Reggel kiborogattuk a szekrényeink
tartalmát, aztán kivétel nélkül mindent begyömöszöltünk a királykék opel
személygépkocsink csomagtartójába. Legalábbis én így éreztem. Kata szerint
gondos válogatás eredményeképp csak a legfontosabb dolgok kerültek a
csomagtartóba. Igaz, a szomszéd srác majd megszakadt a röhögéstől, amikor
látta, hogy pakolom ezeket a fontos dolgokat a kocsiba. Ami a csomagtartóba nem
fért, azt a lábunkhoz tettük, hiszen el kellett szállítanunk a fülöp-szigeteki
Ifuago törzs minden tagjának száraz és esős évszaki ruhakölteményeit, vagy
legalábbis a mi családunk fellelhető ruházatának kétharmadát, ezen kívül egy
gitárt, babakocsit, egy öltönyt, egy fél birkát, amit apósomnak szántunk
meglepetésnek, és hetek óta nem tudtunk miatta semmit pakolni a fagyasztónkba
és végezetül három gyereket. Miközben én mindezeket lehordtam az autóhoz, és
megreggeliztettem a gyerekeket, Kata még segített egy barátunk lányának
felkészülni egy vizsgára. Épp a mosogatásnál tartottam, amikor felhívott
anyósom, hogy hol tartunk. Mondtam neki, hogy én mosogatok, Kata pedig órát
tart. Elpityeredett a telefonba, mert ő ilyenkor már számolja a másodperceket,
hogy mikor érünk oda. Azt nem is mondtam neki, hogy még a templomba is be
akarok vinni egy virágcsokrot, amit Kata kapott a diplomaosztójára, és nálunk
úgyis elszáradna, a templomnak pedig még dísze lehet. Csak a szomszéd srác derült
még inkább, amikor beültem Kati mellé az anyósülésre egy hatalmas virágcsokorral
a kezemben.
A virágot persze hamar leadtam. Kiszálltam
vele a templomnál. András atya épp fényképezett valamit a templomkertben. A tőle
megszokott kedvességgel mordult rám valamit, hogy vigyem be a virágot a sekrestyésnek.
Igen, atyát nem a barátságos stílusa miatt kedvelik legtöbben, de mindenki elismeri
a munkásságát. Kitűnő szervező. Több alapítvány életéhez is szorosan kapcsolódik,
és a püspökségen is fontos teendői vannak. Szokták olykor templomépítő Szent Andrásnak
gúnyolni, de ami tény az tény. A világ néhány fontos intézménnyel szegényebb lenne
nélküle.
Imre, a sekrestyés nem volt a helyén, ezért
kerültem egyet, és bevittem a virágot az oltár elé, aztán visszafutottam az autóhoz,
behuppantam Kata mellé, és kiadtam az utasítást, hogy lépjen a gázra. Kérdeztem
tőle, hogy hívjam-e fel az édesanyját megnyugtatásul, hogy 200-al száguldunk, a
gyerekek épsége nem számít, csak hogy odaérjünk időben. Lebeszélt róla. Jól is tette,
mert általában később megbánom ezeket a tréfákat.
Mellesleg tényleg jól haladtunk. Ebédre már
apósoméknál voltunk Egerben. Mielőtt asztalhoz ültünk, még le kellett metélni a
birka egyik lábát, hogy beférjen a fagyasztóba. A levágott lábat már be sem tettük,
Margitka pompás sültet készített belőle.
Az ebédet a nyári konyha hűvösében ettük meg.
A sógoromék is eljöttek a három fiúkkal, így kissé szűkös volt a hely, de legalább
nem sültünk meg. Sajnos az étel sem igazán. A kinti mikró sütő 30 másodpercig volt
hajlandó csak melegíteni. A sógornőm lelkesen pakolta bele az ételeket, de elég
nehézkes volt kivárni, amíg bármi megmelegszik. Persze érdemes volt várni, mert
a várakozás jutalma ízletes nyúlpecsenye volt.
Ebéd után felhívtam édesapámat, mint régi motorost
a műszerészek közt, hogy tudna-e küldeni egy felhasználói útmutatót a sütőhöz, mert
nem igaz, hogy csak így lehet használni. Majdnem lehülyézett, hogy ilyesmivel zaklatom.
Azt mondta, üljek le elé, és két perc alatt rájövök. Nem kellett két perc. Nem mondom,
hogy ráéreztem a gép lelkivilágára, de meg tudtam benne melegíteni bármit anélkül,
hogy fél percenként meg kelljen nyomnom valamit.
Ebéd után Margitka és Kata elmentek valahová
autóval. Gondolom vásároltak valamit. Vera és Gergő addig felmentek a domboldalba
a kecskékhez, de arra nem számítottak, hogy a kecske ól ajtaja elromlott, amióta
legutóbb itt jártunk. Sajnos a kecskék kiszöktek, amikor be akartak menni hozzájuk.
Lelegelték Margitka epreit, és mire sikerült őket elkapnom, tormát legelésztek a
ház előtt. Mici kecske nyakáról a kötél is leesett, ezért kézzel kaptam el a nyakát,
és majdnem megfojtottam szegényt, mire visszavonszoltam az ólba. Szerencsére Miró,
a másik kecske, szó nélkül követte őt. Estére már túl is voltak az izgalmakon, és
Mici hagyta, hogy Vera megfejje. Gergő is kipróbálta a fejést, neki is sikerült.
A fejés után Vera és Gergő focizni mentek Ábellel,
Regővel és Nándival, az unokatestvéreikkel. Negyed 11-kor sikerült őket beterelnem
a házba. Gábris is csak ekkor aludt el, mert a testvérei nélkül nem akaródzott neki
álomba szenderülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése