2012-08-17 „Kiterítenek úgyis”

      Gábris 6:10-kor ébredt. Mi fent aludtunk a faház egyik szobájában, a másik három szobában pedig lengyel vendégek próbálták ugyanezt tenni, ezért levittem Gábrist nagymamáékhoz, ahol evett és ivott egy kicsit, aztán visszaaludt.

      Délután összeszedtük a garázsban felhalmozott sörösdoboz és pet-palack halmokat, és elvittük egy áruház szelektív gyűjtőjébe, ahol még némi pénzt is adtak értük. Úgy 5-6 zsáknyi szelektív hulladék lehetett nálam, és a dobozokat, palackokat egyenként kellett behelyezni az automatába. Ezért Katit elküldtem addig vásárolni, Gábris pedig azon a bevásárlókocsin aludt, amin a hulladékos zsákokat eltoltuk az automatáig. Előttünk egy bácsi lapítgatta a sörösdobozokat, és tette egyenként a gép nyílásába. Már azt hittük, hogy készen van, amikor a felesége hozott még két zsáknyi sörös dobozt. Ez a bizonyos feleség tiszta, de ízléstelen ruhákba öltözött, szőkére festett nőszemély volt. Kicsit végigmért engem is, hogy mit szólok ahhoz, hogy újabb adagot hozott, de nem mondtam semmit. Végül csak sikerült mindent bedobálniuk. Közben jött egy középkorú férfi. Csak pár doboz volt nála, ezért magam elé engedtem. Hamar végzett, de ezalatt beállt a sorba mögém egy megállapíthatatlan korú, szakadt ruhájú nő is. Ha mégis tippelnem kellene, azt mondanám, jóval hatvan felett volt. Nála két szatyor tele szatyor volt, de őt is magam elé engedtem, ne várja meg, amíg a zsákjaimmal végzek. Az előbbi szőke hölgy –azaz nő, mert a hölgy megszólítás nem mindenkinek jár -, ezt valahogy megneszelte, és visszajött kioktatni engem, hogy miért engedek „ilyeneket” magam elé, amikor „ez” egész nap itt ólálkodik, „még csak nem is főz”. Erre nem tudtam mit válaszolni, de talán jobb is. Arra már morogtam valamit, amikor ez a nő elkezdte nekem magyarázni, hogyan lapítsam a dobozokat... Végül aztán elódalgott, és még így is korábban végeztem, mint Kata a vásárlással.

      Este egy kedves házaspár érkezett Egerbe, akiket már évek óta ismerünk. Az anyuka Kata gyermekkori barátja. Ők is Margitkáéknál szálltak meg. Béla meghívott bennünket, ill. a vendégeket a borospincéjébe, ahol felváltva mesélt érdekességeket lengyelül és magyarul, majd a pince borait is megkóstoltuk.

      Este a többiek már fáradtak voltak, én viszont nem bírtam elaludni, ezért elsétáltam a völgybe megnézni, milyen élet zajlik itt éjszakánként. Nem tudom, hogy mennyire jellemző ez, de csupa fiatallal volt tele az egész völgy. Még talán a pincérek is fiatalabbak voltak nálam. Pénzt el is felejtettem hozni, úgyhogy még egy pohár bort sem ittam, csak jártam egy kört, aztán visszamentem a faházba, és lefeküdtem én is.