2012-08-20 Semmi nem jön össze, de élvezzük

     

      Augusztus 20 környékén Debrecen lakossága a duplájára dagad. Csaknem kettőszázezer ember látogat ilyenkor a városba, ami sok helyi embernek ad megélhetést, egyesek mégis morognak miatta, hiszen ilyenkor szinte lépni sem lehet a városban. A debreceniek minden évben azon dilemmáznak, hogy menjenek-e ki megnézni a karneváli menetet, amit már úgyis negyvenszer láttak, és tapossák mások lábát, vagy maradjanak otthon, és hideg üdítővel a kezükben nézzék ugyanazt, de jobb látószögből a TV-ben. Általában úgy szokott lenni, hogy akinek gyereke van, az kimegy. A gyerekeknek mégis nagyobb élmény élőben. Mi is felsétáltunk a főtérre, és találtunk is egy jó helyet... ahonnan aztán nem lehetett látni semmit, ugyanis megváltoztatták a karneváli menet útvonalát. Az emelvényt, ahová a számukra különösen fontos embereket ültették, a Nagytemplom elé építették, tehát ott állt meg az összes virágkocsi, és felvonuló együttes bemutatni tudományukat. Igen ám, de a Nagytemplomi előtti teret csak és kizárólag azok láthatták, akik az emelvényen ültek, a többiektől vagy maga a templom, vagy az emelvény takarta a látványt. Csalódottak voltunk. Hogy mégis lássanak valamit, legalább a gyerekeket felemeltük. Gergő a nyakamba ült, Verának pedig hokedlit rögtönöztem a jobb lábamból és a kordonból. A combomra állva nézte a kocsikat és a táncosokat. Megkértük őket, hogy kommentálják, hogy mit látnak. Meg is adták a módját rendesen, így lett aztán ananászmókushal és brokkoli az egyes virágkollekciókból. Az ő leírásaikon jobban szórakoztunk, mint a karneváli meneten. Gábris sem unatkozott. Ő fogta magát, és felmászott a kordon tetejére. Ami azt jelenti, hogy a fejünk felé mászott. Természetesen Kata mindvégig fogta, de ő erre fittyet hányt, elindult volna minden biztosíték nélkül is.

      A Debrecen TV munkatársai mellettünk vertek tanyát. Az egyikük régi kedves ismerősünk. Kaptunk tőle hideg ásványvizet. Nagyon kedves gesztus volt, jól esett nekünk. Amúgy is az egyik legszórakoztatóbb dolog az egész menetben a DTV közvetítő kamerája volt, ezt ugyanis egy helikopter-szerű repülő szerkezetre erősítették, hogy távirányítva a magasból is készíthessenek felvételeket. Először viccesen UFO-nak neveztük, de később már régi barátként üdvözöltük, amikor elröppent a fejünk felett.

      Délutánra nagyon elfáradtunk, nem mentünk ki a Farmer Expo-ra, amit máskülönben minden évben nagyon élvezünk, de nem szerencsés a virágkarnevállal egy időben tartani, mert az expo is több órás program.

      Este sikerült olyan helyet kifognunk, hogy a tűzijátékból sem láttunk szinte semmit. Vera szemmel láthatóan elszontyolodott, de otthon megnéztünk pár videót az ország legszebb tűzijátékairól, és végül úgy feküdtünk le, hogy ez azért egy jó nap volt.