2012-09-26 Képek

      Délelőtt rendet raktunk Gábrissal, mert vártuk a védőnőt. Azt hiszem, Gábrisnak még meg kell tanítanom, hogy mi a különbség az elrakás és a kipakolás közt, de azért egész jól haladtunk kettecskén. A védőnő viszont nem ért ide hozzánk egész délelőtt, de még kora délután sem, hát fogtuk magunkat és átmentünk mi hozzá. Épp indult valahová. Szemmel láthatóan elfelejtkezett rólunk, de nagyon elnézést kért. Biztos, ami biztos, megmutattam neki Gábrist, hogy lássa, milyen szépen fejlődik.

      Tartoztunk még egy úttal az ördögnek, mert kerestük a közös képviselőnket is közös költség ügyben, de elköltözött valahová, nem találtuk meg. Viszont levágattam a hajam egy közeli fodrászatban. Gábris addig szépen ült a babakocsiban. Otthon meg is fizetett nekem ezért a kényszervárakozásért. Teregetésnél legalább 20-szor belerakta a játék szirénáját egy vizes zokniba, aztán mindig idehozta, hogy vegyem ki belőle. Mindezt persze úgy, hogy a sziréna mindvégig szólt. A rendőrautó, amihez adták talán már el is veszett, de a sziréna még  nagyonis szól. Az ilyen hangos játékokban sosem merül le az elem, bárhogy szugerálja őket az ember.

      Iskola után Katával és a gyerekekkel még elmentünk a Máltai játszótérre, de az ötkor bezárt, már nem tudtunk bemenni. Viszont ha ár ott voltunk, megmásztuk a játszótér melletti mesterséges szánkódombot, és kerestünk egy szép ágat, amit Gergőtől kértek az óvónénik. Lefekvés előtt fél perccel bökte ki Gergő, hogy másnap nem csak ágat, hanem állatos képeket is kell vinnie. Nem voltunk épp vidámak, hogy még állhattunk neki képeket keresni, de ma nem tudtunk rá haragudni, hiszen megint mosolygóst kapott az óvodában, amiért egész nap jó fiú volt. 

2012-09-24 HW

      Apósom felkeresett ma, hogy segítsek neki laptopot venni, mert az otthoni gépük elromlott. Elmentünk egy megbízható üzletbe, ahol használtan lehet venni alkatrészeket és komplett gépeket is. Vettünk is egy márkás használt laptopot elfogadható áron, és az elromlott géphez egy tápegységet. Gábrist babakocsiban vittük magunkkal. Nyugodtan nézelődött egész úton és az üzletben is. Kényelmesen tudtunk mellette nézelődni és vásárolni, még arra is maradt időnk, hogy leteszteljük a gépet, mielőtt megvettük. Szerencsére kaptunk garanciát is, ami egy használt számítógép esetén szerintem nagyon korrekt dolog. 4-5 alkalommal vásároltunk már ebben az üzletben, és eddig minden kifogástalanul működött, amit vettünk tőlük, sokszor egy új gép árának feléért, vagy még kevesebbért. Egy átlagos felhasználónak szerintem felesleges megvennie a legújabb technikákat. Mi a nejemmel talán nem is vagyunk teljesen átlagosak, hiszen életünk jelentős részét a monitor előtt töltjük, de mi is tökéletesen boldogulunk használt gépekkel is, ezzel ráadásul a környezetet is védjük. Elszomorító, amikor arról olvasok, hogy Japán fejlettebb városaiban átlagosan 4,5 havonta cserélik az emberek a mobiltelefonjaikat. Ez egy 18 milliós nagyvárosban akkor is mérhetetlen mennyiségű hulladékot eredményez, ha az elektronikus kütyük nagy részét újrahasznosítják. Én négy éve vettem egy telefont, mert az előző tönkrement, és ezt is szeretném addig használni, amíg használható. Most 4 évesen tökéletesen működőképes. Lehet, hogy nem lehet rajta egy órás moziflmeket nézni, de arra, amire tervezték tökéletesen megfelel, én meg régimódi emberként telefonálni szoktam a telefonon. 

2012-09-21-22 Anya must bombája

      Átestem a tűzkeresztségen a főiskolán. Ma beszéltem először egy gyakorlaton. Nem volt ugyan vizsga, de már elő kellett adnom, hogy mit tudok, vagy nem tudok. Mivel a végén nem dobáltak meg paradicsommal, és az előadó sem zavart ki a teremből, szerintem jól sikerült a beszámolóm.

      Nagyon fárasztó volt a nap, ezért jó néven vettem, hogy egy évfolyamtársam elvitt autóval Margitkáékhoz, és azon sem lepődtem meg, hogy egy szamár állt a házuk előtt. Valahogy nem is volt energiám csodálkozni sem, gondolkodni sem a dolgon. Később kiderült, hogy a szamár azé a bácsié, aki szokott ezt-azt segíteni a ház körül, és most elhozta magával.

      Az éjszakát Margitkáéknál töltöttem. Másnap még részt vettem egy gyakorlaton, aztán rohantam, hogy elérjem a vonatot Debrecenbe. A vonatra szállva, gondoltam felhívom édesanyámat, hogy tudja, hogy jövök, de le kellett tennem a telefont, mert éktelen patáliát csapott. Többszöri telefonváltás után tudtam csak összerakni, hogy kinyitott egy üveg mustot, de az felforrt a palackban, majdnem kiütötte a szemét, és újra kellett miatta meszelniük a konyhájukat, meg függönyt mosni. Úgy éreztem, hogy engem hibáztat, amiért vittem mustot a múlt heti szüretről... később kiderült, hogy a mi mustunk még nem forrt fel. A szóban forgó üveget a szomszédjuktól kapták. Persze a szomszédot sem lenne szép hibáztatni a történtekért. Egy felnőtt ember tudjon róla, hogy ha hosszabb ideig hagy mustot egy műanyag palackban, az bizony így viselkedik. 

Váltó

2012-09-18 Zenede

      Kiderült, hogy miért is volt kissé zavarban Gergő tanárnénije a zeneiskolában a legelső órán. Gondolom ő már tudta, hogy műteni fogják. Ma megtudtuk, hogy hat hétig táppénzen lesz. Ráadásul egy szülői értekezlet miatt nem is a szokott helyen tartották az órát. Egy apuka morgott is, hogy a három óra eddig három helyen volt megtartva, de aki tudja, hogy milyen egy iskolában a tanévkezdés, az nem lepődik meg ilyeneken, sőt, inkább azon, hogy egyáltalán képesek működni az iskolák. Mi egyébként ma is kacifántosan értünk be a zeneiskolába. Vera órája korábban kezdődött, mi pedig késésben voltunk, ezért Kata gyorsan elvitte Verát autóval, én pedig átsétáltam a fiúkkal. Szaladtunk, de felesleges volt, bőven odaértünk.

2012-09-19 Szalmaözvegy

      Kata szerdán tanári kirándulásra utazott az iskolája tantestületével. Este papáék hozták el a gyerkőcöket a Svetitsből, másnap reggel pedig ők vitték be őket, addig vigyáztam Gábrisra. Kata Pénteken jött haza, egy nappal a kollégái előtt, mert akkor nekem kellett Egerbe utaznom előadásra, tehát a héten nem sokszor láttuk egymást, meg a gyerekek sem sokszor láttak együtt minket, de felhívtuk egymást telefonon. Még Gábris is sokáig mondogatta a telefonba, hogy anya, anya. Azután is, hogy a telefont már kikapcsoltuk.

      Hogy ne szomorkodjanak a gyerekek Kata nélkül, lefekvés előtt mindig megnéztem velük egy vicces videót az interneten. Gábris egyik alkalommal kitalálta, hogy ő Gergő ágyában alszik, befeküdt szépen, és magára húzta a takarót, de nem vette zokon, amikor átraktam a saját ágyába.

      Időközben Vera indult egy mesemondó versenyen. Az osztályából ő lett a legjobb, de az osztályok közti versenyen már nem ért el helyezést. Így is nagyon büszkék vagyunk rá, hiszen én annak idején az osztályon belüli prózamondó versenyen is második lettem, úgy, hogy csak ketten indultunk. 

Szüret

2012-09-14-16 Szüret

      Pénteken a családdal együtt mentünk Egerbe szüretelni, igaz, hogy nekem péntek délután és szombat délelőtt a főiskolán kellett lennem, de azért nekem is maradt munka bőven. Mire visszaértem Margitkáék házához, a többiek már leszedtek 16 mázsa szőlőt, de ezt még le kellett hordani a pincébe, és feldolgozni. Szerencsére egy ismerősünk autóval levitte a zsákokat a pince bejáratáig, de onnan is épp elég volt őket lecipelni a garatig. Darálni eleinte ketten daráltuk egy 60 éves bácsival, aki csak úgy félvállra kapta a zsákokat és felpattant velük a betonkád tetejére. Én megemelni alig bírtam egy-egy zsákot, nem hogy ugrándozni vele, ezért némileg megszeppentem, amikor kiderült, hogy az utolsó 8 mázsát ketten daráljuk apósommal. Itt már rám maradt a garatba öntés, és ő tekerte a darálót. Az az első zsáknál kiderült, hogy nem bírok felpattanni a zsákokkal a darálóig, ezért kiszedtem a szőlő egy részét vödrökbe, és így már elbírtam a vödröt is, meg a zsákban maradt maradék szőlőt is, csak sokkal többet kellett hajlonganom, éreztem is napokig a derekamat és a combjaimat. Még vasárnap is a szőlőn dolgoztunk mise után. A gyerekek is segítettek. Amellett, hogy a szőlőt segítettek leszedni, a mustot is segítettek belemerni a hordókba.

      Mikor el kellett jönnünk épp a negyedik hordót töltöttük fel musttal, de akkor még tele volt a kád ledarált szőlővel. Nem volt mit tenni, mert hétfőn Katának munkába kellett mennie. Szerencsére volt apósoméknak más segítsége is, akivel be tudták fejezni a munkálatokat.

      Gábris nagyon rákapott a szőlőre. Otthon egy ideig nem néztünk Gábrisra, a ruhákat pakoltuk, ő meg elvileg Gergőkével játszott a gyerekszobában, de egy idő után gyanús lett, hogy nagy a csend. Kimentem a konyhába, és láttam, hogy Gábris rettentő elégedett ábrázattal ül az etetőszékében, és eszegeti a nagy dobozból szermányolt szőlőfürtöt. Szerencsére nem volt permetezve.

2012.09.17. Ügyintézés Almási módra

      A vasárnapi nagy igyekezetben csak a táskám maradt Egerben, benne az összes iratommal. Természetesen hétfő délelőttre volt előre kért időpontom az okmányirodában, ahol diákigazolványt igényeltem volna. A születési anyakönyvi kivonatommal még tudtam volna igazolni magam (az útlevelem sajnos lejárt), de szükség lett volna a lakcímkártyámra is. Megigényeltem a következő időpontot október közepére.

      Anyósom szerencsére a fontosabb dolgaimat átküldte levélben, így péntken már nyugodt szívvel utazhattam a vonaton vissza Egerbe. Margitka kérte, hogy azt a képet, ami a darálás után készült rólam, ne mutassam a szüleimnek (akik szeretnének emlékezetükben kultúremberként megőrizni). Mivel a szüleim nem szokták olvasni ezt a blogot, így nyugodtan kitehetem a képet ide: 

2012-09-11 Zenede

      Némi kavarodás volt a mai napban. Gergő volt kiírva az óvodában gyümölcsnapra, tehát vinnünk kellett volna be gyümölcsöket a csoportnak, de nem tudtunk róla, csak akkor derült ki, amikor délután érte mentem. Pironkodva megígértem, hogy majd pótoljuk. Ráadásul rohanásban voltunk, mert át kellett érnünk a gyerekekkel a zeneiskolába. Az óvó néni nem tudta, hogy Gergőt korábban szeretnénk elvinni, én meg abban a hiszemben voltam, hogy szóltunk neki. Sebaj, most megbeszéltük, hogy kedden és pénteken mindig zeneovis foglalkozás van, ilyenkor fél órával előbb jövünk érte.

      Most gyalogosan voltam a gyerekekkel. Szerencsére Debrecenben nincsenek igazán nagy távolságok, negyed óra alatt átértünk a zeneiskolába. Vera felment szépen szolfézs órára, és megbeszéltem vele, hogy szolfézs után fentebb megy egy emelettel hegedű órára. Gábrissal és Gergővel átmentünk Református Tanítóképző Gyakorlóiskolájának épületébe, itt tartották ugyanis a legkisebbeknek a zeneóvodai foglalkozásokat. A 213-as terembe kellett mennünk, ami a második emeleten van, lift mutatóban sem volt, a lépcsőn pedig nem tudtam felvinni a babakocsit, így a portán hagytam, és felvittem Gábrist ölben. Tudott volna jönni a lábán, de az háromszor annyi ideig tartott volna.

      Kellemes meglepetés volt, hogy a kedvenc általános iskolai tanárnénim lányával egy csoportba került Gergő, így amíg várakoztunk a gyerekekre, tudtunk egy kicsit beszélgetni... már amikor nem Gábris után szaladgáltam.

      Gergőt nagyon dicsérte az óra végén a tanító néni, aki mintha le akarta volna beszélni a szülőket arról, hogy ide járassák a gyereküket. Többször elismételte, hogy még meg lehet magunkat gondolnunk. Később kiderült, hogy mi lehetett ennek a hátterében, de mi akkor sem gondoltuk meg magunkat, hiszen Gergő már tavaly is mindig jött velünk a zeneiskolába, csak akkor kénytelen volt a folyosón várakozni, amíg Vera órán volt. Szemmel láthatóan jobban érezte magát odabenn.

      Mikor Gergő órája véget ért, átmentünk a másik épületbe Veráért, addigra ő is végzett, szépen megvárt bennünket. Mivel Kata mindeközben szülői értekezleten volt, és nem volt kedvem a gyerekekkel hazabuszozni, gondoltuk, megvárjuk Katát a játszóházban, ami a 2 perc sétára van a zeneiskolától. Nem mindig vagyok ilyen gavallér a gyerekekkel, de egy szívességért cserébe kaptam ingyen belépőt a játszóházba, amit nem restelltem kihasználni.

      Kata 18:20-kor tudott értünk jönni, de gyorsan eltelt az idő, a gyerekek jól érezték magukat. Gábris már nem fél a játszóháztól, felszaladt még az emeletre is, ahová én nem tudtam követni, mert gyerekméretűre tervezték. A játszóház egyik alkalmazottja, és Gergőék fogták meg a kis gézengúzt, akinek esze ágában sem volt lejönni. Labdákat dobált nekem fentről, én meg visszadobtam őket neki. Ebben is nagyon ügyes már, de sok új tudománya van ezen kívül is: magától felveszi több kevesebb sikerrel a szandált, nadrágot, zoknit, persze csak ha kedve van hozzá, és mindenféle helyre felmászik, ahová nagyon nem kellene neki.

      Estére azért eléggé elfáradtunk, főleg a gyerekeknek volt sűrű a nap. Sütöttem nekik hamburgert estére, és jól megpakoltuk zöldségekkel, hogy rettentő egészséges legyen. Azt nem tudom, hogy mennyire volt egészséges, de mindenkinek jól esett.

2012-09-10 Békapeca

      Sikerült véglegesítenem a tantárgyfelvételemet. Van három ütközésem, ráadásul mind gyakorlat, amiken mindenképp ott kell lennem. Eltart majd egy ideig, amíg ezt megoldom. Beadtam néhány kérvényt a főiskolára, többek közt korábbi tárgyaimat próbálom beszámíttatni, ill. a tanítási gyakorlatomat. Emiatt be kellett mennem a munkahelyemre is, kértem tőlük igazolásokat. Egy percre sikerült csak találkoznom az igazgatómmal, aki tett egy humorosnak szánt megjegyzést arra nézve, hogy mit fog velem csinálni a nejem főnöke, ha még egy gyerekünk születik. Csak húztam a nyakam, de valahogy nevetni nem tudtam.

      Délután ismét a bankba kellett mennünk egy ügyintézés miatt. Odaadtam neki a telefonomat, mert kezdett nyüglődni. Csak azt felejtettem el, hogy sms-t kapok az összes tranzakcióról. Gábris viszont elkerekedett szemmel nézte, ahogy jöttek a telefonra az értesítések. A fiatal ügyintéző hölgy is nevette. Dícsérte Gábrist, hogy milyen nyugodt baba.

      Sajnos a Svetitsben rosszabb hírek fogadtak minket. Gergő homokot szórt egy lány szemébe, Vera pedig fekete pontot kapott, mert rossz házi feladatot írt fel. Nem mellékesen azt, amit felírt, azt jól megoldotta. Egy ilyen tévedésért én nem adnék fekete pontot, de gondolom év elején egy kicsit szigorúbban próbálják fogni őket, hogy ösztönözzék az osztályt a pontos munkavégzésre.

      Katának még dolga volt az egyetemi könyvtárban, ezért arra fordultunk az autóval, és ha már ott voltunk, sétáltunk egyet a Békás-tónál.

      A gyerekek egy-egy letört fűzfaágra kekszdarabokat erősítettek, és ezzel pecáztak. Persze kifogni nem tudtak vele semmit, de tetszett nekik, hogy a kis halak lekapkodják a kekszet. Ami viszont még engem is meglepett, hogy bizony a kecskebékák is ráharaptak, sőt, Vera botjára egy teknős is.

      De a nap még ezzel sem ért véget, mert édesanyámék áthívtak minket magukhoz, hogy szedjünk egy kis szilvát. Szedtünk is egy fazéknyit. A gyerekek csak úgy kapkodták le az alsó ágakról. Gábris nem igazán értette, hogy mit csinálunk, ő megpróbálta visszatenni a szilvákat a fára. Csalódott volt, hogy nem sikerül neki, de hamar megvigasztalódott. Megpróbálta szétszedni a locsolócsövet, aztán úgy tett, mintha locsolna vele. Végül még táncra is perdült örömében.