Egy egri
barátnőnk számítógépe elromlott, és megkért, hogy próbáljam meg megjavítani.
Délelőtt próbálkoztam is, de végül el kellett hoznom a gépet, hogy behatóbban
tudjak vele foglalkozni.
Ebéd után
társasjátékoztunk a gyerekekkel. Gergő valamiért megharagudott, és leborította
az egész táblát. Nem mondhatom, hogy megdicsértem érte... persze nem volt ebből
nagy baj, délután még fagyit is kaphatott az Érsekkertben, ami ugye csak a jól
viselkedő gyerekeknek jár. No meg persze a szüleiknek.
Igazából
azért mentünk az Érsekkertbe, hogy Kata egyik egyetemi évfolyamtársával és az ő
gyerekeivel találkozzunk. Nagyon jó játszóteret építettek ide, mind az öt
gyerek nagyon élvezte. Én valahogy szóba elegyedtem az egyik anyukával, akiről
kiderült, hogy kriminálpszichológus, úgyhogy legalább olyan jártas volt a
fiatalok problémáiban, mint én, és sok lelki okra is rá tudott világítani. Jó
volt látni, hogy legalább elméletben tudjuk, hogyan lehetne ésszerű módon
nevelni a fiatalokat.
Olyan jól
éreztük magunkat, hogy kicsit el is késtünk az esti kecskefejésről és
libaterelésről. Merthogy mamáék állatait nagyon szeretik a gyermekeim. Gergő
elhozza a tojásokat a tyúkok alól, Vera megfeji a kecskéket, meg ami adódik.
Meg is mosolyogtam, hogy néhány Margitkáéknál nyaraló lengyel kisgyerek
mennyire fél a libáktól. Nagy madár és bizony nem éppen szelíd, de Vera egy
pillanat alatt letereli őket a domboldalról. Csak úgy rohannak előle.
A nagy játszásban
megéheztek a gyerekek. Margitka különleges meglepetést készített nekik vacsorára:
sült pisztrángot. Nem is hagytak belőle egy falatot sem. Vera még a fejét is megette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése