett. Vera kapott piros pontot és csillagot is.

      Ismét hódoltam a kreatív konyhaművészetnek. Húsos pitét sütöttem. Jól sikerült, csak Kata nevette, mert nem volt itthon natúr joghurt, hát én megcsináltam barackossal... meg kicsit odakozmáltam a tetejét, de finom volt. Gábris nagyon szerette.

2012-09-05 Tanulj tinó...

      Vera 5 piros pontot és két csillagot kapott ma az iskolában, az egyiket magatartásból. Gergő is meglepte az új óvónénit, mert az uzsonnára kapott nápolyik egyikét becsomagolta Verának. Az óvó néni meghatódott. Cserébe este elvittük őket játszóházba, és repülőgép kiállításra a Fórumba. Gábrisnak még mindig játszóház fóbiája van, pedig a repülőgép  pilótafülkékből úgy kellett kiráncigálni. Azok nagyon tetszettek neki.

      Este panaszkodtam a sok tanulnivalóm miatt. Vera meg azt mondta, hogy tanuljak, mert buta maradok.

2012-09-06 „Esik eső karikára...”

      Reggel eleredt az első őszi eső. A gyerekek esőkabátban indultak a Svetitsbe. Most kifejezetten örültem, hogy otthon maradhattam. Az édesapámék kertjében termett paprikából és paradicsomból lecsót főztem virslivel és tojással. Ettem már jobbat, de nem lett rossz. A nyári szárazság miatt a paprikák kicsik voltak, sokat kellett aprítgatnom őket, de még így is más az, amit az ember magának termeszt, mint a bolti.

      Gábris állandóan tititázik, meg hinta-palintázik. A tititát nem tudjuk, hogy micsoda. Talán a zeneiskolában hallotta, amikor a nagyokra vártunk. Egyszer tititázott az egyik szolfézs tanárnéninek is. Ő egészen meglepődött, hogy már ez a pici gyermek is ilyeneket tud. Ma azt is megfigyelte Gábris, hogy a szőlő szárát kidobom a szemetesbe. Keresett egy lesett darabot a földön, diadalittasan felmutatja nekem, aztán kidobta ő is a szemétbe. Ma sokszor nevetett rám a szemembe nézve, és arra gondoltam, hogy ezért minden megéri.

2012-09-03 Első tanítási nap

      Nehéz volt visszaállni a hosszú nyári szünet után az iskolai hétköznapok rutinjára. Főleg a szeptember harmadikai indulás volt körülményes, hiszen vinnünk kellett Vera minden könyvét és füzetét, tornazsákot mindkét gyereknek, Gergőnek ágyneműt, váltás ruhát. Gábris mindeközben meredezett, mert nem sokat értett az egész szituációból, legfeljebb annyit, hogy nem olyan vidáman indul a reggel, mint eddig.

      Kata is elment dolgozni, ketten maradtunk otthon Gábrissal. Mostunk, mosogattunk, főztünk, és reménykedtünk benne, hogy Verával és Grgővel nem lesz gond. Verát meg is dicsérték az új tanítónői, akikről azt mondta, hogy szigorúbbak, mint a tavalyiak voltak.  Gergőnek is új óvónénije van. Nekik nem volt felhőtlen az ismerkedés, mert Gergő
megsértődött valamiért, és elbújt az óvónéni elől, kisebb riadalmat okozva. Ez olyan jellemző rá... Tisztára, mint az apja.

      Az első napon elég rendesen elfáradtak a gyerekek. Amikor este elmentünk velük beiratkozni a zeneiskolába, csak idétlenkedtek. Szerencsére az ottani pedagógusok is jól tudták, hogy egy fáradt gyerek gyakran így viselkedik.