Nyár vége

2012-08-22 Strand

      Az utolsó meleg nyári napokat kihasználva strandra mentünk a gyerekekkel. Gábris kezdetben félt a nagy medencéktől, nem is akart bemenni. Amikor mi vittük be, nem hagyta, hogy letegyük, el is aludt a karunkban. Később rájött, hogy ez nem is olyan rossz dolog, akkor már ő is mert pancsolni a neki is csak térdig érő gyerekmedencében. A nagyokkal azért átmentünk olykor vadabb helyekre is. Verával például kipróbáltuk a hullámmedencét. Nagyon élvezte, de miután kijöttünk, erősen fájlalta a hasát. Gondolom felkavarodott neki. Lefektettem egy padra, és pár perc alatt rendbejött, ment is vissza a vízbe.

2012-08-23 Hajdúnánás

      Már régóta terveztük, hogy meglátogatjuk a nagybátyámat és a nagynénémet Hajdúnánáson, de nem akartuk, hogy feleslegesen készülődjenek miattunk, ezért nem szóltunk nekik előre, csak autóba vágtunk magunkat, és meg sem álltunk a házukig. A meglepetés látogatások egyik hátránya, hogy nem tudhatja az ember, hogy otthon találja-e azt, akihez indul. Mi nem találtunk otthon senkit, csak a két szebb napokat látott pulikutyát. Sebaj. Elmentünk, nyaltunk egy fagyit pár utcával arrébb, és mikor visszajöttünk, már nagynéném nyitott ajtót. Örült az érkezésünknek, különösen annak, hogy Vera elhozta a hegedűjét, és megmutatta, hogy mit tanult egy év alatt a zeneiskolában. A hegedűszó különösen közel áll a szívéhez, hiszen ő is hegedűtanár. Hamarosan Miklós nagybátyám is megérkezett, így vele is tudtunk váltani pár szót. Rozinak megemlítettünk, hogy még el szeretnénk menni a nagyszüleim sírjához. Vágott pár szál rózsát, és megkért minket, hogy tegyük a sírra. A gyerek rengeteg plüssállatot és csokoládét kaptak tőle. Úgy látszik, hiába titkoltuk el az érkezésünket, azért mégis számított ránk.

      Elköszöntünk, hogy még zárás előtt megjárhassuk a temetőt is. Mikor elrendeztük a rózsákat és elmondtuk rövid imáinkat elhunyt szeretteinkért, meg is szólalt a jelzés, hogy záróra, távozzon mindenki. Valóban elment az idő, és eszünkbe jutott, hogy otthon nincs mit vacsoráznunk. Ismertünk itt Hajdúnánáson egy jó pizzériát, de időközben bezárták, ezért beültünk egy magyaros étterembe vacsorázni. Én egy babgulyást rendeltem, a gyerekek velővel töltött palacsintát. Kata pedig egy sztrapacskát. Mindegyik étel nagyon finom volt, és szépen voltak feltálalva. Én például egy apró bográcsban kaptam a gulyásomat. Az árak viszont lehettek volna mérsékeltebbek is, tekintettel arra, hogy nem egy mozgalmas metropoliszban található az étterem, így a forgalma is szerényebb. Az is igaz, hogy ha valakit itt ér az este, éppúgy megfizeti azt a pár száz Ft többletet, mint mi. Az pedig egyenesen megfizethetetlen, ha késő este van egy étteremben friss velő.